Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 33°C Még több cikk.

A DKMT eddigi története: határnyitások, bombázás, árvíz

Szeged - Egyik alapítója merénylet áldozata lett, egyik tagországát 11 héten át bombázta a NATO, de a kormányok is értetlenül figyelték a hármas határ menti önkormányzati vezetők barátkozását. Mégis megérte a 10. évet a DKMT eurorégió. A szervezet határnyitásaival hozzájárult ahhoz, hogy a szétszakadt családok tagjai könnyen találkozzanak. Egyvalami tabu volt ebben a körben: a magyar kisebbség ügye.
Az első „trianonján" átesett Jugoszlávia soknemzetiségű tartományának kormánya és Románia fejlődő megyéi 1997. november 21-én, Szegeden aláírtak egy dokumentumot Magyarország csaknem legelmaradottabb vidékének önkormányzati vezetőivel. A Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiós együttműködés területe országnyi méretű: 71 ezer 636 négyzetkilométer, és ezen 5 millió 545 ezer ember él. Magyarországról Csongrád, Bács-Kiskun, Békés, Romániából Temes, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megye, valamint Vajdaság Autonóm Tartomány csatlakozott.

„Olyan kapcsolatot kerestünk, amelyet a kölcsönös megértés jellemez" – így magyarázta a szimpatikus szándékot – és naivitást – a tízéves évforduló alkalmából Temesváron tartott ünnepségen az együttműködés egyik szülőatyja, Viorel Coifan szenátor, akkori Temes megyei elnök. Partnere a magyar oldalon Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés akkori elnöke volt.

A vajdasági oldalon pedig Bosko Perosevics, a végrehajtó tanács elnöke – akit később egy merénylő meggyilkolt. (A soros elnöki tisztet most a Csongrád megyei közgyűlés elnöke, Magyar Anna tölti be.) A példaképek a francia–német és a belga–holland határon működő eurorégiók voltak.

Határnyitás Kübekházánál, 2004. május 22-én. Nem csak a szétszakított családokat hozta össze az eurorégió. Fotó: Gyenes Kálmán

Az alapítók célja szép és egyszerű: megújítani a valaha – kimondva-kimondatlanul: a Monarchia idején – egy gazdasági egységnek számító vidék közlekedési kapcsolatait, együtt uniós forrásokat szerezni a fejlesztésekhez, és helyreállítani az emberi kapcsolatokat. Ez utóbbi tényleg sikerült. De hát végül is az unió alapítóinak alapelve is az volt, hogy embereket egyesít, nem országokat. Az ideiglenes határnyitásokra nagyon sokan eljöttek: bár régen volt a trianoni döntés, a Ceausescu-rezsim, amely elől sokan elmenekültek, nem olyan régen bukott meg, a szétszakadt családok jelentős része még tartotta a kapcsolatot. Nagy kerülők, vonatozás, buszozás helyett gyalog vagy biciklivel is át lehetett menni a szomszédba.

A magyarság ügye tabu

Az együttműködés fórumain egy téma tabu maradt: a magyar kisebbség ügye. 2004 nyarán egy szerb rendőr pofon ütötte Padé magyar polgármesterét, Komáromi Lászlót. Az eset híre bejárta a magyar sajtót. Varga Zoltán, a DKMT soros elnöke akkor azt mondta lapunknak, nehéz szó nélkül hagyni egy ilyen esetet. Marosvári Attila, aki a kezdetektől részt vett a DKMT működésében, úgy vélte, többet ártana, mint használna a történtek fölvetése, a DKMT hozzájárul a Vajdaságban a demokratizálódáshoz. Hozzátette: tudja, hogy véleménye támadható. 
Ugyanakkor a kormányok mind a három oldalon fenntartással figyelték, miért akarnak itt az önkormányzatok újabb állandó határátkelőhelyet nyitni, utat, vasutat építeni, hiszen a meglévő szárnyvonalak is kihasználatlanok. A kiszombori átkelő megnyílhatott, ami eredmény volt. Ám 1999-ben a világpolitika szólt közbe: a NATO a koszovói válság idején 11 héten át bombázta Jugoszláviát, köztük vajdasági településeket is. Ez az esemény a DKMT ügyeit is hátráltatta. Pedig később, 2005 tavaszán a határokat nem ismerő bánsági árvíz idején megint bebizonyosodott: az itt élők igenis tudnak segíteni egymásnak, ha mással nem, mobil víztisztító készülékkel és tapasztalattal. 2005. május 28-án, amikor a három külügyminiszter, Somogyi Ferenc, Vuk Draskovics és Mihai-Razvan Ungureanu is kezet fogott a kübekházi hármas határnál, arról írt lapunk, hogy olyan kübekháziak is átbicikliztek a romániai Óbébára, akiknek nincs odaát rokonuk. Mentek, mert odaát az unokának való kisbicikli kevesebbe kerül a vasboltban, és mindenütt két kassza üzemelt: az egyiknél forinttal lehetett fizetni. Érdekes volt megnézni a másik országot, a szomszéd falut, amelynek tornyát addig csak messziről látták.

Az EU segített: a felújított makói Korona és a Temes megyei kereskedelmi kamara épülete egy ilyen közös pályázat gyümölcse. A Vajdaság ugyanakkor a két másik partner uniós csatlakozása miatt megint elszigetelődött.

A DKMT tagjai közhasznú társaságot alapítottak, a kht. kereskedelmi kiállításokat szervezett, elkezdett dolgozni egy „határok nélküli" tb-kártyán, legutóbb pedig a vidék látványosságaiból állított össze turistaprogramot. Vannak is érdeklődők, akiket vonz a lehetőség: elkölteni a tájra jellemző reggelit Szegeden, az ebédet Palicson, a vacsorát pedig Temesváron, közben fürdőzni, ráérősen megnézegetni a szecessziós épületeket, mintha ma is a monarchiában lennénk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jó biztosítással ingyen törhetjük el a lábunkat

Szeged - Bátor ember az, aki mindenféle biztosítás nélkül indul el síelni, mivel több millió forintba is kerülhet egy súlyosabb baleset. Tovább olvasom