Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

A hurkába darált asszony

Szeged - Aranyt, Móriczot emlegetik Pozsgai Zsolt új darabja, a Pipás Pista kapcsán, de inkább Tarantinót és Sas Józsefet kellene. A népdalokkal tűzdelt groteszk, paródiaszerű tanyawestern láthatóan tetszett a kisszínházi ősbemutató közönségének.
Rutinos szerző közhelyekkel telepakolt, hatásvadász fércmunkájának gondolom Pozsgai Zsolt műfajteremtőnek szánt darabját, a tanyawesternként hirdetett Pipás Pistát. Nincs kétségem afelől, hogy nagy karriert fut majd be. Pozsgai rátalált a tuti nyerő sztorira, és nagy művészi szabadsággal kifordította, elferdítette, lebutította, majd felturbózta az eredeti történetet. A dél-alföldi tanyavilág jellegzetes paraszti figurái primitív ösztönlényekként jelennek meg a színpadon, nagyokat röhöghet a közönség a bunkóságukon. Tájszólással beszélnek, de túl macerás lett volna ezt a vonalat pontosan, következetesen végigvinni. Így remek nyelvészeti tanulmányt lehetne írni a szereplők disszonáns nyelvhasználatáról. A parlagi poénok többnyire a Sas-kabaré színvonalán záporoznak, de hogy a trendi modernitás se hiányozzon, Tarantino filmjeinek trágárságát, nyers brutalitását is megidézik. Így lesz a sorstragédiából burleszk, véres tanyai krimiparódia, groteszk tragikomédia. „Ha bemegyek, ha bemegyek, a horgosi csárdába / Éles bicskám, hegyes bicskám vágom a gerendába..." – a helyi szín erősítése érdekében Fábri Géza tamburakíséretével dél-alföldi népdalok kötik össze a jeleneteket.

Pipás Pista életre kel. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

Molnár Zsuzsa ötletes színpadképének – amely önmagában hatásosabban idézi fel az eredeti történetet, mint az egész darab – központi eleme egy felfüggesztett, hatalmas mestergerenda; egy tanyát látunk egyszerre kívülről és belülről, két kis ablakkal, ritkás léckerítéssel, a szegényparaszti világ jellegzetes bútoraival.

A társulatra sem lehet panasz, beleadnak apait-anyait. Füstös képpel, sötét karikákkal a szeme alatt Szabó Gabi szikár, szürke, mogorva Pipás Pista. A színésznő igyekszik fickósan mozogni, dörmögve beszélni, hátranyalt, fiúsnak ható haját férfiasan igazgatni. Nem az ő hibája, hogy a figura plakátszerű, nem elég árnyalt, hús-vér, nincsenek a motivációi jól kibontva. Pozsgai Zsolt Átokházán minden nőt Málinak, minden férfit Mihálynak nevez el – ez is komoly humorforrás. Az öreg Pampuska Mihályt – Ádám Tamás játssza néhány gesztussal is pontosan megjelenítve a karaktert – fiatal, kikapós, gyermekáldás nélkül maradt felesége kérésére köti fel Pipás Pista. A második áldozatot, a feleségét a tyúkólba száműző Sulák Mihályt – akit Jakab Tamás vicces burleszkfigurának mutat – már a megbolondított baromfisereggel likvidáltatja. A nagytermészetű Szokál Mihállyal – Kedvek Richárd afféle tanyai macsónak játssza – szívroham végez, amikor Pipás három szexre éhes Málit szabadít rá. Csorba Kata Pampuskáné Málija a fiatal szeretőjéért mindenre kész liba. Borsos Beáta tyúkólba húzódó Sulákné Málija „hálátlan szemét tanyacafka", együgyű némber. Danis Lídia fekete bajuszos, szottyadt Szokálné Málija a darabban többször is emlegetett – és elég egyértelműen behelyettesíthető – „csurmaiság" karikatúrája.

Pipás Pista életre kel. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

Igazgatóroham

Szokatlanul magas volt az egy főre jutó – egykori, jelenlegi és reménybeli – szegedi színigazgatók száma a Pipás Pista pénteki ősbemutatóján a kisszínházban. Dörner György, a budapesti Újszínház direktora is eljött, hogy művészeti vezetőjének új darabját megtapsolja.

A negyedik férfin, a disznótorra készülő Börcsök Mihályon, akit Kárász Zénó otthonkába bújt, jólelkű papucsférjnek ábrázol, megesik Pipás Pista szíve. Helyette inkább zsarnokoskodó, házsártos, rafinált szépasszony feleségét, Börcsökné Málit – Kéner Gabriella játssza karakteres gesztusokkal – teszik el láb alól. Disznótor van, amúgy is folyik a vér, sok a hús, a legegyszerűbb Málit feldaraboltatni a mészárosnak tanult Vecsernyés Mihállyal (Poroszlay Kristóf), majd beledarálni a hurkába...

Miután „a törvényszéki vizsgálók Börcsök Mihálynét kimutatták a hurkában", és a többi rémtettre is fény derült, Pipás Pista felakasztása előtt még elmondja a fogdában Pityunak, a süketnéma fiúnak (Lazók Mátyás), hogy ő igazából nő, és az ő édesanyja.

Jó karakter a Barnák László és Szívós László által játszott két fiatal csendőrnyomozó, Somos és Epres, valamit Flórián Antal öreg tanyaorvosa is.

Pipás Pista életre kel. Fotó: Karnok Csaba (galéria)

A kortárs magyar dráma felvirágzását reméli a kultúrpolitika attól, hogy a nemzeti kategóriába sorolt kiemelt színházak számára előír minden szezonban legalább egy ősbemutatót. Szegeden a Pozsgai-darabbal indult ez a sorozat – minden nagy építkezés a mélyben kezdődik.

Olvasóink írták

  • 9. .suhym. 2013. február 08. 06:50
    „Tegnap este láttam az előadást. Nem vettem észre, hogy a közönség nagyokat röhögött volna. Néha voltak halk nevetések innen-onnan, de röhögés...? Viszont volt a végén hosszú vastaps.”
  • 8. FanyarDárda 2013. február 06. 14:07
    „6. qrumpli 2013.02.02. 04:27, hogy "miért is?"
    Hát ezért:
    Idézet a színház honlapjáról:
    "A szegedi tanyavilágban élt Pipás Pista, eredeti nevén Rieger Pálné, született Fődi Viktória. 1933. január 13-án akasztották fel hétrendbeli gyilkosságért. Utolsó kívánsága szerint, a saját kötelével." - Ezzel szemben nem akasztották föl sem akkor, sem később. Január 13-án az elsőfokú ítéletet hirdették ki.

    "A tanyavilágban mindenki férfinak ismerte, csak a börtönben derült ki, hogy nő." Nem igaz, ezt Szabó László költötte Bűnügyi múzeuma számára. Mindenki tudta, hogy nő, a vallomásokban visszatérő módon asszonynevén említik.

    " Pipás Pistát tizenkét éves korában cselédnek adták el a szülei, ott erőszakolta meg a gazda, majd mivel gyerek jött, kiházasította egy német cseléddel, Rieger Pállal, aki viszont egy év múlva meghalt az első világháborúban."
    Nem igaz. Nem erőszakolták meg, a férje nem halt meg a háborúban, Délmagyarország riportere meg is kereste az ügy kirobbanása után.

    "A feljegyzések szerint a kocsmában mindenkit túlivott..." Miféle "feljegyzések szerint"? Megint tényként tünteti föl, amit Szabónál olvasott.

    "Pipás Pistát először Papuskáné Bumbus Máli kereste meg..." - nincs ilyen név a jegyzőkönyvekben, költött személy, akit ismét csak valóságosnak állít be a szerző.

    "És ettől kezdve még hat esetben ölt meg olyan férjeket..." - ismét tényként közöl "művészi átköltést". Valóban gyanúsították más halálesetek kapcsán is, de csak két gyilkosságot sikerült rábizonyítani.

    A szöveg tényként állít be tévedéseket. Akarva, akaratlanul hazudik. Csak a témáról megjelent dokumentumkötetet kellett volna föllapozni, de erre láthatólag rest volt a szerző, s még utólag sem érdekelte, hogy tényként állít be valótlanságokat. A szerzői szabadsághoz természetesen joga van, de akkor világosan jelezze, hogy "művészi átköltés" esete forog fenn.

    Ismétlem: NEM a darab "művészi" értékéről beszélek (arról világosan értekezik a kritika), hanem a tények és rendezői koncepció, ha úgy tetszik "szabadság" világos különválasztásáról.
    S ha már szegény Shakespeare-t egy tanyawestern szintjére rángatjuk: a Rómeónál mindenki ismeri az eredeti történetet, és pontosan tudja, hogy rendezői át- /beleírás történik (ha történik). Becsapásról szó sincs.”
  • 7. .suhym. 2013. február 05. 14:27
    „Csütörtökön fogom megnézni, benne van a bérletemben.
    Eléggé elvette a kedvemet a kritika..((”
  • 6. qrumpli 2013. február 02. 04:27
    „Lehet ,hogy nem ugyanazt néztük?
    Egy szindarab nem feltétlen dokumentum értékű, ha jól tudom
    Az előadáson kiválloan szórakoztam ,és élveztem a szinészek kiválló játékát
    Tudatában voltam ,hogy létező személyről szól a történet,
    Legjobb tudásom szerint kegyelmet kapott.(mármint a pipás pista)
    Érdekes a "Rómeo és Julia" többször láttam és volt mikor máshogy volt a vége .Vajon miért is?”
  • 5. FanyarDárda 2013. január 31. 08:31
    „4. paprikáskrumpli, "nem egészen valóság hű"? Aki nem veszi a fáradságot, hogy utánaolvasson (és miért kéne ezt elvárni a nézőtől) TELJESEN torz képet kap, amit ráadásul tényként tüntet fel a színházi honlap ajánlója.
    Néphülyítés.
    Röhögni persze lehet, csak tessék, tessék, urak és hölgyek, ez köll a népnek, a nézettség mindent igazol.
    A silányságot is.”
  • 4. paprikáskrumpli 2013. január 30. 18:35
    „Annyira azért nem volt rossz mint ahogy azt a cikk írója állítja szerintem. Az is igaz hogy sokkal nagyobb felhajtás volt előtte, mint amennyit érdemelt volna.
    Az eléggé nyilvánvaló volt közben, hogy nem egészen valóság hű.
    De azért ez a cikk eléggé durván leszólta a darabot, szerintem nem ezt érdemlik a művészek.”
  • 3. tuskóhopkins 2013. január 29. 10:02
    „2. tuskóhopkins,,, a "kielégített igényszint" is megér egy képzavaros misét. Gratulálok magamnak, jól indul a nap.”
  • 2. tuskóhopkins 2013. január 29. 09:47
    „Növelve a szörnyűségek sorát:
    1. a darab a tényekkel köszönőviszonyban sincsen, becsapja a közönséget
    2. nem csak a bulváron pallérozódott nézők igényszintjét elégíti ki az előadás, de a magukat "értelmiségi" körbe sorolókét is (akinek nem igénye, ne vegye magára)”
  • 1. queenmargareth1 2013. január 28. 11:59
    „???na és ezen-ezen miért nem háborodik fel senki?
    Mérhetetlenül gusztustalan és csak itt olvasta.
    a műkakinál ez gusztustalanabb, kannibalizmus és szerintük ilyen a tanyasi ember?!
    Annak nem jutna ennyi <moderálva>ség az eszébe, de egy városinak úgy látszik igen.
    Remélem, jó étvággyal zabáltak utána és remélem, csak hurkát.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szénmonoxid-mérgezés Sándorfalván

Sándorfalván, a Temesvári utca egyik házában feltehetőleg a gázüzemű fali vízmelegítő hibája miatt felszaporodott a szénmonoxid. Tovább olvasom