Szeged - delmagyar.hu

Közel 160 italüzlet, azaz kocsma, bár, borozó van Szegeden – az önkormányzat idei adatai szerint. Próbáltuk összeszámolni, hány klasszikus kocsma működik a városban, de szinte lehetetlen. Western, Szivornya... – csak a nagykörúton közel húszat láttunk. A belváros a legellátottabb „talponállóval", de a lakótelepeken is sok van.

Fizetéskor a legnagyobb a nyüzsi

– Mindig megérte kocsmát üzemeltetni. Persze csak tulajdonosként. A bérleti díjat nehéz kitermelni. Aki azt mondja, nem így van, nem mond igazat – érvelt Feier Antal, a kilencvenes évek eleje óta működő Rokokó, majd tavaly Kiscsikó borozóra átkeresztelt, alsóvárosi kocsma tulajdonosa. A klasszikus ivóban már délelőtt nagy volt a nyüzsgés. Iszogattak, biliárdoztak, pénznyerő automatán próbáltak szerencsét a törzsvendégek.

Ahol kockás az abrosz: Sánta egér a Dugonics téren. Fotó: DM/DV

– Előfordul, hogy már reggel hétkor kopogtatnak az ajtón, de nem ez a jellemző. Az emberek ma már nem engedhetik meg maguknak, hogy bedobjanak egy felest munka előtt, a munkaadók szigorúbbak. Délután négy előtt inkább a nyugdíjasok jönnek. A forgalmon nagyon érezhető, mikor van fizetésnap. Olyankor akár 250-300 vendég is megfordul egy nap – magyarázta a kocsma tulajdonosa.

Kibeszélik az új figurát

„Pénz kell a kocsmába, ha úr akarsz lenni" – érvelt a 85 éves Bellányi János, miért jár egy héten csak egyszer az ivóba.

Vendéglátóhelyek Az önkormányzat adatai szerint Szegeden 878 vendéglátóhelynek van működési engedélye. Ennek 69 százaléka melegkonyhás vendéglátó-ipari üzlet, egy százaléka cukrászda, 18 százaléka italüzlet, és a maradék 12 százaléka büfé, bisztró, presszó és egyéb üzlet.

– Beszélgetünk, nevetgélünk, de nem politizálunk. Esténként vetélkedőket nézünk. Itt mindig történik valami. Ha bejön egy új figura, kibeszéljük – avatott be programjaikba Szabó Lajos 56 éves rokkantnyugdíjas, aki éppen vörösboros kólát kortyolgatott. Öt-hat barátjával mindig együtt múlatja az időt a Kiscsikóban.

Továbbálltunk a külvárosi talponállóból, hogy megnézzünk egy jellegzetes belvárosi kocsmát is. A Sánta Egérre valószínűleg még az is emlékszik, aki nem gyakori vendég az ivókban. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Dallas bár néven üzemelt a hely, akkoriban sikk volt ott törzsvendégnek lenni – az újgazdag réteg látogatta. Földimogyoró és napraforgómag héján taposott a vendég, direkt tilos volt a hamutartóba szemetelni. Később Művészbejáró, majd Mustra minőségi borozó néven is üzemelt. Hat éve Sánta Egér. A kockás abrosz megmaradt, de a pult felett belógatott járom, a falra akasztott mángorlófa, csikósbőrös kulacs és az egyéb dekortárgyak miatt nem a hagyományos talponálló jellegét mutatja.


Második otthon

– Két éve ez a kocsma a törzshelyünk. Minden este ide járunk a barátaimmal. Sörözünk. Amikor dolgozom, reggelente beugrom egy kávéra – beszélt szokásairól Móráth Sándor 25 éves bolti eladó.

– Széles közönséget szolgálunk ki: a kétkezi munkások, de a bírók és az ügyvédek is megfordulnak nálunk. Elsősorban az egyetemistákból élünk – mondta Orosz Szilvia. A kocsmáros elmesélte, minden évnek megvan a standard itala. Hat éve a kisfröccs, a nagyfröccs, a Hubertus, mostanában pedig a Portorikói rum és a Fütyülős barackpálinka dívik.