Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

A grafikától a hawaii táncig

Szeged - Ugrinné Pártos Eszter maga sem tudja, mi minden kerülhetne a névjegykártyájára. Fest, rajzol, tankönyvet ír a hastáncoktatás, fellépés, ruhatervezés mellett. Nem idegen tőle a tűzzománc, és ő okítja színpadi mozgásra a szőregi rózsafesztivál királynőjelöltjeit – mindemellett férjével két kislányt nevel, akik lelkesen besegítenek a művészeti stúdióban.
Festő-grafikus, áll Ugrinné Pártos Eszter névjegykártyáján. De állhatna rajta rajz- és hastánctanár, tankönyvíró, belsőépítész – akár kanapéhoz, párnához is tervez faliképet – és üzletasszony is. Vagy koreográfus? Elvégre ő tanítja be a színpadi koreográfiát a hétvégi szőregi rózsafesztivál rózsakirálynő-jelöltjeinek. Esetleg ruhatervező-varrónő? Hastáncos fellépőruhái, ahogy több festménye, tűzzománcképe is zsűrizett iparművészeti termék.

Rózsafesztiválos fűszoknyák

Apró, otthonos stúdiójában keressük fel Esztert: festékestégelyek sorakoznak a mennyezetig érő polcsoron, az asztalon pici, színes tűzzománclepkék – a vadaspark rendelése. Állványon vízipipa képe lambériára festve – ecset helyett fültisztítóval készült –, próbababán a díjnyertes fellépőruha, amit hamarosan készítőjén is láthatunk. Az egyik sarokban a rózsafesztiválos fellépéshez szánt fűszoknyák.

Közös alkotás a lányokkal, Petrával és Dórával. Fotó: Miskolczi Róbert
Közös alkotás a lányokkal, Petrával és Dórával. Fotó: Miskolczi Róbert

– Ruhapróba, lépések, zene – sorolja, mit gyakoroltak a királynőjelöltek legutóbbi próbáján – de a szoknyákat nem a rózsakirálynők fogják viselni. Hawaii táncot, hulát tanít be egy ötfős gyerekcsoportnak, köztük a saját lányainak: a hétéves Dórinak és a tízéves Petrának – az egzotikus mozgást rajta kívül nem sokan oktathatják Magyarországon, egyetlen tanárt sem talált.

Az első mesekönyv

– Anya, ugye, ma hulázunk? – kérdi rögtön Dóri – ugyanis a két kislány is ott szorgoskodik a stúdióban. Felkapják a frissen elkészült fűszoknyákat, megszólal a Lilo és Stitch című rajzfilm zenéje, ám a táncig végül nem jutunk el.

Az arany-sárga, gyöngyös hastáncruha láttán megkérdezzük: hogyan jutott el odáig, hogy a képzőművészet mellett táncol, maga varrja-tervezi a ruháit, és még oktat is? A gyes alatt nem beszűkült, hanem kinyílt körülötte a világ, jön a magyarázat: régi vágyait kezdte megvalósítani. – Amíg a kicsik aludtak, elkészült az első mesekönyvem, amit én írtam és illusztráltam – emlékszik vissza. Mutatja az óriási tükör fölé függesztett grafikákat, melyeken egy húsvéti történet elevenedik meg kedves, színes figurákkal. Kiderül: most rajztankönyvet ír az alsós korosztálynak. – A hastánccal akkor kezdtem foglalkozni, amikor már nagyobbak voltak a lányok – teszi hozzá.

Ugrinné Pártos Eszter maga tervezte és varrta hastáncruhájában, mellette a fülpucolóval festett vízipipa. Fotó: Miskolczi Róbert
Ugrinné Pártos Eszter maga tervezte és varrta hastáncruhájában, mellette a fülpucolóval festett vízipipa. Fotó: Miskolczi Róbert

A lányok közben szöszmötölnek a műhely-stúdióban. Mindenütt tűzzománcképek, festmények, eszközök és alapanyagok – a hurkapálcától az apró gyöngyökön át a lambériáig mindent felhasznál –, de mindennek megvan a maga helye. A táncórák is itt zajlanak. – Kivisszük az asztalt, sok színpadon sincs több hely – magyarázza.

A hivatásos polihisztor

Tíz éve üresen állt a földszinti helyiség, már nézegette egy ideje, mielőtt hivatásos polihisztorrá „önállósodott" a Ságvári Endre gyakorló általános iskola rajztanárából. Itt tartja a kézművestáborokat is, járnak hozzá a háromévestől a középiskolás korosztályig. A gyerekek megbíznak benne, így volt ez az iskolában is. Valahol erről szól ez a sok műfaj: mindegyikben adhat valamit magából, és szeretetet kap cserébe. A tánc- és művészeti oktatás mellett felvételire is vállal felkészítést – építész-, belsőépítész-, grafikusjelöltek fordultak már meg nála.

– Mi az, ami nélkül nem lenne teljes az élete? – merül fel ennyi elfoglaltság láttán, mire határozottan rávágja: a család. Szeret egyedül lenni, a maga kis világában, de a lányok iskola után folyamatosan vele vannak. Alkotnak, táncolnak együtt, este pedig az apuka is csatlakozik a kreatív társasághoz.

Mint a szépségverseny

A szépségkirálynő-választások procedúrájához hasonlítja Pártos Eszter a rózsakirálynő megválasztását. – A jelentkezők megtanulják, hogyan vonuljanak be a színpadra, gyakorolják a színpadi mozgást, a bemutatkozást – mutatja be Eszter a jelöltek felkészítését, ami szintén a stúdióban zajlik. A kétszer harminc perces koreográfiába legfeljebb egyszerűbb táncmozdulatok kerülnek, de a táncos-koreográfus-iparművész nem hazudtolja meg önmagát: bevallja: próbál néhány hastáncelemet is belecsempészni.

Olvasóink írták

  • 5. ciroka 2008. június 22. 18:07
    „cat, mondjuk az illeto muvesz azert tisztaban van az ertekevel, de azert nem franko egy ilyen cikk, mert azt sugallja, egy no tobb - negy-ot-hat-het, nyolc - dologban is lehet kivalo, sot, tokeletes ugy, hogy a no, az anya, a feleseg szerepkoreben is tokeleteset alkot. Es bizony sokan vagyunk, akik csak szeretnenk sokmindenben jok lenni, es ha ez nem sikerul, akkor mi vagyunk a hibasak, mert ime a pelda: lehet, csak ugyetlenek vagyunk. Van a tokeletessegnek utja, csak mi ugyetlenek nem talalunk ra. Tudnunk kell, hogy amit az egyikhez hozzateszunk, az a masikbol hianyozni fog. Az elet nagy kerdese, hogy miert mit aldozunk be. Velemenyem szerint az elso nagy hiba az volt, hogy a ferfiak elnoisedtek, a nok elferfiasodtak, most pedig nem kellene azt sulykolni, hogy gyorsan es sokfelekeppen es ezeremberkent kell elnunk, sajnos ez a gyorsan es sokat fogyasszunk feleli az embert. Akik maradandot alkottak, lattak a celt, es arra mentek; legtobbjuk nem volt totalra fanatikus es mas teruleten is kimagaslot alkotott, de nem szortak szet magukat. Talan sokaknak pont azert nem sikerul sok dolog, mert szetszorjak magukat. Egy ilyen cikk, akkor allja a helyet, ha felmutat egy masik oldalt, igenis van erteke a kitartasnak, husegnek, elhivatottsagnak, meg akkor is ha ez nem trendi.”
  • 4. Cat 2008. június 22. 15:20
    „"mindeketto anyaga az uveg"
    Nem ilyen összefüggésre gondoltam, mert ez nem az, hanem arra, hogy a rajz és a belsőépítészet egyaránt fejlett vizuális érzéket igényel ill. mindkettő vizuális önkifejezés.

    "Aki szep tuzzomanc ekszereketkeszit, nem biztos, hogy sikuvegben jo"
    Így van. De azért ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy _lehet_ jó abban is.
    A médiaszereplők, akik szakácskönyvet meg babanaplót írnak... más kategória; de egyezik róla a véleményünk.”
  • 3. ciroka 2008. június 22. 13:27
    „az igazsag az, hogy a muveszet is specializalodott, akarcsak a tudomany. Mondjuk az olomuveg es a templomi ablakok is hasonloan egy torol fakadnak, mindeketto anyaga az uveg, megsem hiszem hogy aki szep olomuveg lampat keszit, az kepes lenne egy templomi ablak keszitesere is.. akarcsak egy ikonkeszito nem tud falfreskot csinalni, pedig maga a szinek, a szimbolumok es a szentek abrazolasa tulajdonkeppen ugyanaz, sot, a festek anyaga is lehet hasonlo. Aki szep tuzzomanc ekszereketkeszit, nem biztos, hogy sikuvegben jo, persze a kiserletezes az ember plane a muveszember sajatja, azert jo ha az ember megy egy uton es kozben fejlodik, de nem lehet egyszerre ezerotszaz uton menni, mert a vege meghasonlas, bar fene tudja, lehet onigazolsat talalni abban, hogy ha a masik uton mentem volna akkor talan... azert az elet nem folytonos kiserlet, mert ez olyan mintha mindig vetnel es sose aratnal, neha muszaj elvezni a munkad oromet, he erre nem vagy kepes szamtalan mentalis problemat szulhet. Sajnos a mediabol is azt latjuk, hogy valamibe belekevernek egy ifjut,pld musorvezeto, na, akkor belekeverik hogy csinaljon cd-t, azatn meg hogy tancoljon, talan egyikben sem fog erteket letrehozni, viszont van a medianak egy alanya, akirol lehet cikkezni.
    A muveszeknel eddig ugy volt, hogy valakinek vagy megvettek az alkotasat, vagy nem, ezt a természetes kiválasztódást nem kell manipulálni, azért sem, mert mindenkinek van letjogosultsaga aki aki ADNI tud, es a szeprol valo elkepzelesinkben kulonbozunk. De azert jo , ha tisztaban vagyunk onmagunkkal.”
  • 2. Cat 2008. június 22. 13:02
    „Elég sok, egy bizonyos oldaláról ismert művész próbálja ki magát más művészeti ágakban is, más kérdés, hogy kiugróan tehetségesnek lenni ritkán szoktak egynél több területen.
    P. E. esetében nincs is szó olyan elképzelhetetlenül sok művészeti területről, mivel a belsőépítészet és a rajz egy tőről fakad.”
  • 1. ciroka 2008. június 22. 12:19
    „velemenyem szerint, na es a sztoikusok szerint is (bar nem vagyok sztoikus) aki sok mindent csinal, az semmit se csinal, nem is csinalhat jol. Szerintem a kezunk alol kikerulo kreacio erteket az adja, hogy megtiszteljuk a figyelmunkkkel az alkotas teljes folyamatat, es nem lehet ezer dolgot megaldani a figyelemmel, hanem csak egyet. Azt amitcsinalunk, ugy kell csinalni, mintha csak azt az egyet csinalhatnank egesz eletunkben , ez az egyetlen lehetosegunk lenne... de ugy festeni, hogy estere hastancolni megyek, vagy ilyesmi, szamomra tok komolytalan. Kedves Farkas Judit, nem jo azt sugallni senkinek, hogy az a szep es ertekes, ha egyetlen szemelyben negyvennyolc fele szemelyiseg, es ep , egeszseges szemelyiseg van, mert ez nem igaz. Az ilyen ember az, aki semmiben se talalja a helyet, kedve es hangulata fujja oda, ahol van, ez inkabb terapia. Vagy mas. Belekapok mindenbe, "mert sose tudom , miben lehetek hires".”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Angyali üdvözlet visszakerült Szegedre

Szeged - Soha nem látott fegyveres rendőri biztosítás mellett szállították vissza szerda délután a… Tovább olvasom