Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

A hiphop az élete Tombácz Hajninak

Szeged - 14 éves kora óta táncol, 21 évesen saját iskolát nyitott Tombácz Hajni. A 30 éves szegedi nő kilenc éve vezeti a Ritmus Tánc- és Fitnesz Stúdiót, jelenleg 250 tanítványa van. Rendezvényekre és versenyekre járnak, díjaktól roskadozik a szekrény a Kárász utcai stúdióban.
– Idén kilencéves a Ritmus Tánc- és Fitnesz Stúdió, amit egyedül hozott létre, és azóta sikeresen vezet. Mikor vált meghatározóvá a tánc az életében?

– 14 éves voltam, amikor láttam egy fellépést a Kárász utcán. Az Erika C. Dance School táncosainak bemutatója volt. Nagyon tetszett. Néhány nappal később édesanyám hazaállított a szórólapjukkal, én meg elmentem a szegedi tánciskolájukba. Már az első óra után azt éreztem, táncolnom kell egész életemben. És abban is biztos voltam, hogy egyszer tanítani fogok. Szorgalmas voltam, lelkes, és az is hamar kiderült, hogy jól bánok az emberekkel, ezért már a második évben megkértek, hogy tanítsak. A kisebbek hamar megkedveltek, az idősebbeket eleinte furcsa volt instruálni, de szerencsére rövid idő alatt elfogadtak ők is. 19 éves koromig csináltam. Akkor megváltozott az iskola neve, én pedig egyre rosszabbul éreztem ott magam. És jött az ötlet, hogy alapítsak egy saját tánciskolát.


– Nem gondolt a továbbtanulásra?

– Gondoltam a továbbtanulásra, persze. A szüleim mindenben támogattak, mindig mellettem álltak, de azt kikötötték, hogy a tánc mellett legyen egy polgári szakmám is, mert a tánc kiszámíthatatlan. Ha bármi történik velem, egy baleset, sérülés, akkor is tudjak mit kezdeni az életemmel. Ezért jelentkeztem a jogi karra, ahol elvégeztem a munkaügyi kapcsolatok szakot. De emellett annyit táncoltam, amennyit akartam. 2006-ban, 21 évesen hoztam létre a Ritmus Tánc- és Fitnesz Stúdiót. Mára öt helyszínen, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Algyőn, Makón és Mórahalmon tanítok, jelenleg körülbelül 250-en járnak az óráimra. A vidéki városokban négy tanítványom segít az oktatásban, őket én tanítottam ki. Mindenben támogatom őket, szeretném, hogy ugyanúgy szívvel-lélekkel tanítsanak és táncoljanak, ahogyan én teszem. A szüleim mindig azt mondták, hogy amíg jól tanulok, addig azt csinálok, amit akarok. Látták, hogy sikere van a tánciskolának, megnyugodtak, hogy jó úton vagyok. Azon is aggódnak persze, hogy mi lesz, ha majd idősebb leszek, de vannak idősebb tánctanárok, tánciskola-vezetők. Csak ki kell nevelni az utánpótlást.

– Az egész eddigi életét a táncnak szentelte. Mi fogta meg ennyire a hiphopban?

 Névjegy

Név:
Tombácz Hajnalka
Született: Szeged, 1984. szeptember 28.
Iskolái: Radnóti Miklós gimnázium (1999–2003)
SZTE ÁJTK munkaügyi kapcsolatok szak (2003–2007)
Magyar Divattánc Szövetség – Nívódíj (2006)

– A videoklipek világa ragadott magával. 15 évvel ezelőtt kezdtem táncolni, akkoriban még nem volt ennyi tánciskola, Erika C-jé volt a legnagyobb és legismertebb itt Magyarországon. De az akkori szinten már régen túl vagyunk, rengeteg fellépésen és versenyen részt vettünk azóta. Emellett nagyon sok továbbképzésre és workshopra járok, ahonnan mindig összeszedem a legújabb trendeket, és azt tanítom a diákjaimnak. Egyik kedvenc táncosom a német Camillo Lauricella, a másik a szlovén Nika Kljun. Precízek, pontosak, kreatívak, profik. Amikor megláttam őket a színpadon, olyan hatással voltak rám, hogy majdnem elsírtam magam az örömtől. Mindenféle előképzettség nélkül kezdtem táncolni, és az oktatásba is úgy vágtam bele, hogy azt csináltam, amit korábban láttam a saját tanáraimtól. Azóta több tanfolyamot elvégeztem, kialakult a saját rendszerem, a szokásaim, mondjuk úgy, a saját stílusom. Mindennap délután három órától este nyolcig tanítok itt, a Kárász utcai stúdióban. Vannak szóló és duó táncórák, valamint kis- és nagycsoportos foglalkozások. Az őszi és kora tavaszi szezonban osztálytáncokat is tanítok, idén nyolc végzős osztály kért fel, délelőttönként velük foglalkozom.

– Ehhez a sok és sokféle csoporthoz nehéz lehet kitalálni a koreográfiákat.

– Mindig, mindenhol táncolok. Ha meghallok egy jó zenét, valami különlegeset, akkor szinte kipattan a fejemből a koreográfia. Csak egy jó zene kell, és az ihlet jön magától. Előfordult, hogy vásárlás közben, két sor között próbálgattam egy mozdulatot, vagy utazás közben a kocsiban „táncoltam", mert meghallottam a rádióban egy számot, mire a fejemben rögtön megjelent a koreográfia.


– Említette, hogy rendszeresen járnak fellépésekre és versenyekre. Gondolom, nem eredménytelenül...

– 2007 tavaszán, a tánciskola első tanévének végén voltunk az első versenyeinken. Az egyiken a felnőttcsoportom megkapta az egész verseny legjobb koreográfiájáért járó díjat. A másik verseny a Magyar Divattánc Szövetség országos bajnoksága volt, ahol nívódíjat kaptam. Teljesen ismeretlenül mentem oda, abszolút nem számítottam rá. Valószínűleg olyan üde színfolt lehettünk a versenyen, hogy megjutalmaztak a díjjal. Ez mindenesetre nagy lökést adott. A következő években egyre több versenyen, országos bajnokságon vettünk részt, és valóban rengeteg díjat kaptunk, ezeket a stúdióban őrizzük egy szekrényben. Remélem, motiválja a tanulóimat, hogy minél jobbak legyenek, és még több díjat kapjanak. Persze nem vagyunk egyformák, vannak, akik nem kiemelkedő tehetségűek, de egy formációban ők is jól boldogulnak. A kiemelkedő tehetségűekkel pedig külön is foglalkozom. Ahhoz, hogy valaki helytálljon szólóban vagy duóban, különleges kisugárzás kell, ami nincs meg mindenkiben. Én például szólóban nem tudom magam elképzelni. Talán azért, mert sosem csináltam. Nem tudom, miért, de nem érzem jól magam egyedül a színpadon, csak ha van mögöttem legalább 5-10 ember.

– Az állandó munka és tánc mellett azért jut idő a magánéletre is? Ha jól tudom, idén nyáron ment férjhez.

– Három éve ismerjük egymást a férjemmel, Tarkó Bálinttal. Amikor megismertem, megkértem, hogy készítsen egy reklámfilmet az egyik csoportomról. Ezután elhívtam a fellépéseinkre fotózni, de valójában nem nagyon kellett hívni, jött ő magától is! A három év alatt ő is belefonódott a tánciskola életébe. Idén júniusban volt az esküvőnk, Törökországban voltunk nászúton.


– Mik a jövőbeni tervek?

– Szeretném folytatni azt, amit elkezdtem. A tánctermet bérlem, egyelőre nem szeretnék sajátot, mert ez nagyon jó helyen van, csak fel kellene újítani. Kifesteni, átrendezni. Másfél év múlva lesz tízéves a tánciskola, amit egy nagyszabású bulival szeretnénk megünnepelni. Több táncosom van, aki 8-10 éve jár hozzám, ők olyanok, mintha a családom lennének. Szeretnék minél többet segíteni azoknak, akikben látok fantáziát, akikben megbízok, ezért csinálom a workshopokat is, ahová jobbnál jobb oktatókat hívok el, mert tudom, mekkora élmény, amikor olyan táncosok tanítanak egy-egy ilyen rendezvényen, akikre felnézel. Nekem volt szerencsém részt venni például Justin Timberlake és Rihanna háttértáncosainak az óráin. Remélem, idén eljutok arra a workshopra Olaszországba, amin az amerikai Kyle Hanagami is oktat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Machbet - Anna Netrebkóval a Metből

A szegedi Belvárosi moziban ma 19 órától Verdi Macbethjével indul a New York-i Metropolitan Opera népszerű HD-Live közvetítéssorozatának 2014/2015-ös évadja. Tovább olvasom