Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

A legnagyobb hun aranykincs a világon: aranyos Bálint találta meg az első darabját

Szeged - Ötéves korában a nagyszéksósi tanyájukon találta meg Bálint József azt az aranykarikát, amellyel a felbecsülhetetlen értékű Attila-kori hun kincsek világhódító és kalandos története elkezdődött. Józsi bácsi most 90 esztendős, de élénken emlékszik az ásatásokra.
– Az első találatom kisgyerek koromban volt. Anyámmal virágot ültettünk a kerítés mellett, én raktam bele a földbe a dáliamagot. Akkor találtam az arany nyakperecet. Anyám kiegyenesítette a húsvágódeszkán, hogy jó lesz nekem aranypálcának. Szép volt, nem aludtam egész éjjel, hogy nekem micsoda pálcám van. Azzal hajtottam a disznókat, míg el nem vesztettem. Csépléskor találta meg a földben a traktoros, gyanút fogott, levágott belőle egy darabot, Börcsök Károly vitte be motoron a városba egy ékszerészhez. Mindjárt ki is jött a méltóságos Móra Ferenc múzeumigazgató úr. Eleinte anyáméknál lakott a nagyszobában – idézi fel a nagyszéksósi aranylelet első darabjának megtalálását a most 90 esztendős Bálint József, aki akkoriban ötéves volt. Még ma is tudják a korábban Szegedhez tartozó, ma Röszke határában lévő Nagyszéksóson, ki is az az Aranyos Bálint.

Hun aranyak a Móra Ferenc Múzeumban, háttérben az elsőként megtalált nyakperec. Fotó: Schmidt Andrea
Hun aranyak a Móra Ferenc Múzeumban, háttérben az elsőként megtalált nyakperec.
Fotó: Schmidt Andrea

Így kezdődik az aranylelet feltárásának históriája 1926 nyarán. – Ennek a 400 grammos nyakperecnek a nyomán szerzett tudomást a nagyvilág arról, hogy van valami Nagyszéksóson – mondja Kürti Béla, a Móra-múzeum nyugalmazott régésze. Amikor Móra Ferenc megérkezett a tanyára, már nemcsak a nyakperecről, hanem jóval korábbi, Bálint József apja gyerekkorából való tárgyakról is hallott. Azokat, nyilván nem tudták, hogy aranyak, az iskolában a gyerekek cserélgették egymás között sült tökre, almára. Móra átvizsgálta a felszínt, sok aranytárgy bukkant elő. Ennek ellenére nem áshatott mélyre, mert az öreg gazda, Bálint József nagyapja nem engedte megbolygatni a szőlőjét. Csak gereblyével, kapával, ásóheggyel turkálhattak, kiszedték, amit lehetett, és bevitték a múzeumba. Móra a Kincsásás halottal című elbeszélésében örökítette meg a történteket.

Bálint Imre és fiai az ásatásnál 1934-ben: József, az idősebb. Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum
Bálint Imre és fiai az ásatásnál 1934-ben: József, az idősebb.
Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum

1934-ben meghalt az öreg gazda, a fia kivágta a semmit érő szőlőt és a szilvafát. Amint kifordította a gyökereket, talált egy ezüst és arany ötvözetéből készült kelyhet és egy laposabb aranytálkát. Utóbbit helyben kapával el is harmadolta, hogy elossza. Mivel ismerte az előzményeket, szólt az ékszerésznek, ő pedig a múzeumnak, ahonnan Móra utódja, Cs. Sebestyén Károly szállt ki. Az egész, nagyjából ötvenszer ötvenméteres szőlőterületet átkutatták másfél méter mélyen. Bálint Józsi bácsi úgy emlékszik, édesanyjától kértek tarhonyarostát, hogy átszitálják a homokot. – Máskor korsóhoz hasonló valamit találtam, azt mondták, gyémánt volt annak a lyukaiban. Szóltak apámnak, hívjon el ásni megbízható ismerősöket, rokonokat. Jól kerestek vele, de megmondták, aki eltesz valamit, rögtön szedheti a sátorfáját, és mehet – emlékezik Bálint József.  Az egyik ismerősük pipát szívott, dózniban tartotta a dohányt. Talált valamit, eldugta a dobozkába, a többiek mindjárt észrevették, szóltak, haza is küldték. Bálinték az aranyak forgalmi értékének megfelelő pénzt kaptak, földet vettek rajta.

A közel félméteres aranypálcának folytatódott a története. Horthy Miklós szegedi látogatásakor, 1926 őszén még pálcának látta. Most azonban ismét nyakék alakú, bár látszanak rajta a kiegyenesítéshez használt kalapács nyomai.

Ásatás a nagyszéksósi Bálint-tanyán 1934-ben. Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum
Ásatás a nagyszéksósi Bálint-tanyán 1934-ben.
Archív fotó: Móra Ferenc Múzeum

Hátizsákban menekítették az aranyakat

A hun aranyak utóélete is bővelkedik fordulatokban. Alföldi András, majd a harmincas években Fettich Nándor tette ismertté a kutatást szakmai körökben. A feldolgozáshoz az egész leletegyüttest felvitte magával Pestre. 1934-ben, amikor Cs. Sebestyén Károly megbízott múzeumigazgató beleltározta és feldolgozta a leleteket, egyszer csak megjelent a rendőrség és a nemzeti múzeum embere, Fettich. Elfogadtak ugyanis egy új múzeumi törvényt, miszerint a nemzeti múzeum kiválasztási előjogot élvezett. A fővárosi gyűjtemény két edényt tartott meg: a kelyhet és a tálkát. A szegedi lelet megjárta a világháborút is; Csallány Dezső igazgató hátizsákban menekítette fel a felbecsülhetetlen értékű kincseket a nemzeti múzeumba a front elől, majd a háború végén visszakapta a szegedi közgyűjtemény. Néhány lelet Fleiszig Józsefnek, a magyar–angol bank vezetőjének magángyűjteményébe került, lehet, hogy a Washingtonban felbukkanó almandinköves arany madárfejek az ő gyűjteményéből származnak. Kürti Béla 2002-ben leltározta be a tárgyakat tételesen a szegedi múzeumban, azóta páncélszekrényben őrzik a leleteket, de többször kiállították idehaza és külföldön.

Attila sírját lehet keresni

Összesen nagyjából kétszáz tárgy került elő, amely összesen megközelítőleg egy kilót nyom. Két aranyedény és három aranydíszes faedény volt köztük, több teljes lószerszám, ezüsttárgyak, valamint arany és ezüst ötvözete. Érdekes módon vas egyáltalán nincs benne. Jelentősége óriási, ez a legnagyobb hun aranylelet. Az aranykincs beazonosítására több elmélet született. Az a legvalószínűbb, hogy az V. század első harmadában élt hun fejedelem, Uptar vagy a vele közösen uralkodó testvére, Ruga sírjából származik. Az akkori szokásnak megfelelően a halotti tor maradékát – ételt, italt, fegyvert, lószerszámot, ékszereket – máglyára tették, és elégették, így mutattak be áldozatot az elhunyt emlékének. A maradványokat hantolták el titokban, hogy ki ne rabolják a sírt. Csontvázat feltehetőleg azért nem találtak mellette, mert nem feltétlenül halottal együtt temettek akkoriban. Ráadásul az előkelő hun vezér, Attila nagybátyja egy bajorországi lakomán ette halálra magát, lehet, hogy ott temették el. Nem Attila sírja tehát, aki jóval később, 453-ban halt meg. A világszerte emlegetett hun vezér temetésének módja viszont a nagyszéksósihoz hasonló lehetett. Helyét – Móra szavaival – lehet keresni, de nem érdemes, hiszen több ezer hektárt kellene átkutatni Szegedtől Szentesen és a Békés megyei Dombegyházán át Tápiószentmártonig. De az is lehet, hogy széthordták, vagy szétfújta a szél. Szó nincs tehát hármas koporsóról, amelyről a XIX. században született romantikus legenda szól.

Olvasóink írták

  • 5. SC 2011. augusztus 23. 17:56
    „Érdekesség kép írom,hogy Csallán Dezső egy foltos kis hátizsákban mentette ki a kincset,az orosz katonák többször feltartóztatták,de nem nyúltak a hátizsákhoz,olyan viseletes és koszod volt.Ha tudták volna mi lapul benn...
    A háború után visszaszolgáltatta az államnak,cserébe a szegedi kommunistáktól azt kapta,hogy 1954-ig nem vették fel semmilyen munkára,alkalmi munkából élt...”
  • 4. Koszta 2011. április 04. 01:28
    „A tény nem misztifikáció... A hunok azon városot pusztították el amelyik ellenált nekik... Mellesleg ezt Nagy Sándor is így csinálta... Attila nem volt 300 éves, tehát a Hun birodalom korosabb volt nála... És Sándorénál is... Ami a szép ötvös munkát illeti, bányászatot, fém megmunkálást feltételez... A kurganokban (sírhalmok) pedig sok míves kincs volt... A hunoknak is volt költészetük, zenéjük, művelték a földet... (Lásd a már említett Bakay Kornél könyvet) Voltak városaik, váraik. Volt jól szervezett államigazgatásuk. Politikai és kereskedelmi kapcsolataik. Szőtteseik, jó fegyvereik... Kultúrájuk... Mellesleg ugyanez az avarokra is ugyanúgy jellemző volt...
    Nem misztifikálom, csak a tényszerűség kedvéért megemlítem, az elhallgatás, avagy a barbarizálás helyett!
    Az mindenesetre látszik, hogy a másik, a politikai, avagy katonai ellenfél leszólása, becsmérlése és ezáltali "kicsinyítése" nem újkeletű találmány a világ nyugati felén...
    A félműveltség a féligazságok felemásságából fakad... A szélesebb megismerés teljesebb emberré tesz...
    Pusztán ezért hiányolom, hogy nincsenek kiállítva ezen kincsek. Bennem ugyanis a múzeumi kiállítások gondolatokat ébresztenek... Legyen az Fáraók kincse kiállítás Pesten, avagy Avar kincsek tárlat Szegeden...
    És ha már vannak hun arany leleteink, akkor azokat is szívesen látnám, hogy táguljon a perspektívám...”
  • 3. Smerdis_of_Arshak 2011. április 03. 18:27
    „1. Koszta 2011.04.03. 16:36

    monjduk az ókori rómához képest talán mégiscsak kicsit barbárnak tűnik, nem? ott padlófűtés volt, paloták, utak, költészet, színház, stb stb stb. pár szépen munkált karperec még nem civilizáció.”
  • 2. Apátfalvi** 2011. április 03. 18:18
    „"Nagy Sándor birodalmacskája néhány év után széthullott. A hun birodalom jó 300 évig fennállt..."

    Nagy Sándor birodalma halála után széthullott, akárcsak Attiláé... nem is tudom, hogy miről beszélsz. Attila egyébként nem volt barbár, de ha arról volt szó, a hun hadsereg is kifosztott és felgyújtott városokat, mint sokan mások előtte, és utána is... Nem kell ezt túlmisztifikálni szerintem.”
  • 1. Koszta 2011. április 03. 16:36
    „A legnagyobb hun lelet közel 200 tárgya nem érdemelne egy ici-pici állandó kiállítást a múzeumban?
    Ha már a korábbi avar kiállítás is meg lett szüntetve...
    Vagy valakinek probléma, hogy e tárgyak készítőire a "barbár" kifejezés nem illene?
    Sok és feltűnő a hasonlóság (a alikusok számára is) a pusztai lovas kultúrák leletei és civilizációi közt? Hun-avar-magyar hasonlóság pedig nem fér bele a finnugorista szemléletbe? Mert mint tudjuk a kínaiak a hunokat egyáltalán nem tartották barbárnak... (lásd pl. Bakay Kornél Hunok és kínaiak c. könyvét, ami a korabeli kínai feljegyzések fordításait tartalmazza)
    Egyedül a "művelt" nyugati történelem (amelyik a mi történelmünket is átírta!?) barbározza őket. Holott Attila pl. nem gyújtotta fel Rómát (ellentétben a művelt rómaiakkal, akik Alexandriát a felbecsülhetetlen könyvtárával felégették). Attila birodalma Ázsiától Európáig számtalan királyságot és országot magába foglalt. Az ilyen uralkodónak "császári" cím dukál, de Attilára ezt nem alkalmazzák. Még csak "Nagynak" sem nevezik, mint Sándort, holott Nagy Sándor birodalmacskája néhány év után széthullott. A hun birodalom jó 300 évig fennállt... Barbárság? Vicc ha valaki ezt komolyan gondolja... Főleg meg ha így is tanítja... Avagy a leleteket (tényeket) a pincében, a raktárban eldugva tartja...”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megnyílt a zsiráfház a Szegedi Vadasparkban

Az épületet úgy alakították ki, hogy a teraszról bárki akár a zsiráfok fejmagasságából is tanulmányozhatja az állatokat tágas kifutójukban. Tovább olvasom