Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

A karmester szenvedélyévé vált a repülés

Sok a hasonlóság a vezénylésben és a repülésben – mondja Kesselyák Gergely, a hét végén látható Bánk bán-produkció karmestere, akivel a szatymazi reptérről kétüléses kisgéppel szálltunk fel és tettünk egy kört a város felett.
Először azt hittem, viccelődik, amikor Kesselyák Gergely arról mesélt: annyira beleszeretett a repülésbe, hogy addig nem nyugszik, amíg le nem teszi az utasszállító gépekre is érvényes pilótavizsgát. Csodálkozni sem volt időm, a szatymazi reptér kifutópályáján találtam magam egy Cessna 150-es, 100 lóerős, kétüléses kisgépben a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti vezetője mellett. A karmester a gépmadarat is tehetségesen dirigálta: rutinosan a levegőbe emelkedtünk, és már szálltunk is a Dóm tér felé. Annak, aki korábban csak nagy utasszállító gépeken ült, új élmény a sportrepülés: ez az igazi.

– A legtöbb gyerek szeretne pilóta lenni, de ezt a vágyat a többség elaltatja magában. Engem mindig érdekeltek a technika vívmányai. Amikor még nem lehetett autóm, biciklivel mentem el Rómába. Amint lehetett, autóvezetésből is rögtön levizsgáztam, és minden pénzemet autózásra költöttem – mesél a kezdetekről Kesselyák Gergely. – A repülés fizikájáról is több szakkönyvet elolvastam már.

Soha nem fogom elfelejteni: tavaly szeptember 11-én egyik ismerősöm kivitt a farkashegyi reptérre azzal, hogy megmutatja kétkormányos kisgépét. Rögtön be is ültetett maga mellé, kigurultunk a kifutópályára, majd azt kérte, csináljak mindent, amit mond: toljam be a gázkart koppanásig. Megmutatta, hogyan kell az orrfutóval egyenesben tartani a gépet, hogy kell kormányozni.

Nekifutottunk, és ahogy nőtt a sebesség, mondta, hogy kezdjem el óvatosan magam felé felhúzni a kormányt. A következő pillanatban már repültünk is. Tettünk néhány fordulatot, átvette a kormányt, felmentük jó magasra, és csinált néhány olyan mutatványt, amivel letesztelte a fizikai alkalmasságomat. Ezután kezdtem el a kiképzést, elvégeztem a pilóta tanfolyamot, és májusban levizsgáztam.

Szegedtől Brnóig

– A Fürst János halála után megüresedett művészeti vezetői posztra Kesselyák Gergelyt kértem fel, mert őt tartom generációja legkiválóbb magyar karmesterének – mondja Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgató-karnagya. A szabadtérin művészeti tanácsadói feladatot ellátó Kesselyák így négy bérleti hangversenyt is dirigál majd a koncertévadban Szegeden. Brnóba néhány hónapja Nabucco-premierre hívták, ahol a harmadik próba után az igazgató eléje tett egy vezető karmesteri szerződést. Kiterítette a jövő évad műsortervét, hogy kedvére válassza ki azokat az előadásokat, amelyeket operaházi és szegedi elfoglaltságai mellett szívesen dirigálna.  
A karmester azóta „berepülte" szinte a teljes Magyarországot, Horvátországba is többször átruccant már. Azt mondja, az Adrián sok jól kiépített, betonpályás kis reptér van, kedvencei a szigetek: különösen Losinj és Hvar. Brac különleges repterét is szereti: a kifutópályáról egy 600 méteres szakadék fölé kell felszállni.

– A dirigálás és a repülés is olyan, amit az ember szerelemből csinál. Mindkettőben az egyensúlyt kell megkeresni. A vezénylésben a zenekart és a muzsikát kell olyan mederbe terelni, amelyben természetesen folyik. Ha változtatni akarok, akkor egyszerre csak kicsit módosíthatok, de csak úgy, hogy közben az egyensúlyt megtartsam. Meg kell érezni, hogy az adott pillanatban a teljes zenekar tud-e velem jönni. Repüléskor a levegő hullámzása és a gép mozgása között kell harmóniát keresni úgy, hogy a gép arra szálljon és úgy, ahogyan én akarom – von párhuzamot két szenvedélye között Kesselyák Gergely. Azt is elárulja: az az álma, hogy egy kisgéppel repülhessen majd egyik fellépéséről a másikra. Folyamatosan tanulja a pilótaságot, szeretne egyszer akár óriásgépeket is vezetni. Odahaza egy szimulációs program és három monitor segítségével szokott valósághűen repülni: ha van néhány szabad órája számítógépén átugrik egy Boeinggel Párizsba vagy Londonba.

Miután madártávlatból megcsodáltuk a Dóm teret, a Tisza ezüstös kanyarulatait és Ópusztaszert, a kisteleki templomtoronynak intve visszakanyarodtunk és simán landoltunk Szatymazon. A beszélgetés ekkor már a következő karmesteri feladatára terelődött: – A Bánk bán az első hangtól az utolsóig viszi a pálcát, egységben van benne a zene és a dráma.

Szikora János rendezését nagyon szeretem, mert sikerült neki bebizonyítania, hogy Erkel remekműve annyira jó opera, hogy nemzeti hátszél nélkül, önmagában mint zenedráma is megállja a helyét. Érdemes lenne a világ nagy operaházaiban is játszani, sokkal több annál, hogy pusztán a mi nemzeti operánk legyen, hiszen felveszi a versenyt a legnépszerűbb darabokkal.

Családi szenvedély

Gergelyt hamar befogadta a repülős társadalom, bizonyára azért is, mert a Kesselyák név ismerősen cseng ezekben a berkekben. Édesapjának öccse, a Szegedről indult Kesselyák Mihály vitorlázó bajnok volt, és konstruktőrként is sok elismerést szerzett. Esztergomban 1970-ben vezető tervezője volt az EV1-K fém vitorlázórepülőnek, ennél alkalmazta a szárny-törzs csatlakozására kidolgozott szabadalmát. 1983-ban a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola tanáraként tervezte és építette meg a KM 400 műanyag-könnyűfém vitorlázó repülőgépet, amely hazánkban a műanyagépítés első lépésének tekinthető. Ekkor valósult meg a repülőgépek új rendszerű magassági kormányzására kidolgozott szabadalma is.  

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged kedvenc tehene

Tegnap délután búcsút intettek városunknak a tarkabarka tehenek. Aki akart, még utoljára csodájára… Tovább olvasom