Délmagyar logó

2016. 09. 30. péntek - Jeromos 12°C | 24°C

A legfőbb ügyészt ezer szál köti a napfény városához

Szeged - A legfőbb ügyész átgondolandónak tartja, hogy tizenkét éves korra vegyék le a büntethetőségi korhatárt a fiatalkorúak esetében. Kovács Tamás tizennyolc évig katonai ügyészként dolgozott Szegeden, ahová mindig szívesen jön vissza.
– Nem vagyok híve az erős felindulásból elkövetett jogalkotásnak – mondta Kovács Tamás arra reagálva, hogy egyesek megfontolandónak tartják: a fiatalkorúak esetében lejjebb kellene vinni a büntethetőséget tizenkét éves korra. A legfőbb ügyész szerint nem vezetne jóra, hogy pusztán azért mert egy szerencsétlen sorsú gyerek bicskával megszúr valakit, ezért a parlament azonnal összeüljön és törvényt hozzon. – Át kell gondolni, mert ezek nagy horderejű kérdések – reagált a legfőbb ügyész a Blaha Lujza téren késelő román fiú esetére, akit a héten szállítottak haza.

– Igaz az is – tette hozzá –, hogy a mostani tizenkét évesekhez képest, ilyen idős koromban én csak egy bamba kisgyerek voltam. Manapság hamarabb érnek be a fiatalok. Nem is csoda, hiszen már háromévesen be tudják kapcsolni a számítógépet – állította Kovács Tamás, aki tizennyolc évet élt Szegeden, és 1983-ig a Szegedi Katonai Ügyészségen dolgozott.

Kovács Tamás nem híve a felindulásból elkövetett jogalkotásnak. Fotó: DM/DV

– Szegeden 1965-ben kezdtem el munkámat. Feleségem a jogi karon tanított, gyerekeim itt születtek, tehát ezer szál köt a napfény városához – mondta Kovács Tamás, aki katonai ügyész kollégáival együtt viszonylag védve volt a pártállami politikától. – Egy katonai ügyész munkájának nagy részét köztörvényes bűncselekmények adták: lopás, verekedés. A politikai „bűncselekményekkel", mint például az izgatás, a zászlóletépés vagy a disszidálás, az ügyészségen belül egy külön budapesti szervezet foglalkozott – tette hozzá.

– Épp a minap emlegettük Szegedet, egy születésnapi fogadáson voltunk, és az egyik vendég szóvá tette, hogy a szendvicsére nem jutott kaviár. Elmeséltem neki, hogy a szegedi években munkatársaimmal hogyan ünnepeltük a szülinapokat. Elküldtük a gépkocsivezetőt a Marx térre, aki egy nagy tál kolbászzsírt hozott a pecsnyesütőtől. Ezt kenyérre kentük, és lila hagymával felséges lakomát csaptunk. Így ünnepeltük annak idején, és ez is legalább olyan volt, mint a kaviáros szendvicses parti – elevenítette fel a régi idők eseményeit.

Annak ellenére, hogy majdnem két évtizedet töltött családjával együtt Szegeden, Kovács Tamás a bajai halászlét preferálja, a szegedivel szemben. – Mohácsi vagyok, én ezt szoktam meg – védekezett nevetve.

A legfőbb ügyész vendégeit több esetben lehozta Szegedre, és ilyenkor nem hagyják ki az itteni vendéglőket. – A napokban jön hozzám a szerb legfőbb ügyész, és feltétlen ellátogatunk egy szegedi halászcsárdába. Szerintem a világon máshol nincs olyan, mint a szegedi haltepertő. Egyszer vendégül láttam a Zöld-foki szigeteki legfőbb ügyészt és Nagy-Britannia katonai jogi szolgálatának vezetőjét. Lehoztuk őket Szegedre és az egyik étteremben előételként haltepertőt szolgáltak föl. Kicsit tartottam, hogy a tengeri halakhoz szokott vendégeim hogyan fogadják. Hazautazásukat követően levelet írtak, és mindketten megemlítették: az a „kimondhatatlan nevű előétel" az pompás volt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hiánycikk az új számlatömb

Szeged - Még pénteken is hosszú sorok kígyóztak az APEH szegedi ügyfélszolgálatának kis nyomtatványboltja előtt. Tovább olvasom