Szeged - delmagyar.hu

Bátyai Gitta múzeumi preparátor a gyűjtemény minden tagjának történetét ismeri. Fotó: Segesvári Csaba

Jó százezer bogarat preparált ki négy évtized alatt Bátyai Gitta, a szegedi Móra Ferenc Múzeum preparátora. A több száz madárról – egy részüket még Beretzk Péter, „a Fehér-tó atyja" gyűjtötte, illetve Marián Miklós, a természettudományi osztály volt vezetője – ekkor még nem is beszéltünk. S például az emlősökről, hüllőkről sem.

– Ma elsősorban bogarak gyűjtése, preparálása folyik nálunk Gaskó Béla entomológus, a múzeum igazgatóhelyettese vezetésével. A dél-alföldi régió bogárvilága továbbra is tartogat meglepetéseket – mondja Bátyai Gitta. Az etil-acetáttal élettelenített bogár petricsészében kerül hozzá. Speciális preparálótűvel átszúrva rögzíti a rovart – tehát korántsem gombostűvel. – Csak a jobb fedőszárny felső harmadának közepén szabad fölszúrni a bogarat – magyarázza. Két lábnak előre kell néznie, négynek hátra. Fontos: lábigazítás közben a végtagok ne töredezzenek le; a sérült példány tudományos szempontból értékelhetetlen. Ez a csápokra is vonatkozik. A csápokat a preparátor óvatosan hátrahajtja; ha előre néznének, könnyen letörnének. Akad cincér, melynek csápja hatszor hosszabb, mint a test.

Preparátumok a jövőnek A preparátumok: a test kidolgozása, konzerválása révén nyert tárgyak. Voltaképpen iskolaszerek – mondja Bátyai Gitta. A zoológiai, anatómiai ismeretek elsajátításának nélkülözhetetlen eszközei, lehetővé teszik az adott faj tanulmányozását. Minden múzeum elsősorban az adott régióban található élőlényekre összpontosít – így a Móra Ferenc Múzeum a Dél-Alföldre. Szegeden a preparátumkészítésnek nagy múltja van: egykor nemzetközileg elismert tanszergyára volt itt Haering Edének – történetét Bátyai Gitta meg is írta. Mintegy száz évvel ezelőtti Haering-preparátumokra is rábukkant a múzeum természettudományi gyűjteményében.

Persze nem elég feltűzni a bogarat, mellékelni kell hozzá az adatokat: latin név, lelőhely, dátum, s a példányt begyűjtő, faj szerint meghatározó kutató neve. Az adat nélküli egyed épp annyira hasznosíthatatlan, mint az egyed nélküli adat. Az apró bogarat a preparátor nem fölszúrja, hanem fölragasztja, külön e célra gyártott cédulára.

És a madarak, emlősök preparálása? A lenyúzott bőr belső felületét letisztítják, arzénes oldattal bekenik, s az eltávolított igazi helyett kócból megformált testet helyeznek bele, a csontok szerepét drótok veszik át. Az időnkénti vegyszerezés semmilyen állat esetében sem nélkülözhető: időről időre méreggel kell őket kezelni múzeumbogár ellen. Különben e kártevők – melyek ugyanolyan veszélyesek a múzeumban, mint ruhásszekrényben a moly – a bemutatott példányt tűig lerágnák.

Meddig „él" egy tartósított állat? – Ha a múzeumbogártalanítást rendszeresen elvégezzük, időtlen időkig – mondja a preparátor. A múzeum legrégebbi állata egy 1876-ból származó dunnaréce, és egy szintén akkoriból származó lunda. Hódmezővásárhelynél lőtték őket. Mindkettő tengeri madár, mindkettő ritkaságnak számít Magyarországon, s szerencse, hogy nem orvvadász kerítette őket kézre. Az egyik legértékesebb pedig egy túzok – Magyarország legszebb, preparált túzokpéldánya, mely az 1971-es vadászati világkiállításon is szerepelt. És egy Magyarországra került flamingó is említhető, rózsaszínje évtizedek óta nem fakul.

Arzén a köröm alatt Amikor Kittenberger Kálmánt, az egykori Afrika-kutatót majdnem megölte egy oroszlán, sebeiből fölépülve levágta az oroszlán által félig leharapott egyik ujját, és spirituszba rakva elküldte Pestre, a Nemzeti Múzeumba. Ott ugyanis azzal vádolták meg: „nem dolgozik elég szorgalmasan", túl kevés állatot gyűjt, preparál a múzeum számára. A levágott ujj révén bizonyította, sokat dolgozik: körme alatt fölismerhetők voltak az arzénmérgezés jelei. Ezek csak a mérgező anyaggal sokat érintkező preparátor körmei alatt jelentek meg.