Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 15°C Még több cikk.

A gyermekek érdekei a legfontosabbak

A közoktatási rendszer legfontosabb kihívása – amivel szembe kellett nézni –, hogy egy olyan világgal, ahol az információk egyre nagyobb mennyiségben keletkeznek és állnak rendelkezésre, ugyanakkor gyorsuló ütemben avulnak el, az oktatásban hogyan lehet és kell lépést tartani. Mi a jó stratégia: a lexikális ismeretek dömpingje, ami még napjaink oktatási anyagaira jellemző, vagy a problémamegoldó gondolkodás fejlesztését szolgáló oktatás?
Magyar Bálint oktatási miniszter szerint nem kétséges, hogy a jövő kihívásainak csak a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésével lehet megfelelni. Ehhez alakították át a Nemzeti Alaptantervet. E cél érdekében változtatták meg az érettségi-felvételi rendszert. A kétszintű érettségi ugyanis nem pusztán azt szolgálja, hogy ne kelljen a diáknak egy rövid időszak alatt kétszer is komoly vizsgát letennie, hanem szemléletváltást is eredményezett azáltal, hogy az érettségi révén kiderül, képes-e gondolkodni a diák, vagy csak bemagol ismereteket, akár egy telefonkönyvet.

Az oktatómunkában különösen fontos a tankönyvek minősége, az eredményes tanítást támogató, színvonalas tankönyvi kínálat. A mindennapi használat tapasztalatai mellett pedig elengedhetetlen, hogy tudományos kutatások, elemzések is szülessenek a tankönyvek jellemzőiről, és az ilyen vizsgálati eredmények eljussanak mind a tankönyvek használóihoz, mind azok készítőihez.

– Azt kellett tapasztalnunk, hogy a tankönyvírók mintha teljesen független világban élnének. Egyre több információt, adatot zsúfolnak bele, és egyre alacsonyabb életkorban kezdenek sokszor olyan ismereteket és összefüggéseket tanítani, ami nem a tanulók életkori sajátosságainak megfelelő. Így azután elértünk oda, hogy a gyerekeket, fiatalokat sokszor olyan tananyaggal terhelik, amelynek később sem veszik hasznát, sőt akadályozzák, korlátozzák őket abban, hogy az igazán fontos készségeik, képességeik kialakulhassanak – magyarázza a tankönyv-jóváhagyási rendszer átalakításának okát a miniszter. – Másfél éves kutatómunka során elemeztük a tankönyveket. Azt kellett megállapítani általános tapasztalatként, hogy a tankönyvek szakszavakkal túlzsúfoltak, hosszú mondatai nehezen érthetők, a problémamegoldást segítő feladatok mindössze húsz százalék körül mozognak. Például az általános iskolai biológia-tankönyvekben a problémamegoldást elősegítő feladatok aránya mindössze 4 százalék. Nemzetközi összehasonlításban is jóval több az adat a magyar tankönyvekben, mint például az angolban.

Nem érdemes siettetni az olvasástanulást

A kutatás szerint a ’70-es évekhez képest is zsúfoltabbak a tankönyvek. A miniszter példaként említette, hogy a mai ötödikes történelemtankönyvekben a két-háromszorosa található a tényeknek, adatoknak, mint a korábbi tankönyvekben. Az ötödikes történelemtankönyvben ma olyan ismeretek is előfordulnak, amelyek még az érettségi követelményekben sem jelennek meg. Mindez azt mutatja, hogy a tankönyv-akkreditáció rendje nem megfelelő.

Milyen a jó tankönyv?

Az új bírálati szempontok erősítik a tanulóközpontú szemléletet, az életkornak való megfeleltetést.
– Valamennyi tantárgy esetében az 1–12. évfolyamon átlagosan legalább egy kép vagy ábra jusson az oldalakra.
– A szakszavak mennyiségét és nyelvezetét az adott életkorhoz kell viszonyítani.
– A 150 betűnél hosszabb mondatok arányának meghatározása évfolyamonként.
– Középiskolai tankönyv esetében külön meg kell jelölni az érettségi vizsga követelményeiben szereplő szakszavakat.
– Előírás, hogy legalább minden negyedik táblázathoz, grafikonhoz, térképhez külön kérdések vagy feladatok kapcsolódjanak.

– Ezért megpróbáljuk olyan módon szigorítani a tankönyvek jóváhagyási rendjét, amelyben bizonyos számszerűsíthető mutatókhoz köthető az, hogy a gyermekek indokolatlan, értelmetlen terhelése csökkenjen. Az új jóváhagyási rendelet nem csupán arról szól, hogy általánosságban azt mondjuk, a tankönyv a gyermek számára megtanulható, normálisan értelmezhető, és hasznos ismeretekkel rendelkezzen, hiszen ezek olyan puha fogalmak, amelyek nem számon kérhetőek. Az olvasástanítási szabályokról is szól, hiszen ma Magyarországon 14 olvasástanítási módszertan él egymás mellett, miközben a nyugati országokban mindössze 3–4 változik.

Részben ezeknek is köszönhetőek azok a rossz eredmények, amelyek sajnos a nemzetközi és hazai felmérésekben tapasztalhatók – indokol a miniszter, és a gyermekek olvasástanításával kapcsolatban megemlíti még: – Nagyon gyorsan és feleslegesen, már az első osztály első félévében meg kívánják tanítani olvasni a gyermekeket, miközben 15 éves korában sem érti a szöveget, amit olvas. Az alapkészségek megtanításához egyrészt hosszabb idő kell, másrészt megfelelő módszer a tanításra. Ez alapvető érdek, hiszen ha például a 15 éves fiatalok közel fele nem képes arra, hogy önállóan tudjon tanulni, akkor ez bizony később az iskolarendszerből kilépve nagy akadálya lesz átképezhetőségének, további tanulásának. Ezért is alakítottuk át és korszerűsítettük a tankönyv-jóváhagyási rendeletet, amely a napokban jelenik meg, és természetesen megfelelő időt hagy az átállásra.

A tankönyvírók magukat is ellenőrizhetik

A miniszter elmondása szerint több fordulóban is egyeztettek a szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel, amelyek több ponton is kifogásolták a reformtervezetet. Értetlenkedéssel fogadták, hogy az oktatási tárca tankönyvreform-tervezete minden tantárgyat egy kalap alá vesz, azaz ugyanaz a szabályozás vonatkozna például a fizika- és az irodalomkönyvekre is. A rendelet azonban – sokak véleménye szerint – minden apróbb hibája mellett hasznos, mert átalakítja a gondolkodást azzal, hogy korlátozza a százötven karakternél hosszabb mondatok arányát, előírja többek között, hogy a könyvek minden oldalára jusson egy ábra, és növeli a megértést segítő, összefüggéseket gyakoroltató feladatok arányát is.

– Bizonyos dolgok számszerűsítése elősegíti, hogy a tankönyvszerző maga is nézzen szembe az előírással, hogy mennyi lehet például az átlagosan előfordulható szakszavak száma korosztályok szerint, és ellenőrizze, hogy megfelel-e ezeknek a kritériumoknak. Előírjuk azt is, hogy szakszógyűjtemény legyen a könyv végén. Legalább a szerző szembesüljön azzal, mennyi szakszót szerepeltet a könyvben.


H. L.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tímárné elindulhat a választásokon

Indulhat a szegedi 3-as választókerületben pénteken elutasított Tímárné Horváth Magdolna, az MDF… Tovább olvasom