Délmagyar logó

2018. 01. 17. szerda - Antal, Antónia -1°C | 8°C Még több cikk.

A kezeletlen beteg olyan, mint a bomba

Ópusztaszer - Az a pszichiátriai beteg, akinek nincs társasága, egyedül marad, és nem kezelik, az egy bomba. A társadalom álszent, és egyre több a fiatal beteg. Lajos Tiborral, az Ópusztaszeri Pszichiátriai Otthon igazgatójával beszélgettünk.
Te kinek a lánya vagy? – kérdezte egy idősebb nő a megyei önkormányzat által fenntartott ópusztaszeri pszichiátriai otthonban, miután cigarettát kért. A folyosón bámészkodtam, ahol a tavaszi dekoráció készült. Néhányan kártyáztak, vagy a kertben cigarettáztak. Nemrég ért véget a Ki mit tud?, a lakók a közelgő ebédre vártak. A békés hangulat ellenére a közelmúlt tragikus eseményei – a tényői és szombathelyi gyilkosság, a lövöldöző és gyilkosságra készülő egyetemista – kapcsán beszélgettem Lajos Tiborral, a 302 beteget kezelő pszichiátriai otthon igazgatójával. Szerinte az intézetek lehetnek bár európai színvonalúak, a prevenció hiányzik hazánkban.

– Magyarországon nem divat csoportterápiára járni, mindenki orvosban gondolkodik, nem terapeutában. A társadalom álszent, a pszichiátriai beteg nem ismeri be, hogy beteg, a környezete pedig nem veszi észre. Az ember elvész a társadalomban, a társadalom messze nem az erejéhez méltón gondoskodik a betegekről – mondta.

A tavasz kicsalogatta a parkba az otthon lakóit. Fotó: Frank Yvette
A tavasz kicsalogatta a parkba az otthon lakóit.
Fotó: Frank Yvette

A szakma számára új kihívás, hogy egyre több a fiatal, huszonéves beteg. Ha ugyanis nincs megfelelő közösség, egzisztencia és értékrend, és a család sem képes segíteni, akkor felerősödhet a meglévő mentális betegségre való hajlam. A helyzeten tovább ront – és ez a tipikus –, hogy kezdeti megoldásként az alkoholt, drogot választják.

– Az extrém helyzetek kivédhetetlenek, de megadható az esély az elkerülésre, ha az ellátórendszer beavatkozik. Az a pszichiátriai beteg, akinek nincs társasága, egyedül marad, és nem kezelik, az egy bomba. Nem tudni, mikor robban – vélekedik az igazgató. Szerinte az egzisztenciális biztonság a kulcs. Az intézetben lakók 90 százalékának korábban ez megvolt, de amikor megszűnt, és a családi, baráti viszonyok is leépültek, kicsúszott a lábuk alól a talaj.

Jelenleg 1,5–2 éves várólista van az intézetben. Egyre nagyobb az igény a bekerülésre, és az ápoltak életminőségének javulásával – szűrővizsgálatok, mozgás, egészséges táplálkozás – egyre hosszabb időt töltenek a betegek az intézetben. De nem az a cél, hogy minél többen, hanem hogy minél kevesebben legyenek. A bentlakók nagy százaléka az igazgató szerint háttérgondozással alkalmas lenne önálló életre bizonyos feltételek – speciális, védett munkahely és ugyanilyen lakhatási feltételek – teljesülése esetén. Mégsem jellemző, hogy kikerülnek a gondozottak, mert „kint" egyszerűen nem kellenek.

Jó ember legyen

Hogyan lehet az intézetekben megelőzni az olyan eseteket, mint amilyenek a gyanú szerint a kiskunhalasi pszichiátriai otthonban előfordultak? – kérdeztem Lajos Tibort. – Ehhez a munkához speciális személyiségre és speciálisan strapabíró emberre van szükség. Az intézmény hangulata, jellege, a vezetés elvárása kell ahhoz, hogy ki tudják szűrni, ki az, aki nem oda való. A dolgozók közt olyan viszony kell, ami kizárja, hogy támogassák vagy eltussolják, ha egyikük visszaél a betegek kiszolgáltatottságával. Nem a végzettség a lényeg – persze az is számít –, hanem hogy a szó klasszikus értelmében jó ember legyen, akit alkalmaznak. A pszichiátriai betegek az erősebbek. Az ő igényeiket kell teljesíteni, ők irányítanak. Ebben partnerként vesznek részt a dolgozók, akik ideális esetben vidámak, toleránsak, nyitottak és megértők. Ehhez az ideális lelkiállapothoz a szakmai áldozatkészség megvan, az anyagi elismerés azonban hiányzik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Eminemtől Keményig

A tömörítés mestere is a költő. Ezért „hívószavakkal” faggattuk és rövid válaszokra kértük Lázár Bence Andrást, a szegedi medikust. Tovább olvasom