Délmagyar logó

2016. 06. 28. kedd - Levente, Irén 19°C | 25°C

A jég hátán is megél Seller András

Szeged - Nyáron a vizekből, télen a beszakadt jég alól ment ki embereket a Szegedi Vízimentő Szakszolgálat. Az önkéntesekből álló civil szervezetet tizenöt éve hozta létre Seller András. ,,Sok a felelőtlen ember, de ellene vagyok, hogy vízimentőként hatóságot játsszunk, hiszen nekünk menteni és nem ítélkezni kell" - vallja.
Vivaldi, pulykamell és szürkebarát

Seller András 1964. február 22-én született Szegeden. Az egykori Szirmai István Általános Iskolába járt, majd a Tömörkény István gimnáziumban érettségizett. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán technika–pedagógia szakon végzett. Két és fél évig tanított, de nem látta meg ebben a pályában élete hivatását. A Szegedi Vízimentő és Tűzoltó Szakszolgálat parancsnoka, mellette magánvállalkozása van: társasházkezeléssel és tűzvédelemmel foglalkozik, de hajóvezetést is oktat. Nős, két gyermeke van. Kedvenc zenéje Vivaldi Négy évszaka. Kedvenc írója Wass Albert. Szereti a halételeket és a rántott pulykamellet. Alkoholos italt nagyon ritkán, és akkor is csak a Badacsonyi Szürkebarátot fogyasztja.
– Mi volt élete legemlékezetesebb mentése?

– Egy életmentés és egy vízből mentés volt a legemlékezetesebb. A vízből mentés több éve történt egy Maty-éri evezősversenyen. Egy páros borult a vízbe, és mindketten elvesztették az eszméletüket. Ez nem sűrűn fordul elő ilyen jellegű versenyeken. A sportolóknak ráadásul mindkét lába be volt kötve a hajóba. Én vezettem a mentőcsónakot, a vízimentő ugrott a vízbe az evezősökért. Miközben az egyiknek a fejét tartotta ki a vízből, a másiknak a lábát próbálta kiszabadítani. Végül mindkettőjüket sikerült beemelnünk a mentőhajóba. A másik eset is a Maty-ér környékén történt. Éppen közös gyakorlatot tartottunk a tűzoltókkal és a mentőszolgálattal. Befejeztük a kültéri programot, mindenki átment a volt orosz laktanyába, már csak néhányan maradtunk pakolni. Ekkor állt meg mellettünk egy autó, amiből kipattant a sofőr és azt mondta, hogy tőlünk ötszáz méterre, a Maty-ér mellett egy ember meghalt. Egy tűzoltóval beugrottunk az autómba, odahajtottunk az említett helyszínre, ahol egy motorjára borult férfit találtunk. Nem volt se légzése, se keringése. Azonnal hozzáláttunk az újraélesztéshez, majd átadtuk a kiérkező mentőknek, akik még egy órán át küzdöttek az éle-
téért. Sikerült visszahozni az életbe, remélem, hogy az illető a mai napig jól van.

Kellett egy csapat

– Sokat gyakorlatoznak, ami egy külső szemlélőnek akár unalmasnak is tűnhet. Miért van szükség ezekre az összetartásokra?

– A sportoló is azért edz, hogy a versenypályán megnyerje a mérkőzést. Mi is ezért tesszük, hogy bár ne kerüljön sokszor sor éles helyzetre, de akkor megfelelően összecsiszolódva tudjuk végezni a munkánkat. A múlt heti jégről mentés szimulációt például évek óta terveztük, de mivel tavaly és két éve se fagytak be a tavak a megyében az enyhe idő miatt, ilyen sokat kellett várnunk rá. Most hirtelen fagytak be a tavak, de gyorsan olvadni is kezdett a páncél. Már olyan körülmények között dolgoztunk, hogy a szakemberek alatt is megrepedt a jég. Ritkán fordul elő, hogy ennyire életszerű helyzetben tudjunk gyakorolni.

– Kiskorában is vízimentő szeretett volna lenni? Honnan jött a víz szeretete?

– Kása Ferenc edző irányításával 1972-ben kezdtem el versenyszerűen kenuzni. Nem lettem kiemelkedően eredményes sportoló, de a víz és annak környezetének a szeretete megmaradt. 2001-ben a katasztrófavédelmi igazgatóság akkori igazgatóhelyettesével, Kató Sándorral egy rendezvényen ismerkedtem meg.
A 2000-es tiszai árvízről beszélgettünk, hogyan lehetett volna még profibban végrehajtani a védekezést. Akkoriban a vízügyi szakembereket a katonák szállították mindenhova, de az ezredes szerint sem volt minden tökéletes, pedig maga is katonaember volt. Így jött létre egy vizet szerető és értő önkéntesekből a Szegedi Vízimentő Szakszolgálat. Nehezen ment a dolog, hiszen az önkéntesség miatt ezért a munkáért nem jár pénz. Mégis sikerült egy tucat, a Tiszához vagy az uszodához kötődő búvárból, kajakosból, tűzoltóból és rendőrből verbuválni egy lelkes csapatot. Sokat pályáztunk, sokszor nem nyertünk. Szerencsére mára azért eljutottunk odáig, hogy sok pluszmunka mellett, ilyen például a Sziget Fesztivál vízi biztosítása, van három autónk, két hajónk és speciális műszereink. A búvárpalackokhoz szükséges 400 ezer forintért vásárolt használt kompresszort például csak ilyen pluszmunkák elvégzéséből tudtuk megvenni.

Pályázati pénz: olyan, mint a kutya vacsorája

– Mennyi pénzből gazdálkodnak egy évben?

– Civil szervezetünk tagdíjból, saját bevételből, valamint önkormányzati támogatásból, pályázatokból és az adó 1 százalékának felajánlásából tartja fent magát. Tavaly a tagdíjból, az önkormányzati támogatásból és az adófelajánlásból nagyjából 1 millió forint folyt be. A saját bevételünk 20 millió forint volt. Ha valaki egy vállalkozást működtet, az pontosan tudja, hogy milyen sok munka van ebben. A pályázat pedig olyan, mint a kutya vacsorája. Az ebek éhen halnának, ha úgy kapnának enni, mint mi a pályázati pénzeket. Általában nyerünk, de sokszor várólistára tesznek minket. Pedig mi lehetne támogatandóbb, mint az életmentés? A tagság létszáma 70, de az aktívan dolgozóké 30. Különösen nyáron nehéz a szervezés. Ilyenkor az ország más pontján biztosítunk egy nagyobb és több napig tartó rendezvényt, valamint állandó jelenléttel a szegedi szabadstrandot, egy készenléti szolgálatot is fenn kell tartani a riasztásokra.
 
A jég hátán is megél Seller András. Fotó: Karnok Csaba (galéria)
– Hány mentésük van egy évben?

– Szerencsére nem sok, ám a mentésnél vannak kellemetlenebb feladataink. Ilyen a vízbe fulladt emberek kijuttatása a partra. Az pozitívum, hogy biztosított partszakaszokon az elmúlt évtizedben nem történt haláleset. Az emberek többsége úgy gondolja, hogy tud úszni, pedig a többség nem tud megfelelően tempózni, különösen a folyóvizekben. Ez olyan, mint a sakk: mindenki tudja tologatni a bábukat, de igazán sakkozni csak a mesterek tudnak. Aki egy medencében maximum húsz perc alatt le tud úszni megkapaszkodás nélkül ezer métert, az már belemerészkedhet a nyílt vízbe. Sok a felelőtlen ember, de ellene vagyok, hogy vízimentőként hatóságot játsszunk, hiszen nekünk menteni és nem ítélkezni kell. De volt olyan eset, hogy már én sem láttam más megoldást, mint értesíteni a rendőröket. Egy romániai magyar férfi a Belvárosi hídról ugrott be részegen a Tiszába, akit ezután bevittek a pszichiátriára, ahonnan másnap elengedték, de még kétszer megismételte ezt a mutatványt. Máskor a Laposnál úszott egy férfi a hőségben a Tiszában. Tájékoztattuk, hogy tilosban tempózik, és ha egy rendőrrel találkozik, meg fogja büntetni. Hogy mi volt a reakciója? Mit foglalkozunk mi ezzel, majd elküldött melegebb éghajlatra. Pedig ha ilyen eseteket látnak a gyerekek, mit gondolhatnak? Hogy ami a felnőtteknek szabad, azt ők is megtehetik.

Ékkő lehetne szegedi Partfürdő

– Két és fél éve jelentkezett az IH Rendezvényközpont igazgatói posztjára, de a kulturális bizottság nem támogatta jelölését. A fiatalokkal való ilyen jellegű ambícióit teljesen feladta?

– Azért pályáztam erre a posztra, mert úgy láttam és látom, hogy a Partfürdő ékköve lehetne Szegednek. Felépítéséhez ugyan sok pénz kellene, de egyetlen más város sem rendelkezik olyan partszakasszal Közép-Európában, mint Szeged. Kifejezetten olyan céllal pályáztam, hogy a Partfürdőhöz közel kerülhessek és kezdhessek vele valamit. Most azért nem pályáztam, mert beláttam, hogy vezetőként gyorsan kenyértörésre kerülne a sor köztem és a megbízóim között. Ha kapok egy megbízást, elszabadult hajóágyú lennék, egy vezetőnek szerintem ugyanis önállóan kell döntenie, nem pedig megmondani neki, hogy mit és hogyan tegyen. Nincs kihasználva a Tiszánk, amit ingyen kapott Szeged. Milliárdokat kellene beleölni turisztikai fejlesztésébe, de annyi minden „hülyeségre" elköltünk ennyi pénzt! Ez a befektetés pedig busásan megtérülne.

– Mi a hobbija, mit szeret csinálni szabadidejében?

– Az olvasás és a kutyám a hobbim. Vektornak hívják, golden retriever, és ötéves. De mindenekelőtt a családom a legfontosabb, a feleségem, a fiam és a lányom. Sok ember életcélja a nagy ház és a nagy kocsi. Nekem a család a mindenem. A fiam nemsokára okleveles villamosmérnök lesz, a lányom középiskolás, aki lovaglással szeretne foglalkozni. A feleségem pedig évtizedek óta kitart mellettem, pedig önkéntes munkámból kifolyólag ha hívnak, menni kell – nem éppen egy családbarát elfoglaltságot választottam magamnak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan spóroljunk a napelemmel?

Hogyan spóroljunk a napelemmel?
A különböző zöldenergia-források közül ma Magyarországon a napenergia felhasználása a legelterjedtebb. Tovább olvasom