Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

A gátőr mindent lát

A gátat mindig őrizni kell. Árvíznél a víztől, ez világos – no de ilyenkor, aszályban? Például – s most fogódzzunk meg – a szárazságtól. Ezenkívül kismillió egyéb teendője is akad a gátak őrizőinek.
Az nem úgy megy, hogy „békeidőben", amikor nincs áradás, senki se legyen a gátakon – de amikor jön egy árvíz, keletkezzék a semmiből egy csomó szakember, aki úgy ismeri a rábízott területet, mint a tenyerét, kapásból tudja, hogy mondjuk egy nyolc kilométeres szakasznak hol a leggyengébb pontja. Szóval, ilyen nincs. Gátőrre tehát folyamatosan szükség van. Egyébként pedig a gátőr kis vízkor sem unatkozik.

– Most például, hőségben és szárazságban, nagyon könnyen megrepedhet hosszában a töltés, sok kilométeren át. Mert ahogy szárad ki a talaj, úgy zsugorodik – mondja Szanka József . Őrjárása a gyálaréti Borostyán-birtoktól a szegedi felsővárosi vízitelepig tart, jó nyolc kilométeres szakasz. – Kétezerben is volt ilyen. Mi a teendő? Mésztejjel kiöntjük a repedést, a mésztej behatol a talajba, nyomon követhető, meddig terjed a folytonossági hiány lefelé. Géppel vagy kézzel kiássuk a megrepedt talajt, aztán pedig visszatöltjük, de már döngölve-tömörítve. S minél gyorsabban, mert a repedés még inkább kiszárítja a töltést, és még inkább veszít védképességéből – halljuk a gátőrtől.

A lányok már kirepültek

Csodálatosan rendben tartott a kert a Szanka ház körül. – Főleg a feleségem munkáját dicséri – mutat körbe a kerten a gátőr. Három leányuk közül már a legkisebb is kiröppent. A legnagyobb, Tímea Budapesten él, pályázatíró szakember, a középső, Beatrix, bankban dolgozik, a legkisebbik, a vendéglátós végzettségű Gabriella pedig – nem világgá megy, nem népmesében vagyunk, hanem a valóságban: hajón fog dolgozni.

Asztalán három telefon. Egy régi, kurblis, ami áram nélkül is tud működni, egy meghatározhatatlan korú, tárcsás – és egy mobil.
Fehéren izzik az ég, a folyóparti galériaerdő fényes-szürkészöldes, rezzenetlen. Valahol, mögötte: a láthatatlan Tisza, amellyel már sokszor megküzdött „háborús időben", árvíznél Szanka József, a felső szakaszon is – mint mutatja az asztala fölötti, bekeretezett oklevél. De védekezett az ár ellen a Duna, a Maros, a Körös mellett is. Most parlagfű ellen védekezik. – Ahol felüti fejét, azonnal kaszálni kell – beszéli. Tudta nélkül nem nőhet ki parlagfű a töltésen.

A gátőr – mondhatni – információs csomópont is. Mindenkit ismer, aki errefelé megfordul, mindenről tud. Elhúz egy kocsi, a töltéskoronán. – Hullámtéri erdőtulajdonos, jogász. Most telepít nemsokára, jönnek majd a gépek, tisztítják meg a sorközöket a gyalogakáctól – mondja.

Motorbiciklis idős ember berreg el a töltésen: – Ő Győző bácsi, nyugdíjas vízügyes, méhész. – És így tovább. A horgászok rögtön jelzik, ha vízszennyezést, halpusztulást látnak, és a gátőr rögtön továbbítja az Atikövizignek az információt – egyébként ő maga is horgász; legnagyobb hala huszonegy kilós amur volt. A vadászoktól pedig az éjjel tevékenykedőkről tud meg mindent; gazdátlan német szemét itt aligha maradhatott volna rejtve sokáig – még le sem rakják, máris végigfut a hír a riadóláncon. S minderről csak úgy mellékesen értesül – hisz munkája a terület vízügyi szempontból való szemmel tartása.

Ha pedig vége a teendőnek – irány haza, várja a kis majorság. Szanka József teheneket tart – nem a gáton legelteti őket, persze, mert az tilos: nagy lábú állat kárt okozna a töltésben. Az apró lábú – a juh – viszont nagyon is hasznos. Hiszen betapossa a mezeipocok-járatokat, nem lazítják föl a rágcsálók a töltéstalajt. A legnagyobb dolgok – hogy a víz elönt-e egy várost, vagy sem – a legkisebbeken múlnak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Este is meleg van a Marica grófnő Dóm téri próbáin

Napközben még a viszonylag hűvös nagyszínházban, de esténként már a Dóm téren próbálják a szabadtéri… Tovább olvasom