Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

A hegedű olyan, akár az ember – lelke van

Hegedű és ember sokban hasonlít egymáshoz. Minél tovább beszélgetünk a hangszerkészítő mesterrel – annál inkább úgy véljük. Embernél sem mindegy, milyen fából faragták, hogy lenne mindegy ez a hegedű esetében! És lelke is van embernek, hegedűnek egyaránt.
Egy mesterhegedű három hónap alatt készül el. Fotó: Schmidt Andrea
Romák György vonóshangszer-készítő mester harmadik emeleti, belvárosi lakásának aprócska műhelyében készíti a hegedűket, brácsákat. Egykor nem itt készítette, hanem a nagy hírű, szegedi hangszergyárban, ahol volt szakmunkástanuló, szakmunkás, művezető – és legvégül, nyolc éven át a nagyüzem igazgatója. Igazgatóként sem tudta megállni, hogy a számtalan adminisztratív teendő mellett olykor-olykor ne készítsen el, csupán saját örömére, egy-egy hegedűt. A hangszerkészítés számára mindennél többet jelent.

Ebből adódóan, mikor a kétezres évek elején – ahogy egy jó, szegedi gyárat illik – a hangszergyárat fölszámolták, a volt igazgató élete különösebben nem változott meg: nem igazgatóként készítette a hegedűket innentől kezdve, hanem magánvállalkozásban. Ahogyan beszél a hangszerről – mintha emberről mesélne.

Embernél sem mindegy – halljuk tőle –, milyen fából faragják, s a hegedűnél sem. Lucfenyőből kell lennie a tetejének, és juharból a többi résznek: a nyaknak, oldalnak, hátnak. E párosítás rezonanciája a legjobb. Az sem mindegy, honnan való a fa, legjobban a boszniai fenyő és juhar szól, na és a szibériai. A jelek szerint minél sanyarúbb helyekről származik a fa, minél inkább kapaszkodnia kellett éltében – annál szebben rezonál holtában.

Javítani is lehet

– Csodálatos dolog a hegedűkészítés, ahogyan az évtizedeken át tartogatott, száraz fából élő hangszer lesz. És minden az ember saját keze nyomán! – beszéli a mester. Az ember nem örök életű – a hegedű sem. Ha egy hangszernek kitörik a nyakát, azt meg lehet reparálni – a hegedű ebben jelentősen különbözik az embertől –, de ha lélektörést szenved, aligha. Ebben viszont hasonlít az emberhez. – Micsodát? – kérdezzük. – Lelki törést? – Dehogy. Lélektörést! Van egy kis fadarab a tető és a hát között, s ha ütés éri a hangszert, általában ott szokott eltörni. Ez a legnehezebben javítható.

A hangszerkészítő javíthatatlan optimista. Ki vesz hegedűt, brácsát ma, a számítógép segítségével feketén letölthető zenék korában? Valakik mégiscsak vesznek; alaptörvény: ha egy hegedű elkészül, előbb-utóbb meg is szólal. S hogy miként, az sok mindentől függ. A frissen elkészült hegedű kissé még olyan, akár a tanulatlan ember. Sokat kell rajta játszani, mire igazán szépen szól. Egy Stradivari többek között attól is Stradivari, hogy sokan játszottak rajta.

Persze egy mesterhegedű már egynapos korában is tökéletes – összehasonlíthatatlanul több időt-energiát öl bele, fordít rá a mester, mint egy sorozatgyártott hangszerbe. Addig cizellál-finomít rajta, míg végül igazán remekmű lesz. A két kategória között ég és föld a különbség. Árukban szintén.

– Mondjuk, egy kínai hegedű tokkal-vonóval, tegyük fel, harmincezer forint, és utána még rá kell költeni plusz harmincezret, hogy lehessen vele hegedülni. Amit pedig egy jó nevű cremonai hangszerkészítő állít elő, ennek többszázszorosába is kerülhet – halljuk. Apropó Cremona! Mindig meghívják az őszönte Olaszországban, Cremonában rendezett hangszerkészítő triennáléra. Hívták idén is – most mégsem oda küld hangszert, Hanem egy győri országos kiállításra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Marosvári civil elnök lenne a megyei közgyűlésben

Nyolc évig a megyei közgyűlés alelnöke volt, most az elnöki posztért kampányol a makói Marosvári… Tovább olvasom