Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

A jó szó többet ér, mint az élelem

Szeged – A hajléktalanok nemcsak az étel miatt várják a Máltai Szeretetszolgálat munkatársait, a meleg tea és zsíros kenyér mellett segítenek ügyeik intézésében is. Ha szükséges, az orvos az utcán látja el őket.
Hétfő, délután 4 óra. Útjára indul a Máltai Szeretetszolgálat autója, takaróval, forró teával és zsíros kenyérrel. Az idei - szokatlannak mondható – hideg télen fokozottabb figyelmet igényelnek az utcán élők. Hiába a nappali melegedő, sokan nem térnek be, ezzel is kockáztatják, hogy megfagynak. Az utcai szolgálat dolgozói, Sirokmán Ildikó és Lőrincz Nikolett rendszeresen járnak azokra a helyekre, ahol a hajléktalanok tanyáznak – első utunk az újszegedi vasútállomás mögötti garázssorra vezet. A fedél nélküliek zöme válás miatt kerül az utcára, mindent hátrahagyva menekülnek rossz kapcsolataikból.

Garázslakás. Fotó: Segesvári Csaba
Garázslakás. Fotó: Segesvári Csaba


Piroska évek óta egy garázsban lakik, betegsége miatt rendszeres ápolásra szorul. Amikor odaérünk, Laci, Piroska egyik barátja kávét készít, és közben a meleg garázsban magyarázza, hogy csak beugrott, Attila, a lakótárs épp fát vág a töltésen túli erdőben.

– Elintéztük a rokkantosítását, nem tud felkelni az ágyból egy korábbi baleset miatt. Ha kell, betegszállítóként is „üzemelünk"– mondja Ildikó, aki nemcsak szakmai, de lelki segítséget is nyújt az utcán élőknek. A tea és a kenyerek kipakolása után megkeressük Attilát és barátait, akik a garázssorral szemben, a vasúti töltés mögött laknak.

Jól jön a tea és a kenyér a favágáshoz. Fotó: Segesvári Csaba
Jól jön a tea és a kenyér a favágáshoz. Fotó: Segesvári Csaba


Megszűnt a teajárat

Az egykori teajárat pár éve szűnt meg, azt tapasztalták ugyanis, hogy a nappali melegedőről a Mars térre követték az emberek kenyér és tea útját, vagyis éppen azoknak nem tudtak segíteni, akik a melegedőn nem kaptak ellátást. Az utcán élő 100–120 főt a máltaisok több csoportban próbálják felkeresni.

Kutyacsaholás fogad minket, Ildikó elmeséli: egy állatorvossal ingyen beoltatják a hajléktalanok kutyáit. Sőt néhány esetben a Tappancs Alapítványtól hoztak el kutyákat, volt olyan, aki félt az utcán, és emiatt állatot szeretett volna. Laci motoros fűrésszel aprítja fel a már kidőlt fákat, ezzel fűtenek a garázsban és az erdei kisházban. Korábban Németországban dolgozott, elvált, majd utcára került, itthon egyelőre nem talál munkát. A forró teát termoszba és műanyag palackba töltik.

A jó szó itt is többet ér, mint az élelem.

A hivatásos betegszállítókkal akad némi probléma: két héttel a szállítás előtt értesíteni kell őket, ami bizonyos esetekben lehetetlen. Ezenkívül akadozik a betegfelvétel is, a hajléktalanoknak nincs lakcímük, garázsból pedig nem szeretnek elszállítani.

A nehézségek ellenére az utcai szociális munkások bizakodóak, pedig a helyzet változatlan, sőt romlik. A Máltai Szeretetszolgálat erős társadalmi támogatással el tudja látni feladatait. Jelenleg két csoportjuk járja az utcát, február 1-jétől a SZKTT Humán Szolgáltató megszüntette utcai szolgálatát, így harmadik egységük is hamarosan beindul – ha megjönnek az engedélyek. Egyedül talán a takarókészletük hiányos.

Olvasóink írták

  • 12. flexsnake 2010. február 04. 15:34
    „Az jó ,mert akkor jövőre csak jó szót fognak kapni :D Sőt bevezetjük az egészségügyben is: -Nem írok fel gyógyszert, de hajrá Mari néni! :D”
  • 11. anatole 2010. február 03. 09:55
    „Nagyon sok hajléktalant ismerek. Egy hajléktalannak nincsen szava, még vért sem adhat. Sajnos meg vannak pecsételve s itt jön az emberi beszéd. Nem akarok kitérni olyan szervezetre ahol nagyon durván bánnak a hajléktalan emberekkel mert már haragszanak rám ha nem szépet irók eme szervezet munkájáról. Pedig, az igazságot mindig követni kell, főleg ha a hajléktalant éri igazságtalanság. Jelen pillanatban peticiót készitenek a koldus törvényről és a jogi ellátásáról a hajléktalanok részéröl. Sajnos van kettő olyan JOGI képviselet akik hirdetik magukat de semmit sem tesznek, kiprobáltam. Celtisnek igaza van, a JÓ SZÓ ami elférne a tea és a zsiros kenyér mellett. Az egyházak akik a legtöbb szép szót adják, valóban lelkükön érzik az odaadás erényét. Ami nekem furcsa, több országban ismerem a szolidaritási melegedöket, de Magyarországon jó lenne ha az ott dolgozó emberek többsége aki fizetésért beszélget a rászorulokkal, nincs idejük és türelmük ehhez a kényes munkához. Sok hajléktalan ember a munkahelyét vesztette el s ez hozta maga után a család széthullását. Sokan várnak a lehetőségre amit a politika késleltet, igy a Szegedi Önkormányzat aki bekötött szemmel integet csak feléjük.
    Anatole Hongrois”
  • 10. jq 2010. február 03. 08:40
    „A vagyonbevallásában 101 millióval tévedő (állítólag baloldali) politikus hol van ilyenkor? (Csak hogy én is demagóg kérdéseket tegyek föl)”
  • 9. amata 2010. február 03. 08:34
    „"NEMCSAK KENYÉRREL ÉL AZ EMBER"

    Természetesen azzal elsősorban, de a jó szó, az odafigyelés is legalább olyan fontos.
    Én a fenti címet adtam volna ennek a cikknek.
    amata”
  • 8. Celtis 2010. február 02. 23:05
    „Talán meglepő lehet, de tényleg nem a zsíroskenyérből és teából szenvedik a legnagyobb szükséget a hajléktalanok. A jó szót képletesen kell érteni: én inkább odafigyelésként, a másikat emberszámba vevésként nevezném.

    Ez sem kap túl nagy nyilvánosságot, de például sok hajléktalant rendszeresen megvernek éjjel az utcán, mondjuk olyan fiatalok, akik ettől érzik magukat erősnek. Szóval a biztonság az egyik, ami hiányzik az utcán élőknek.

    A másik, hogy legyen kihez fordulniuk, ha felmerül valamilyen kivételes probléma, elintézendő ügy. Egy hajléktalannak kevés lehetősége van hivatalba járogatni, internetet böngészni, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem.

    A hajléktalan-látogatók tehát pont a személyes kontaktus miatt sokat tudnak tenni a hajléktalanok életminőségének javításában. Jó lenne persze, ha nem csak az erre "szakosodott" önkéntesek tennének meg minden tőlük telhetőt, hanem mindenki, úgy máris sokkal kevesebb lenne a tennivaló.
    Ahogy Vonnegut írta az életről: "Azért vagyunk, hogy átsegítsük egymást ezen az izén, bármi is legyen."”
  • 7. rozator 2010. február 02. 22:00
    „Jó szóval azt kellene tartani, aki ezt a címet adta a cikknek!”
  • 6. lidocain 2010. február 02. 21:45
    „5.
    nekem is ez jutott eszembe. ilyen...... címet adni egy cikknek.. bár ez jellemző kezd lenni itt.

    az egyházak segitenek amennyit lehetőségük van de nem mindegyik. sajnos saispasnak igaza van abban,hogy ebben a kérdésben mindenki mástól várja a megoldást de 20 forintot vagy néhány kiflit nem adna egyiknek sem. az nem kifogás,hogy piára költené. vagy ad valaki szivesen vagy nem. egyébként meg egy idő után pia nélkül hogy lehet kibirni azt a helyzetet?
    milyen világ lesz itt ha az emberekből kihal a segiteni akarás,és fásultan mennek el a másik problémája mellett,holott ma már nem tudhatjuk mikor kötünk ki az utcán önhibánkon kivül.”
  • 5. TrombiFrédi 2010. február 02. 20:05
    „"A jó szó többet ér...", azért ez erős túlzás, mert nagyon fontos az vitathatatlan, de nem lehet vele jóllakni!:)”
  • 4. apatfalvifaszagyerek 2010. február 02. 19:48
    „léni már elbucsuztal egyszer! a hit gyülisek hol vannak? jehova tanui hol vannak ?”
  • 3. saispas 2010. február 02. 18:37
    „Kedves Léni!

    Valóban nincs túlmarketingelve a dolog, de ebben a kérdésben nem is a PR a lényeg.
    A Magyar Karitász is épp elég tőle telhetőt tesz meg az otthontalanokért.
    Azon kívül éppen Szegeden a Katolikus Egyetemi Lelkészség fiataljainak is van egy kb. egy évtizedes "homeless-teamja", akik teával és zsíros kenyérrel keresnek föl sok-sok otthontalant: önkéntesként, szabadidejükből, segíteni akarásból.
    És - legyünk őszinték - elég nehéz nekik megélni azt a kettős mércét, amit az úgymond társadalom támaszt a hajléktalanellátással szemben; vagyis hogy egyrészt segítsen rajtuk az egyház, a társadalom, a kormány, mindegy, ki csak nekem ne kelljen; másrészt meg az utcai szociális munkások - akár önkéntesek, akár hivatásosak - rendszeresen kapnak a fejükre, hogy minek foglalkoznak ezzel a söpredékkel...
    Szóval, nem egyszerű ez, de az egyházak igenis jelen vannak.”
  • 2. Léni 2010. február 02. 17:58
    „Az egyházak ilyenkor hol vannak?”
  • 1. Yucca 2010. február 02. 17:52
    „Sokszor belegondolok a helyzetükbe, mikor itthon a 25 fokos meleg szobában teszek-veszek. Még ha saját hibájukból kerültek is az utcára, akkor is kemény lehet ilyenkor nekik!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

6 afgán határsértőt fogtak Röszkénél

Röszke - A Szegedi Vám és Pénzügyőri Hivatalának segítségével 6 afgán határsértő került elfogásra a… Tovább olvasom