Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

A gyaloglás egyéniségfüggő

Szeged - Sétálni, gyalogolni, kocogni, futni – mindegy, csak mozogjunk! – vallja Monspart Sarolta többszörös világ-, Európa- és magyar bajnok tájfutó, aki a közelmúltban az egyik szegedi nyugdíjasklub gyaloglódélutánján vett részt.
Van, aki azt tartja: fiataloknak a futás, időseknek a séta. Monspart Sarolta azonban ezzel nem ért egyet, szerinte az, hogy milyen mozgásformát választunk, nem kor-, hanem egyéniségfüggő.

– Mindenkinek ajánlom a mozgást. Aki fiatal, nagyon lusta vagy éppen túlsúlyos, az ne fusson. Kezdje inkább a gyaloglással. A sportos séta az időseknek is jó testedzés, naponta legalább fél órát érdemes rászánni. Pici ingert ad a szervezetnek, amire még 80 évesen is szükség van. A ritmusos, tempós mozgástól gyorsabb lesz a pulzus, izzad az ember, emiatt pedig jobb az anyagcsere, vagyis a szervezet „nagytakarítást" végez. Emellett a gyaloglás közösségi élmény, az idősek nincsenek egyedül, nem magányosak, van kivel kicsit beszélgetni. Kevés a remete típusú ember, nagyon jó, ha a nyugdíjasok együtt sportolnak.

Idősebbek is elkezdhetik: séta az újszegedi ligetben Monspart Saroltával (piros kabátban). Fotó: Frank Yvette
Idősebbek is elkezdhetik: séta az újszegedi ligetben Monspart Saroltával (piros kabátban).
Fotó: Frank Yvette

Az újszegedi ligetben utcai ruhában és cipőben sétáltunk tempósan – nem a legjobb megoldás. Monspart Sarolta azt ajánlotta: ha tehetjük, ne betonon, ne autóút közelében gyalogoljunk. A park földes útjai kiválóak a mozgásra. És még az Alföldön élőknek is érdemes néha kiruccanni a hegyekbe, hogy egy kis emelkedőn is kipróbálják magukat.

A jó pulzusszám

Hogy elég tempósak vagyunk-e, azt egyszerűen kiszámolhatjuk: 180-ból vonjuk ki az életkorunkat. Az így kapott számnak meg kell egyeznie a percenkénti pulzusszámunkkal 35-40 percen át. Tehát ha 60 évesen gyalogolunk, akkor a percenkénti pulzusszám 180-60, vagyis 120 kell legyen.

Ha elhatároztuk, hogy újrakezdjük, ne a mozgás idejét szabjuk meg, hanem a távolságot. Ha lustábbak is vagyunk, vagy kicsit rossz kedvünk van, akkor is tudjuk: vár ránk két-három kilométer. De a gyaloglás nem kényszer, ha nagyon nincs kedvünk, hagyjuk ki a napi penzumot.

– A test tőke, amivel jól kell gazdálkodni – mondja a tájfutó. – Ha edzett vagyok, a hullámvölgy alján is kibírom, és van erőm hozzá, hogy kikapaszkodjak. Egy beteg, edzetlen, rossz állóképességű ember testét, aki 70 évig nem adott magára, nehéz „tőkésíteni", de sosem késő elkezdeni a mozgást, csak fokozatosan és rendszeresen kell mozogni – tanácsolta Monspart Sarolta.

Túlélte a betegséget

Monspart Sarolta 1944-ben született. Tizennégyszeres tájfutó magyar bajnok (1964-77), hatszoros sífutó magyar bajnok. 1972-ben egyéni világbajnoki címet szerzett tájfutásban, 1970-ben világbajnoki ezüstérmet, hat évvel később pedig világbajnoki bronzérmet a magyar tájfutó váltóval. Ő az első az európai nők között, aki három órán belül futotta le a maratoni távot. Karrierje 1978-ban tört derékba: a kis híján belehalt egy kullancscsípés okozta agyvelőgyulladásba. A jobb lábában elhaltak az idegek, így nehezen tudja mozgatni. Ennek ellenére országszerte népszerűsíti az idősek körében a mozgás fontosságát.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Orrkorrekció műtéti beavatkozással

Szeged - A plasztikai sebészeti beavatkozások között világszerte előkelő helyet foglalnak el az orr… Tovább olvasom