Délmagyar logó

2017. 01. 25. szerda - Pál -4°C | 1°C Még több cikk.

A kis fogyás és a nagy áttörés

Szeged - Néhány hete döntöttem el, hogy felhagyok eddigi életmódommal, és még a lélektani határ, a 100 kg elérése előtt visszafordulok az úton, amelyen megállíthatatlanul robogtam a pocakos firkász cseppet sem dinamikus karaktere felé.
Segítségemre volt egy dietetikus, egy edző, sőt még egy ultramaraton-futó is, és végül mindegyiküknek igaza lett: ebben a küzdelemben előbb-utóbb egyedül marad az ember.

Az első mozgással töltött héten még csak tollaslabdázni indultam a kollégákkal, amolyan bemelegítés gyanánt. A másodikon beálltam a súlyokat mozgatni. Hacker Péter az Izometria egyik edzője összeállított nekem egy edzéstervet, hogy ne unatkozzak, és legfőképp, ne lézengjek tanácstalanul a súlyzók között, mint annyi vállalkozószellemű sorstársam. Két óra alatt végig is lehet nyomni, és meg is mozgat, annyi szent. Az első alkalommal a cipőmet sem tudtam bekötni, a második után már szinte semmi fájdalom nem kísérte az izmozást, és mára rezzenéstelen arccal csinálom végig a tucatnyi gyakorlatot. Hetente kétszer-háromszor megyek a terembe a feszes lányok és a kidolgozott fiúk közé. Jó kis banda, bár nem dumálnak túl sokat.

Egy kis futás nem árthat.
Egy kis futás nem árthat.

Hamar kiderült, hogy nem én leszek a kondizás élharcosa. Éppen csak annyi súlyt állítok be a gépeken, hogy ne csináljak a nadrágomba, ha megpróbálom felemelni azokat. A filozófiám lett ez: semmit sem viszek túlzásba. Nem próbálok meg lila arccal kétszer annyit kinyomni, mint amennyire alkalmas a testem, nem próbálok kétszer olyan messzire futni, mint amennyire bírok, és, bár nem zabálok meg mindenfélét, ami az utamba kerül, eszemben sincs koplalni. Nem akarok szenvedni és kínlódni, ha anélkül nem megy, akkor köszi, de engem nem érdekel – gondoltam, amikor nekifogtam a kis fogyásnak.

Nem szégyen a futás

Jó a kondi, tényleg remek, de nagyon egyhangú egy meló, ismerjük el. Ennél csak egy monotonabb dolog van, a futás – gondoltam, amikor Sipos István utramaraton-futó jó tanácsaival felvértezve nekilódultam az első kilométereknek. Nem lett igazam. A futás a világon az egyik legjobb dolog. Persze túlzok. Az óceánon ringatózva, meztelen playmate-ek popsijáról kokaint szippantani egy yachton biztosan jobb, de rögtön utána alighanem a futás következik. Este indulok, fülemben futós zene, így nem hallom a kiábrándító lihegésem. Néha ordítozok is közben, ha a refrén következik.

Barátaim.
Barátaim

A kis fogyás ideológiája szerint kocogok. Ha elfáradtam, sétálok egy kicsit. Nem várom meg, amíg minden elhomályosul. Az első este hatszor álltam meg, a másodikon csak ötször, aztán négyszer, és tegnap este csupán háromszor ugyanazon a távon. A Tisza-parton futok, Felsővárosból az Árvízi emlékműig, hetente háromszor. Tévézés, gép előtt görnyedés helyett ideális elfoglaltság, mert a test elfárad a lélek kitisztul, az elme pihen, amíg a parton andalgó párokat kerülgetem. Egy hét után azon kaptam magam, hogy munkából hazafelé már a villamoson toporgok, alig vártam, hogy nekivághassak. A múlt héten kondizni sem mentem, csak futottam, annyira rákaptam. Hétfőn is így lett volna, de nagyon izgatott a kérdés: vajon fogytam már pár dekát? Ezért az Izometriába mentem, ott áll egy mérleg a fal mellett. Kicsit félve álltam rá.

zene futáshoz 1

Oké, oké, de mit eszik?

A kérdés inkább az, hogy mit nem. Ami az étrendemet illeti, abban is a mértékletességet választottam. Nem vagyok önmagam ellensége, nem számolom a kalóriákat, nem érzek bűntudatot egy kiadósabb ebéd után, de néhány intézkedést azért bevezettem. Öt kávé helyett csak kettőt iszom, max hármat egy nap, azt is cukor nélkül. Nem is emlékszem már, mikor tettem cukrot bármibe is. Egyáltalán nem eszem péksüteményeket, fehér kenyeret szökőévente, semmi édességet, még Maxi Kinget sem, pedig azt nagyon szeretem.

Ellenségeim
Ellenségeim

Chips helyett sárgarépát ropogtatok a tévé előtt. Néha becsúszik egy pizzaszelet, egy kocka csoki is, de ez csak egy-egy gyenge pillanatban fordul elő. Ha tehetem, nem eszem négylábúakat esetleg nyulat, de a marhát, sertést kerülöm. A zsíros, vizes és sós felvágottakat, a májkrémeket is száműztem a hűtőből, a helyüket gyümölcsökkel töltöttem be.

Kicsit éhes vagyok esténként, de meg lehet szokni. Az egyetlen, ami nem megy a vízivás. Szinte csak vizet és teát iszom, de nem eleget. Talán a felét annak, amit javasolt a dietetikus, Lőrinczné Losoncz Tímea. Szerinte úgy két litert le kéne gurítani, biztos, ami biztos, de én egyszerűen elfelejtek inni. Ez mondjuk néha jól jön, hiszen alkoholt inni szinte teljesen elfelejtettem. Egy sör jól is esne már.

A bevásárló taktikám is meglehetősen egyszerű: nem kocsit, csak kosarat viszek aztán, ami belefér, belefér. Így sosem pakolom túl magam, nem töltök a kocsiba olyasmit, amire nincs is szükségem, csak a szemem kívánja. Annyit vásárolok, amennyit elbírok. Soha nem indulok éhesen a boltba megelőzendő a kísértést.

Bevásároltam. Csirke, gyümölcs, zöldség, műzli, tej, sajt, tojás, répa, joghurt, rizs és egyebek. Ami a kosárba belefér.
Bevásároltam: csirke, gyümölcs, zöldség, müzli, tej, sajt, tojás, répa, joghurt, rizs és egyebek. Ami a kosárba belefér és nem több.

Megy ez

Az össze-vissza zabálás felfüggesztését tehát kocogással és némi gyúrással kombinálom. Úgy hat-nyolc órát mozgok hetente, szemben a korábbi három-négy órával, ami javarészt biciklizésből jött össze. Megdupláztam a mozgásadagomat, kevesebbet eszem, kissé mégis félve álltam a mérlegre az Izometriában. Észrevettem én, hogy a hasam nem érinti már a combom, ha leülök, kiszúrtam, hogy egy lyukkal szorosabbra húzom az övemet reggelente, de mégis aggódtam, mert olyan elképzelhetetlennek tűnt fogyni ennyi lassú gyarapodással töltött év után. Kilencvenkilenc kilogrammot nyomtam, amikor hadat üzentem magamnak két-három hete. A mérleg valamivel kevesebbet mutatott hétfőn, mint 97 kiló. Az edzőteremből kiérve első utam a büféhez vezetett, kértem egy izotóniás italt, mert menő, és a pulton áthajolva odaszóltam a szimpatikus büfés hölgynek: két kilót már leadtam. 
– Gratulálok – mondta kissé meglepetten. 
– Akkor innen már nincs megállás – szólt még utánam, amint büszkén a sportcsarnok kijárata felé indultam.

zene futáshoz 2

Olvasóink írták

24 hozzászólás
12
  • 24. eva45 2009. november 12. 19:48
    „Ó Norman Bates pedig én felakadtam a vizes témán. Simán elélnék egész nap kevés vízen csak tudom hogy nem lehet. azért érdeklődtem ily módon. Ha én is a fürdőszobában lennék nyilván többet innék. (bocs csak ez a név megzavart)”
  • 23. Norman_Bates 2009. november 12. 17:34
    „19. hozzászólás eva45 2009.11.11. 17:35
    Én meg azt nem bírnám, ha csak 2 litert kéne innom:) de ne akadjunk föl ezen a vizes témán, csak azért írtam, mert szemet szúrt a 2 liter.
    Az genetika, hogy kin hol látszik meg a fogyás először, sok mindentől függ, elvileg egyformán kellene mindenhonnan, szóval ne akarjon senki hasból felülésekkel fogyni :)”
  • 22. gyukolac 2009. november 12. 14:49
    „azt a fényképet kár volt berakni, mert azon a tápanyaghiány erősen látszik.
    lehet hogy előtte épp kokót szippantottál egy tiszai rocsón az egyik nap szépe fenekéről ...”
  • 21. jq 2009. november 12. 08:41
    „Melegben végzett fizikai munka esetén simán lecsúszik naponta 4-5 liter víz. Aki nem hisz, nem építkezett még nyáron :)”
  • 20. Mignon 2009. november 11. 17:53
    „Remelem nem sertödtel meg Csaba!
    Ha igen, akkor bocsanat!
    Csak viccelödni akartam, es viccelödni csak azzal tudok akit kedvelek es "birok".
    Akit nem "birok", azzal viccelödni sem tudok.....

    (A csoda vigye el!
    Egy föszerkesztönek meg a szerkesztö lelkiallapotat is figyelembe kell nenni...
    Az ujsagirorol nem is beszelve.
    Olyan erzekeny lelkek, mint egy..., mit is mondjak?
    Mint
    en.)”
  • 19. eva45 2009. november 11. 17:35
    „Norman Bates áriuld már el hogyan lehet olyan rengeteg folyadékot naponta meginni? Mert én kettő litert alig birok.

    15. Általában az arcon látszik meg először a fogyás. Vagy nem?”
  • 18. Norman_Bates 2009. november 11. 08:17
    „17. hozzászólás jq 2009.11.11. 07:56
    nem azt mondtam, hogy desztillált vizet igyon, de az ami a ásványvizekbe van az bőven elég. Aki meg élsportoló marathoni futó az igyon gatorade-t, de ettől a szinttől még nagyon messze van.”
  • 17. jq 2009. november 11. 07:56
    „A sókra is szükség van, különösen annak, aki mozog. Persze aki vízvesztéssel (kiszáradással) akar fogyni, az nyugodtan felboríthatja az ionháztartását...”
  • 16. Norman_Bates 2009. november 11. 07:46
    „"Lőrinczné Losoncz Tímea. Szerinte úgy két litert le kéne gurítani"
    Nem kettőt, hanem inkább 3-4-et, nyáron meg 5-öt, azt is ásványvízből (alacsony Na) , kevés víz = lassú anyagcsere + vízvisszatartás. A síma csapvíz meg televan klórral meg sókkal, ez megintcsak vízvisszatartást eredményez.
    Arról a fönti képről ítélve benned van egy félvödör víz fölöslegesen :) Nemártana méregteleníteni.
    A futkározás helyett 1 óra tempósabb gyaloglás ajánlott.”
  • 15. flexsnake 2009. november 11. 06:27
    „menj el orvoshoz, egyre szarabbul nézel ki :D”
  • 14. E! 2009. november 11. 00:11
    „Hajrá hajrá!
    (bár én pocsék futó vagyok - hosszú távot semmiképpen, sprintelni is csak az újszegedi ligeten át hosszába buszhoz -- tehát csak olyasmihez, amit látok)
    (országúti kerósként meg jó gyaloglóként is kell viselkednem - ó azok a pompás hegyi szakaszok és a sok szép rakomány hátul :) )
    (étkezési tanácsokat inkább nem adok: a márciusi nulla fok közeli Bükk, Hortobágy tekerés során úgy pusziltam be a húsos szalonnát hagymával menet közben, mint a kisanygal. Az októberi havas pilisi túra végeztével is megjelent a szemeim előtt a SZALONNA, de annak hiányában beértem egy harmad rúd kolbásszal :) )”
  • 13. Mignon 2009. november 10. 22:40
    „En, utoljara akkor szaladtam, amikor meg villamos jart a Belvarosi hidon.
    Randevum volt Ujszegeden egy apolonövel.
    Lihegtem, de nem kestem el.

    Azota nem szaladtam, de jol el vagyok.
    :):):)”
  • 12. Pinaman 2009. november 10. 21:55
    „Jo cikk, remenyt ad!”
  • 11. eva45 2009. november 10. 21:41
    „Most nem érek rá elolvasni a cikket de a finom "ellenségeket" kérem. Jó ez éjszakára jobban hizlal.”
  • 10. gedeon 2009. november 10. 19:59
    „Sok sikert, csak így tovább!”
  • 9. demeterkornel 2009. november 10. 18:49
    „Mignon! Az önáltatás mintapéldánya vagy! De azért jól áll! :-)”
  • 8. Mignon 2009. november 10. 18:46
    „Különben meg nem is kagyok az "ellenseged".......
    Mignon
    :D

    En is biztos joval sulyosabb vagyok mint kellene. Van is merlegem a fürdöszobaban.
    Utoljara kb. 10-eve alltam rajta.
    Mert nem erdekel.,hogy hany kilo vagyok, es a merleg sem.

    Az a lenyeg, hogy jol erzem magam, ugy ahogy vagyok!

    A merlegre meg csak a hiuak, koravenek, önteltek,sikertelenek, celtalanok, labilisok es csalodottak allnak!!!
    Karrieristak, akik feljebb akarnak maszni a rangletran!
    Karcsuan.
    :):):)”
  • 7. Mignon 2009. november 10. 18:19
    „A cuccok: adidas.
    Tudod, egy nemet gyerek az 1920-as evekböl, Adolf Dassler. Sportcikkeket gyartani kezdett.
    Nevenek, összevont röviditese.

    De, ilyen faradt, kialvatlan, kiabrandult, csalodott, fajdalmas, ketsegbeesett
    es szomoru szemeket, mint a foton,
    mar regen lattam.................
    :)
    Megeri?”
  • 6. Én2 2009. november 10. 17:00
    „Nincs akaraterejük és kitartásuk ezért inkább hízzanak tovább.”
  • 5. JungHeinrich 2009. november 10. 16:46
    „...sajnos a többség a változtatás helyett bebeszéli inkább magának hogy tradfíció,meg nagyapám is "eztettemégis100évigélt" hülyeséget majd minden megy a régiben és 50-60 év közt csak hullanak mint a legyek....”
24 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megtalálták a hormonok kapuját az agyban

Speciális idegsejt működését tárták fel az agyban szegedi kutatók – írja a Nature. Azt is kiderítették, hogy rajta keresztül hatnak a stresszért és a menstruációs ciklusban fellépő hangulatváltozásért felelős hormonok. Tovább olvasom