Délmagyar logó

2018. 01. 19. péntek - Sára, Márió 2°C | 8°C Még több cikk.

A legtöbbet Vaszytól tanult

A musicalek legjobb hazai specialistájának tartják Makláry Lászlót, az Operettszínház zeneigazgatóját, aki most a Rudolfot vezényli a Dóm téren. A Vaszy-tanítványként Szegedről indult jeles karmester tizenöt éves srácként 1965-ben dolgozott először a szabadtérin.
Makláry László, a musicalek specialistája Fotó: Karnok Csaba
– Frank Wildhorn érzelmekre hatni tudó, rendkívül tehetséges, de tökéletesen autodidakta zenész, aki nem ismeri a kottát. Leül a zongora mellé, remekül játszik, és improvizációként rögzít különböző dallamokat, dallamfoszlányokat. Ezeket tanult, profi színházi, zenei szakemberek hangszerelik és rakják össze darabbá. Wildhorn ettől még egy ünnepelt szerző Amerikában, volt olyan, hogy egyszerre három darabja futott a Broadwayn – mondja a Rudolf szerzőjéről a musical karmestere, Makláry László. Az Operettszínház zeneigazgatója szerint ez a művelet most nem sikerült tökéletesen, különösen a hangszerelés gyenge, ezért Kerényi Miklós Gáborral lassan próbálnak rajta változtatni. Keveslik a hangszerelésben az ötletet, gyakran minden hangszercsoporton egyszerre szól egy-egy melódia. Akadtak olyan számok, amelyeknek nem volt megfelelő a felépítése, nem volt zárásuk. A változtatásokat megnehezítette, hogy minden egyes módosításhoz telefonon, faxon engedélyt kellett kérniük. A pesti ősbemutató és a szegedi szabadtéri világpremier így is fontos volt, ezzel készítették elő azt a 2007-es bécsi bemutatót, amit a musicalt megrendelő Vereinigte Bühnen tervez.

Makláry László öreg rókának számít a Dóm téren. Nem az életkora, hanem a mögötte lévő sok-sok tapasztalat miatt. – Amikor végigsétáltam a 75 éves szabadtéri történetét bemutató oszlopsoron, jó érzéssel emlékeztem rá, hogy az 1965-ös Turandot volt az első produkció, amiben részt vettem. Puccini operáját Szinetár Miklós rendezte, Vaszy Viktor vezényelte, aki mellett zenei asszisztensként én is ott lábatlankodtam. Később sokat játszottam a zenekarban is, majd sorra jöttek a musicalprodukciók, a Jézus Krisztus Szupersztártól a Nyomorultakon át a Miss Saigonig és az Elisabethig, amelyeket már én vezényelhettem.

Számomra mindig sokkal többet jelent Szegedre jönni, mint azoknak a pesti kollégáimnak, akiknek ez a város csak egy a sok közül – mondja a tavaly érdemes művész címmel is kitüntetett dirigens, aki fiatalon Karajan mesterkurzusára is járt Salzburgba, Österreicher professzor növendéke is volt Bécsben, de úgy érzi, a zenéről és a színházról a legtöbbet Vaszy Viktortól Szegeden tanult. – Vénülő fejjel most látom, milyen óriási szerencsém volt, hogy Vaszy maga mellé vett és tanított. Közelébe sem érhet semmilyen karmesterképző kurzus annak, amit ő a zenés színházról és a szimfonikus muzsikáról komplexen tudott mondani.

Makláry László konzervatóriumi diákévei nagy részét a Szabadság-úszóházon töltötte, ezért ma is szívesen sétál a Tisza-parton. Előjönnek a régi emlékei. – Ha most lemegyek az úszóházra, sajnos már alig találkozom ismerősökkel. Szívesen nosztalgiázom a Partfürdőben és a Tisza-parti halászcsárdákban is. Szeged légkörét, hangulatát is imádom. A túlfeszített, vicsorgó budapesti őrület után jólesik egyszerűen csak ücsörögni egy kicsit a Virág cukrászda teraszán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Barátnő a két Vetsera Mária

Vágó Bernadett és Vágó Zsuzsi barátnők. Furcsa véletlen, hogy nem csak a vezetéknevük azonos,… Tovább olvasom