Délmagyar logó

2017. 03. 01. szerda - Albin 4°C | 12°C Még több cikk.

A DM-bográcsban dunai–tiszai hallé főtt

Szeged - Óriási pontyokat fog, aztán mindegyiket óvatosan visszaengedi a vízbe Varga Tamás kétszeres olimpiai bajnok pólós. Így pihen. Tegnap is horgászat után jött el a szegedi halfesztiválra, ahol Horváth József nagykoalíciós halászlét főzött a DM sátránál.
Pecázással enyhíti a versenyek fáradalmait Erdei Attila többszörös magyar bajnok versenyhorgász is. A halfogás akkor regenerál igazán, ha utána főzünk is a barátokkal – vallja Horváth József, aki dunai horgász, és a Délmagyarország sátránál összebékített két ádázul harcoló tábort: dunai–tiszai, tehát nagykoalíciós halászlét főzött.

– Nem tudom, mi volt a horgon, nem is láttam. Úgy húzott végig a tavon a gumicsónakkal együtt, mint egy vízisielőt – mesélte Varga Tamás kétszeres olimpiai bajnok, amikor megkérdeztük tőle, mi volt az utóbbi évek legemlékezetesebb vadvízi élménye. A Szeged Beton pólósa, a pekingi győztes csapat tagja a szegedi halfesztiválra is horgászatból jött. Mindenfelé járok, de most Palotára mentem. Bojlival horgászom. Megvettem minden felszerelést, ami ehhez a módszerhez kell, az egész majdnem annyiba kerül, mint egy autó, de ez nagyon fontos nekem, ez az, ami igazán kikapcsol: a nonstop horgászat. Olyan szép látni hajnalban, a sátorból kinézve, ahogy ébred minden, mozognak a halak. Semmihez sem hasonlítható élmény éjszaka, egyedül, a gumicsónakban ülve, bottal a kézben küzdeni egy bivalyerős ponttyal.

Ami ebben a fontos: „a küzdés maga". Tamás ugyanis, miután alaposan kifárasztották egymást a nagy hallal, és megmérte, szépen, kíméletesen vissza is engedi a vízbe a zsákmányt. Mindig.

– A harcsapörköltet szeretem a legjobban, de én nem tudnám bántani azt a halat, amit kifogok. Ebben a kislányom is hasonlít rám. Amikor keszeget akaszt, igyekszik gyorsan viszszatenni a vízbe, meg ne fulladjon a levegőn.

Az életet horgászbottal a kézben is fel lehet fogni versenyként: Tamás, vagy ahogy a legtöbben ismerik, Csuvi nagy pontyokra gyúr. Egy barátja horgásztaván – akkor, amikor az a bizonyos ismeretlen jószág megcsónakáztatta – néhány nap alatt 290 kilónyi halat fogott és engedett vissza. Nyolc példány volt 10 kiló feletti. Eddigi legnagyobbja egy 19 és fél kilós ponty volt. Most már húszkilósat szeretne fogni.

Apa hetente háromszor megy pecázni

Bár szintén a parton szereti kipihenni egy-egy világverseny fáradalmait, mégis másfelől közelít a vízhez a makói–szegedi Erdei Attila. Az egyéniben kétszeres, csapatban többszörös magyar bajnok versenyhorgász legutóbb a klubcsapatok franciaországi világbajnokságán negyedik lett a Sensas-Délpesttel – ami kicsit csalódás volt, mégis jót horgásztak, termetes dévérek akadtak horogra. Ha már halfesztivál és ünnep, Attila szerint most már igenis lehet ünnepelni a Tiszát is. Szemlátomást egyre jobban magára talál a folyó. – A rákok, apró lárvák tömege és a gazdag tiszavirágzás mutatja ezt. A halállomány persze nem talál olyan könnyen magára, kicsit „túl is művelik" a halászok a vizet, de szerintem most már egyre jobb lesz.

Erdei Attila egy dévérrel. A zsákmányt igyekeznek mindig változatosan elkészíteni
Erdei Attila egy dévérrel. A zsákmányt igyekeznek mindig változatosan elkészíteni

Erdeiéknél hetente legalább egyszer, de inkább háromszor fordul elő az, hogy apa elmegy pecázni, halat hoz, megfőzik, és mind megeszik. Roston, rántva, halászlének, sokféleképpen. – Rácponty például már elég régen volt – tűnődik Attila. – A legfontosabb, hogy jó minőségű halból készüljön az étel. Legjobb a folyóvízi, mert annak tömöttebb, rostosabb a húsa, amiatt, hogy nem pihenhet meg egy pillanatra sem, úsznia kell.

De a Tisza mellett finom halat lehet fogni az atkai holtágból, aztán a Maty-érbôl, mert az is viszonylag fiatal horgászvíz, nincsenek benne régi iszaplerakódások. Jók még a szikes tavakból kifogott halak is a halászlébe. Vagy hallébe? Attila szerint értelmetlen ez a vita, ők otthon halászlét mondanak. Ami sokféle halból a legjobb. De például süllőt és csukát nem szabad sokat beletenni, mert ezeknek nagyon karakteres az ízük. Jó, ha az alaplébe kerül a keszeg, a kárász és a törpeharcsa mellé egy kis márna is.

Ugratni kötelező

Az alaplébe belefő a ponty gerince és a feje is – folytatta ezt a sort Horváth József nyugdíjas vámtisztviselő, aki lapunk sátránál főzött kulturális szempontból is vegyes halászlét. Szegedit, amennyiben alaplé készült hozzá, és filézték a halhúst. De főtt mellé gyufatészta is, ami bajai szokás. – Én hercegszántói fiú vagyok, húszéves koromig ott éltem, a Duna mellett, ahol valamennyire mindenki ért a halfogáshoz. Otthon és a barátaimtól is tanultam, és bár elkerültem, a horgászat megmaradt hobbinak. Amatőr horgásznak tartom magam, nem fogtam még igazán nagy halat, és sokat sem – ezért többnyire mindig hazaviszem.

Horváth József nyugdíjas vámtisztviselô volt az egyik bográcsparancsnok a Délmagyarországnál
Horváth József nyugdíjas vámtisztviselő volt az egyik bográcsparancsnok a Délmagyarországnál

József szerint a horgászatnál már csak azok az alkalmak pihentetik jobban az embert, amikor a családdal vagy a barátokkal pecázik együtt, és közben, utána főznek is valamit. Barátaival a Balatonnál, Tihanyban szokott így nyaralni. Ilyenkor természetesen ugratni is szokták egymást. Legutóbb hoztak egy nagy dévért, ráakasztották a távol lévő cimbora horgára, aztán visszadobták a készséget, úgy, ahogy volt. Ebben az a szép, amikor a bot gazdája visszajön a partra, és észreveszi, hogy az egész nap mozdulatlan kapásjelző szépen lassan elindul fölfelé, aztán csattan a boton; ilyenkor látni lehet, ahogy sebesebben dobog a szív, berántás előtt.

Olvasóink írták

  • 4. tora 2008. szeptember 07. 18:02
    „Lófütyit, a tót kisebbségi hallé Békéscsabáról aranyat kapott ezüstbogrács kategóriában. Mert azok a saját kedvükre szegedi stílusban, de csabaias ízléssel főztek!”
  • 3. kurtavas 2008. szeptember 07. 13:29
    „A DM idegen tollakkal ékeskedik? Pedig a főszerkesztő anno milyen jó halászlét főzött! Persze a múlt mindig szebb a jelennél!”
  • 2. jaja 2008. szeptember 07. 11:30
    „Józsi bá´ halászléja tényleg mindent vitt. A bográcsban kirántott pontyszeletekről nem is beszélve. Aranybográcst neki.”
  • 1. ba, ja 2008. szeptember 07. 10:58
    „hajrá baja”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fábry Sándor is forrón szereti

Szeged - Az Esti showder szeptember 11-i, szezonnyitó műsorában szerepelnek majd a Szegedi… Tovább olvasom