Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

A haldoklót és családját is segítik

Kevesen veszik igénybe Szegeden a Hospice Alapítvány szolgálatait, pedig önkénteseik ingyen segítenek a haldoklókon, valamint hozzátartozóikon. Azt mondják, a végstádiumú daganatos betegek és családjuk felkészítése az elmúlásra éppolyan fontos, mint anyagi biztonságuk megteremtése, illetve az ápolási teendők szakszerű megtanítása.
Kondé Ágnes szociális munkásként segíti a Hospice Alapítványt Fotó: Gyenes Kálmán
A Hospice Alapítványról a mai napig nagyon kevesen tudnak, pedig Szegeden már több éve működik. Önkéntesei végstádiumú, például rákos betegeknek és családjuknak nyújtanak segítséget az utolsó időszakban. Tavaly mindössze húsz esetben keresték fel őket, pedig az alapítvány szakemberei szinte minden felmerülő problémában megoldásokat tudnak kínálni. Szociális munkásaik segítenek az anyagi nehézségek leküzdésében, pszichológusaik a lelki traumát igyekeznek enyhíteni, ápolóik megtanítják a szakszerű betegellátást, orvosaik pedig korszerű fájdalomcsillapítást biztosítanak a haldoklónak. Mindez pedig egy fillérjébe sem kerül az érintetteknek.

– A Hospice-ra az utóbbi időben egy kicsit rányomódott az „utolsó kenet" bélyege – adta meg a lehetséges magyarázatot Mari Albertné arra, miért keresik fel olyan kevesen a szegedi alapítványt. A kuratóriumi elnök úgy tapasztalja, rájuk már csak akkor gondolnak, ha a család és a beteg is feladta már az életért folytatott harcot. – Pedig éppen a halálig vezető úton lenne a legtöbb támogatásra és segítségre szükségük – tette hozzá.

– Ha valaki megbetegszik, az egész család egyensúlya felborul. Ezért mi nemcsak a haldoklót, hanem a körülötte élőket is gondozzuk – mondta el Kondé Ágnes szociális munkás. A 32 éves nő korábban a gyermekklinika intenzív osztályán dolgozott, ott szembesült először a halállal. Akkor jött rá, milyen nagy szükség van ilyen esetekben az emberségre, a segítségre. Ezért ment a Hospice-hoz segítőnek, ahol elsősorban a család anyagi biztonságának helyreállításában vállal szerepet. A rákos betegséggel való küzdelem ugyanis a családok minden tartalékát felemészti, és általában az érintettek nincsenek tisztában azzal, honnan kérhetnek segítséget.

A Hospice a gyászra való felkészülésben, illetve annak feldolgozásában is segítséget tud nyújtani.

– A halál ma már nem a mindennapi életünk része – mondta Mari Albertné. – Régen a többgenerációs családokban a gyerekek úgy nőttek fel, hogy végignézték, ahogy a nagyszülő megöregszik, majd meghal, számukra ez természetes folyamat volt. Ma viszont, amikor még azt is eltitkolják a gyerek elől, miért nem láthatja többé a nagyit, idegenné vált a halál. Erről a beteg sem tud kivel beszélni, hiszen ha szóba hozza, általában azt a választ kapja: „ne is mondj ilyeneket!" Pedig lehet, pont erre lenne szüksége, hogy élete utolsó hetei nyugalomban telhessenek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kampány exvezetők nélkül

Kampányában sem a jobboldal, sem a baloldal nem használja ki a rendszerváltás után megválasztott… Tovább olvasom