Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

A kutyákkal ugyanazt a nyelvet beszéljük

Egy nemrégiben közölt kutatás bebizonyította, hogy a kutyák ugatása nem szimplán a kutya izgatottságának megnyilvánulása, négylábú kedvenceink sokrétű információt képesek kihallani társaik hangjából. Az állatok világnapján dr. Pongrácz Péter etológussal arról beszélgettünk, hozzánk is szólnak-e az ebek.
Az egymással közelebbi rokonságban álló állatok, például a gerinceseken belül az emlősök hasonló módon kommunikálják az alapvető érzelmeiket. Az ember, a róka, az elefánt, de még az oroszlánfóka is mély és recsegő hangot ad, ha dühös valami miatt. Ha félünk, csengő hangon visítunk. Emiatt jól megértjük más fajok, így a kutyák érzelmeit is az ugatásukon keresztül. Emocionális (érzelmi) kommunikáció szempontjából hasonló nyelvet beszélünk.

A kutyák, ha ugatnak, mondanak is valamit

Az ELTE Etológia Tanszékén már tíz éve folynak olyan kutatások, amikor embereket vizsgáltak olyan szempontból, hogy vajon értik-e a kutyaugatást. Kiderült, hogy a különböző körülmények között felvett, majd visszajátszott ugatásokból igen jó arányban meg tudják azt mondani, hogy a kutya félelmében, örömében vagy éppen agresszívan csaholt-e. Arra viszont csak idén nyáron megjelent tanulmányukkal tudtak bizonyítékkal szolgálni a kutatók, hogy a kutyák értik egymás ugatását, akár konkrét kommunikációs szerepe is lehet e hangadásnak. A kutatás állat és ember szempontból azért is jelentős, mert a szomszédokat olyannyira bosszantó ugatásokat segíthet megérteni és kezelni.

Fotó: Dreamstime
Fotó: Dreamstime

– Korábban azt gondolták, hogy az ugatás mindössze az állat izgatottsági szintjét jelzi. A mostani vizsgálatban kertvárosi helyszíneken hangvisszajátszásos teszteket végeztünk kertes háznál élő kutyákkal. A kerítés közvetlen közelében hangszórót rejtettünk el, a kert különböző pontjaira kamerákat szereltünk fel. Lejátszottunk például kikötött kutya ugatását, vagy a kerítésnél idegen személyt ugató kutyákét. Megfigyeltük, hogy a kutyák azt is meg tudják különböztetni, hogy számukra ismerős vagy ismeretlen eb ugat-e. Kutatócsoportunk eredménye biológiai-etológiai szempontból azért is mérföldkő, mert ez az első tanulmány, ahol a kutyaugatásról kiderült, információval szolgál a többi kutya számára – magyarázza dr. Pongrácz Péter egyetemi adjunktus, hogy  miért jelentős az ELTE kutatócsoportjának terepen végzett kísérlete.

Az etológus hozzáteszi: – Becslések szerint a Földön 200 millió kutya él gazdával háztartásban. Ezért is praktikus kérdés, hogy a kutyáknak mi a céljuk a hangadással. Ha kutyatulajdonosok között ilyen kérdések hangzanak el, mindenkinek lesz egy jó ötlete; mit mondott a kutyája a minap, de tudományosan korábban ezt még senki nem vizsgálta. 

Beszélni fognak a kutyák?

A kutya legközelebbi rokona, a farkas szinte soha nem ugat. Esetleg csak akkor, ha a falka összevész valami nagy koncon, vagy a territórium határát védik, akkor egymásra vakkantanak. Ez már régen szemet szúrt az etológusoknak.

– A kutyában azért erősödhetett fel az ugatás képessége, mert az ember mellett lehetett hangos, a tápláléka attól még nem szaladt szanaszét az erdőben, míg a farkasnál ugyanez nem lenne előnyös tulajdonság. Elképzelhető, hogy az ember mellett – a kutya háziasítása (domesztikációja) során – az információt hordozó hangadás előnyt jelentett számára. Például egy embercsoportnak voltak jó őrkutyái, és riasztották őket, ha egy másik csoport rájuk akart támadni. Ezzel nőtt az életben maradási esélyük. Tény, hogy ennek az állatnak az is az előnyére szolgált, ha felismerte az ember mellett, hogy az pánikol, izgatott, örül vagy fél – világít rá a biológus, akit arról a feltételezésről is kérdeztünk, amely szerint a kutyák most az ugatással ott tartanak, mint az ember a beszédfejlődéssel 100-150 ezer évvel ezelőtt. Végbemehetne-e olyan evolúciós fejlődés, amelynek során sok tízezer év múlva, emberi beszéd formájában adna hangot négylábú kedvencünk?


– Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban. Az emberi beszéd nagyon komplikált, így valószínűtlen, hogy az érzelmi alapú kommunikáción túl a kutya egyszer majd érteni, mi több, használni fogja a mi bonyolult szimbolikánk alapján felépülő, referenciális beszédünket. Az ugatás leginkább a  belső állapot, az érzelmek tükröződése – univerzális, de nagyon különbözik az emberi beszédtől. Gondoljunk csak bele abba, hogy egy jó színész a mozdulataival, a mimikájával, a hangjával, milyen sokféle árnyalatát tudja bemutatni az érzelmeinek, ugyanakkor beszél is. Az emberi kommunikáció – beleértve a metakommunikációt is – rendkívül absztrakt – érvel az etológus.

Értik a mosolyt, követik a tekintetet

– A mai családi kutyák jó részének semmiféle munkafunkciója nincs, viszonylag kevesen vagyunk aktív pásztorok, vadászok és rendőrök. A kutya „csak úgy van" – na de ez ugyanakkor egyike a legkomplikáltabb feladatoknak, mert úgy él velünk együtt, hogy igazából nagyon kevés gondunk van vele. Gondoljunk csak bele, hogy egy szelídített farkassal vagy csimpánzzal milyen nehézségek árán boldogulnánk. A kutyának úgy sikerülhet ez a nagyon gördülékeny együttélés az emberrel, hogy olyan képességekre tett szert, amelyekkel eligazodik többek között az ember viselkedésén. De ez csak egy eleme a készletnek, ami a kutyát ilyen remek társsá teszi. Az, hogy az ember kommunikációját, hangját és tekintetét tudja követni, nagyon fontos számára, így nincs mindig láb alatt. Az embernek rendkívül beszédes szeme van, szinte folyamatosan irányt mutatunk a pillantásunkkal, nem beszélve arról, hogy az érzelmeinket is tükrözi. Az sem véletlen, hogy látszik a szemünk fehérje, ha megfigyeljük, a legtöbb állatnak nem látszik, mert az ő számukra a rejtőzködés, illetve sokszor az intenciók elrejtése a hasznos, nekünk pedig az, hogy sok mindent mutassunk vele.


A legtöbb állatnál az, hogy a másik szemébe néz, kihívó agresszív viselkedést jelent. Számunkra a másik tekintetének fürkészése teljesen más jelentéstartalmat hordoz. Már a kisgyermekek is nagyon korán megtanulják követni a tekintetet. A kutyánál ez azért érdekes, mert amikor két kutya bámul egymás szemébe, az legtöbbször az agresszió jele, viszont úgy tűnik, hogy a kutya kifejezetten keresi az ember tekintetét. „Ellopott" tőlünk olyan képességeket, amely az emberi kommunikáció alapja, mert így jól beilleszkedhetett a szociális környezetünkbe. De négylábú kedvencünk nem így születik, ezt neki meg kell tanulnia. Benne a háziasítás azt idézte elő, hogy nagyon könnyen és korán vonzódni kezd az emberhez, egészen pici korától a gazdáját figyeli, és mint a szivacs szívja magába az információkat – tudjuk meg dr. Pongrácz Pétertől. Arra is rámutat, hogy a kutyák önfeláldozó, olyannyira együtt érző képessége is a túlélés eszköze.

A legszebb öröm a káröröm

– Nem kell azt gondolni, hogy a biológusok unalmas, a romantikát nem értő emberek. Viszont mi az összes olyasfajta érzelmet, mint mondjuk az empátia, rendkívül fontos adaptív túlélési eszközként kezeljük, az ember esetében is nagyon fontos csoportkohéziós tulajdonság. Az sem véletlen, hogy a legszebb öröm a káröröm. Rendkívül csoporthű lények vagyunk, amíg a saját csoportról van szó. Emiatt természetünknél fogva „utálunk" más csoportokat. Ez megfigyelhető minden szinten: szomszédság, hogy valaki éppen Fradi- vagy Újpest-drukker. A kutyánál ezt a tulajdonságot is nagyon nehéz vizsgálni. Amikor bennünket undorodni lát, nem azt jelenti, hogy ő is undorodik, de az, hogy érti és megkülönbözteti az alapérzelmeinket, számára nagyon hasznos. Például ha mi valamitől hirtelen pánikba esünk, a kutya pedig továbbra is csak gondtalanul sétafikál, akkor neki ebből nagyon könnyen baja lehet. Amikor mi sírunk, zokogunk, ő meg vidáman viháncol körülöttünk, akkor könnyen megjárhatja, ha viszont ő is bánatosan lógatja az orrát mellettünk, biztonságban van, mi meg azt gondoljuk: milyen empatikus ez a kutya. A kommunikáció kétoldalú, van az adó meg a vevő. Az ember rendkívül okos vevő, nagy képzelőerővel megáldva.

Kiabál az aranysakál

– Nagyjából húsz éve ismét felbukkant Magyarországon az aranysakál. Annak idején, az általános iskolában én még úgy tanultam, hogy kipusztult ez a vadállat, amelynek hatalmas reneszánsza van Európa-szerte. A XX. század elején még csak néhány helyre visszaszorultan élt a Balkánon, de mára ismét úgy elterjedt, hogy Magyarországon gyakorinak mondhatjuk. Ez a közepes termetű ragadozó továbbra is egyre terjed Európában. Nagy az ökológiai és vadgazdálkodási jelentősége, így az egyik fő kérdés vele kapcsolatban, hogy hol él, és mekkora a populációja. Nálunk a kaposvári és a gödöllői egyetem vadbiológusai foglalkoznak a kérdéssel. Nagyon félénk állat, ezért nehéz a vadonban tanulmányozni. Viszont a kommunikációja igen hangos – ha meghallanak egy másik sakált, visszakiabálnak neki  –, ily módon védi a számára oly fontos territóriumát, így a kutatók ennek segítségével végzik az állomány felderítését. A biológusok a terepen hangszóróból sakálüvöltéseket játszanak le, és várják a reakciót – tudjuk meg dr. Pongrácz Pétertől.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Botka: a szegediek szeretik városukat

A szegediek nem csak szeretik városukat, de büszkék is arra, hogy az elmúlt évek a nyugodt, békés építkezésről szóltak - jelentette ki Botka László. Tovább olvasom