Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

A jó áru jó szóval kelendő

A reggeli eső ellenére tegnap is nagy volt a tömeg a szegedi piacon. A Mars téren jól ment a répa, az alma, vitték a szőlőt is. Piaci körképünket ezúttal nem vásárlóként festjük, hanem – kofaként.
A friss fehérrépa igen kelendő volt Beráék standján. Munkatársunk (balról) rengeteg gyümölcsöt is eladott tegnap. Fotó: Schmidt Andrea
Több évtizede árul a Mars téri piacon a Bera család. A szülők már idősek, így fiuk, József segít nekik, Tündével szolgálják ki a vevőket. Munkára jelentkezem Beráék standján. Tündével gyorsan átvesszük a leckét: mi, mennyi. Nem karos mérleggel dolgoznak, hanem digitálissal, csak be kell ütni a kilónkénti árat, és már mutatja is a kijelző, mennyit fizet a vevő. Mivel bő a választék – édes és savanykás alma, szőlő, körte, őszibarack, pucolt zöldség a lustább háziasszonyoknak, répa, gyökér, zeller, karalábé – nem könnyű az árakat megjegyezni, de igyekszem. Tünde mindenkivel vált néhány szót, kedves, udvarias. Egy pillanatra sem pihen: ha nincs vevő, kirakja a zsákból a paprikát, vagy fényesre dörgöl egy-egy almát.

H. Kovács Bendek és Bálint Erika nagyot mosolyognak, amikor meghallják: Beráék új segítője – egy sajtómunkás. A hegedűgyártással foglalkozó férfi választ egy szép fürt szőlőt, vásárolnak répát, aztán Erika megnézi a listát: a gomba még hiányzik. Indulnak tovább. Egy idős pár kér Tündétől egy kiló barackot.

Tolvajt fogtak
– Egy kiló az négy darab, ugye? – kérdezi az asszony. Mire a férfi: ötöt rak a zacskóba, az pont egy kiló lesz. Végül tényleg így történik, Tünde nevet, aztán felajánlja a bácsinak, ha ilyen jól saccol, álljon be ő is segítőnek. Hirtelen felszaporodnak a vevők, egy asszony egy kiló almát kér az édesből meg a savanykásból is. Kicsit izgulok, de Józsi hátulról súgja: öt-hat szemet rakj, az annyi lesz. A nejlonzacskókkal küzdök, össze van ragadva a szájuk. Ráteszem a zacskót a mérlegre, beütöm az árat, elveszem a pénzt, adom a visszajárót – megy ez!

Az órák röpülnek, iszunk egy habos kávét, három részletben, mert mindig jön egy újabb vásárló. A hátunk mögött áruló virágárus asszony sem tud ellenállni a friss gyökérnek. – Megvéve! – kiabálja, miközben a zöldséget lobogtatja felénk. Egy férfi egy kiló szőlőt kér, ki is fizeti, majd azt mondja, szeretné itt hagyni a gyümölcsöt, amíg elmegy krumpliért. Nincs akadálya, az asztal alá tesszük a csomagját, később jön is érte.

Délután óriási kiáltozásra leszünk figyelmesek, mindenki a sor vége felé fordul. Egy fiú próbál elillanni a butiksoron, de nem jut messzire, az egyik üzlet tulajdonosa szorosan a nyomában lohol, végül a biztonsági őr kapja el – úgy halljuk, valamit ellopott az üzletből.

A „munkaidő" gyorsan letelik. A piacról kifelé menet arra gondolok: az emberek oda járnak szívesen vissza, ahol nemcsak jó árut, de jó szót is kapnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Papagájkóros beteg a deszki kórházban

Egy 43 éves szentesi férfit kezelnek papagájkór-fertőzés gyanújával a deszki kórházban. A… Tovább olvasom