Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 23°C Még több cikk.

A legyőzhetetlen Nap maga Jézus

Vajon mióta ünnepeljük Jézus születését december 25-ére virradó éjjel? Mióta állítunk karácsonyfát, és miért éppen a jellegzetes karácsonyi étkek kerülnek az asztalra? Milyen népszokások kapcsolódtak az ünnephez, és mióta ajándékozunk? Ünnepi hagyományaink kialakulásáról dr. Barna Gábor néprajztudóst kérdeztük.
Ha a karácsonyi hagyományokra gondolunk, havas szentesték jelennek meg előttünk, ünnepélyes éjféli misék; feldíszített karácsonyfa, alatta ajándékok, halászlé, mákos bejgli. A települések karácsonyfái mellé többnyire betlehem is kerül, és egyre több helyen élesztik újjá a betlehemezés szokását. Pedig az ünnep mai képének néhány részlete nem tekint vissza túl hosszú múltra – némelyek pedig meglepően ősi szokásokra vezethetők vissza. A karácsonyi hagyományokról Barna Gábort, a Szegedi Tudományegyetem néprajzi és kulturális antropológiai tanszékének vezetőjét kérdeztük.

Kezdjük onnan, hogy a kereszténység a karácsonyt jó 300–400 évig egyáltalán nem ünnepelte. Hogy miért? Nem volt számára fontos. Krisztus születésének pontos dátumát ugyanis nem tartották számon. Az, hogy ez a dátum éppen a mai időpontra került, annak köszönhető, mondja a néprajztudós, hogy a keresztények sem tudtak kibújni a világból, amelyben éltek: a késő római, hellenisztikus időszakból.

karácsonyfái mellé többnyire betlehem is kerül, és egyre több helyen élesztik újjá a betlehemezés szokását. Fotó: DM/DV
A karácsonyfák mellé többnyire betlehem is kerül, és egyre több helyen élesztik újjá a betlehemezés szokását.
Fotó: DM/DV

A lényeg a feltámadás

– A kereszténység lényege nem a karácsony, hanem nagypéntek és húsvét. Elvileg a mai napig ez, a feltámadás ünnepe a legnagyobb keresztény ünnep – magyarázta Barna Gábor. A késő római évszázadok világában azonban népszerűek voltak az úgynevezett misztériumvallások. Ezek közül is a perzsa eredetű Mithrász-kultusz, amely terjedt Rómában is. – A keresztények tudatos megfontolással tették Jézus születésének napját a negyedik század végén Mithrász ünnepére – ez volt december 25., a téli napforduló – tudtuk meg a szakértőtől. A kultusz hívei ekkor ülték a meghaló és újjászülető, a legyőzhetetlen Nap ünnepét. A keresztények számára a legyőzhetetlen Nap maga Jézus, mint második isteni személy, aki megszületett, és elhozta a megváltást. Ez egy-két évszázad alatt teljesen ki is szorította az összes többi vallás ide vonatkozó kultuszát, így lett keresztény karácsony december 25. – vázolta fel Barna Gábor. A keleti kereszténység azonban ma is január hatodikán, a latin rítus szerint vízkereresztkor tartja az Úr eljövetelének ünnepét – amikor a római katolikusok a háromkirályokét. A népnyelvben a nagykarácsony december 25., a kiskarácsony pedig január 6.

Fogadalmak és jóslások

Amikor egy időszak véget ér, egy másik pedig elkezdődik, megjelennek a jósló, varázsló, fogadalomtévő szokások. A karácsonyi és újévi ünnepkörhöz is számos szokás, jóslás kötődik, amely a következő év egészségét, szerencséjét, jó termését szolgálja. Ha a termőág kizöldül, jó termés várható, ha karácsonykor csillagos az ég, jó lesz a kukoricatermés (mielőtt a kukoricát megismertük, más gabonára jósolhattak). Ma is fogadalmakat teszünk az óév és az új év fordulóján, lencsét eszünk, hogy sok pénzünk legyen, az újévi malac az orrával kitúrja a szerencsét, a baromfi pedig hátrafelé kaparja ki magának az ételt: azért esszük, hogy kaparja el az óévet minden bajával, betegségével, gondjával.

A téli napfordulóval, az élet megújulásával függött össze a termőág állítása, amely a magyaroknál már a középkorban létezett. A „polgári" évet pár száz év óta kezdjük január elsejével, azelőtt általában Jézus születése volt az év kezdete – december 24. pedig az óév utolsó napja. Katalin- vagy Borbála-napkor tették vízbe a termőágakat, amelyek – jó esetben – karácsonyra kizöldültek: ebből indult ki a karácsonyfa-állítás, amely 200–250 évre vezethető vissza. Eredetileg evangélikus jellegű, és részben skandináv, részben német szokás – északon a fenyő az egyik leggyakoribb fa. A 18. század végétől kezdett délre terjedni Európában, és nagyon gyorsan népszerűvé vált. Magyarországon a szokást elsőként a főúri, aztán a városi, nagypolgári családok vették át: a Brunszvik és a Podmaniczky család állított először feldíszített fenyőfát Ádám-Éva estéjére az 1820-as években.

Termőágak a mestergerendán

– A saját gyermekkoromból emlékszem, hogy az Alföldön, kisebb falukban csak az 1950–60-as években kezdték vásárolni a fenyőfát – idézte fel Barna Gábor. – Előtte még láttam olyat, hogy mestergerendára kötöttek fel termőágat, vagy ágas-bogas gallyat csokoládéról levett sztaniolpapírral tekertek be, ezt függesztették fel. Nálunk általánossá az utóbbi ötven évben vált a mai karácsonyfatípus.

Fotó: DM/DV
Egymás megajándékozása abban a keresztény gondolatban gyökerezik, hogy Isten a fiát ajándékozta az embereknek, annyira szerette a világot – az emberek is ajándékozzák hát meg egymást.
Fotó: DM/DV

Az ajándékozás szokása ellenben sokkal ősibb, mint a feldíszített karácsonyfa, rajta imbolygó gyertyalángokkal, amely alá ma a csomagok kerülnek. Egymás megajándékozása abban a keresztény gondolatban gyökerezik, hogy Isten a fiát ajándékozta az embereknek, annyira szerette a világot – az emberek is ajándékozzák hát meg egymást. – A régebbi időkben apró figyelmességgel, mézeskaláccsal vagy almával lepték meg szeretteiket az emberek – tudtuk meg Barna Gábortól: a karácsonyi ajándékok „őrületébe" a huszadik században váltott át ez a szokás, amelynek egyes elemei a római korig visszanyúlnak. A rómaiaknál ekkortájt ülték a Lupercalia nevű ünnepet, amikor a gyerekeket apróságokkal, dióval ajándékozták meg. – A dióra való kártyázás szokása is innen eredhet, amely sok helyen még mindig kitart – ilyen ősi dolgok akár két évezreden át megmaradhatnak – emelte ki a szakértő. Hozzátette: az ünnep kommercializálódása, laicizálódása, a vallási jellegtől való eltávolodása részben a 19. században következett be apró lépésekben a felvilágosodás hatására. Az államok azonban mindenütt a világon elismerik ezt a keresztény ünnepet, és hiába a laicizálódás, a karácsony mindenkit megérint: dugig vannak a templomok, sokan megjelennek olyanok is, akik egész évben be sem teszik a lábukat. Ilyenkor érzi magát a legmagányosabbnak az, akinek senkije nincs, és megugrik az öngyilkosságok száma.

Csoda az istállóban

A betlehemezésnek vannak speciális változatai is: Székesfehérváron például nem kis istállócskát, templomocskát hordanak házról házra, hanem bölcsőcskét, amelyben a Kisjézus fekszik. Erdélyben – főleg Hargita megyében, a székely falvakban – létezik a szálláskeresésnek egy szép változata, a bő kovács története. Ebben egy gazdag kovácshoz kopogtat be a Szent Család, aki elutasítja őket. A kovács néma és nyomorék lánya azonban az istállóba vezeti a várandós Máriát és Józsefet. Miután megszületik a Kisjézus, Mária azt mondja a lánynak: vegye kezébe a csecsemőt! Ekkor csoda történik: a lány, aki nyomoréksága miatt nem tudná megfogni a babát, meggyógyul, és megnyílik az ajka. Erre a szívtelen kovács megbánja gőgösségét.

A hal böjtös étel

Szenteste a legtöbb helyen kerül az asztalra halászlé vagy halétel, mákos guba. A néprajztudós rávilágított: december 24-ét, Ádám-Éva napját sok helyütt karácsony böjtjének nevezik, mert mint ünnepet előkészítő nap, böjt volt. Ekkor készítették a tipikus karácsonyi ételeket, amelyeket a mai napig ismerünk. A néphit szerint a mák bőséget hoz a házhoz, és a hal pikkelyei sok pénzt jelképeznek – tény, hogy mindkettő böjtös étel. Az egyház sokat enyhített az elmúlt évszázadokban a böjtös előírásokon, de nagyon sok helyen ma is valamiféle savanyúlevest esznek – bab- vagy krumplilevest –, utána mákos ételt, csíkot vagy gubát, amit Palócföldön bobálykának neveznek. A vacsora után a reformátusok is megvárták az éjszakát – náluk nincs éjféli mise –, mert a hagyomány szerint éjjel született a Kisjézus.

A karácsonyi ünnepkörhöz kötődő népszokások között is találunk a kereszténységnél archaikusabb időkbe visszanyúlókat – bár a legtöbb vallási jellegű, a Megváltó születését várták az emberek. – A legismertebb népszokás a betlehemezés, amely a rendszerváltás óta megújult. Annyira jellemző dramatikus játéka a magyarságnak, hogy az első magyar nyelvű egyházi népénekeink között is megtalálható, még a reformáció előtti időből. A Csordapásztorok, midőn Betlehembe... kezdetű énekünk sokak szerint az első pásztorjátékunk, betlehemes játékunk – és valóban, kérdés-feleletekből, párbeszédből áll – említett egy érdekességet Barna Gábor. A szálláskeresés szokása pedig a népszámlálás bibliai történetéhez kapcsolódik. A középkorban nagyon népszerű volt, manapság megint egyre több helyütt játsszák el, hogyan keres szállást József és a várandós Mária Betlehemben.

A néphit szerint a mák bőséget hoz a házhoz, és a hal pikkelyei sok pénzt jelképeznek. Fotó: DM/DV
A néphit szerint a mák bőséget hoz a házhoz, és a hal pikkelyei sok pénzt jelképeznek.
Fotó: DM/DV

Egybemosódó hagyományok

Ezek a népszokások a bibliai történetekhez kötődnek, ismerünk azonban olyan hagyományokat is, amelyek valószínűleg még a nem keresztény jellegű réteghez kapcsolódnak. – Ilyen a regölés a Nyugat-Dunántúlon, amelynek vannak olyan szimbólumai, amelyek talán a téli napfordulóhoz köthetők. A regölés szigetszerűen Erdélyben is előfordul, valamikor Palócföldön is felbukkant, de innen már kihalt. Valamikor az egész magyar nyelvterületen ismert lehetett a regölés típusú játék – világított rá a néprajztudós. Ebben a hagyományban is kimutatható, hogy egykor a karácsony és az új év egybeesett – maga a szó is a szláv korcsity szóból ered, amely lépőt, átlépőt jelent, utalva az új esztendőbe való átlépésre. Minden versszak végén találunk valami jókívánságot: milyen haszna legyen a családnak az új évben, mennyi jószága, gabonája... – Amikor valami véget ér, és valami új elkezdődik, az emberek a régit el akarják hagyni, és újba akarnak kezdeni. Ez minden kultúrában meglévő, örök emberi tulajdonság – fogalmazott Barna Gábor. A karácsonyi és újévi szokásokat nem is lehet élesen szétválasztani: református vidékeken máig járnak kántálók újévkor és vízkeresztkor is. Az utóbbi 200–300 évben, mióta elvált egymástól az egyházi és a polgári év, ezek már nem egy bizonyos ünnephez, hanem egy kéthetes időszakhoz kötődnek, december 24-étől január 6-áig. Ide tartozik a regölés, a kántálás, az aprószenteki vesszőhordás, amikor fűzfavesszővel megveregetik a háziakat, hogy egészségesek legyenek.

Olvasóink írták

  • 20. purgator 2011. december 25. 16:34
    „19. Szemif,
    Nem vitattam el véleményalkotási jogod s ezzel együtt lexikális sziporkázásidat sem, hogy egyes olvasókat alázz vele a sokak számára szent ünnepen. Tulajdonképpen a felmagasztalt tudor téves, vagy szándékos kijelentéseit volt szándékomban kiegészíteni valós adatokkal. Ne feledd, a napforduló szót, most használom először, te keverted bele a "helyesbítésedbe". Visszatérve a terelésből, lényegében a kereszténység és a Karácsony kapcsán előadott nemzeti eredet csúsztatása lett volna a célpontom, melyet a számodra is közömbös Barna úr a MTA finnugor elméletét hajazva még szláv és egyéb beütésekkel is megspékelt.
    Csatlakozom és szintén további kellemes, békés, áldott ünnepeket kívánok mindenkinek, aki olvassa!”
  • 19. Szemif 2011. december 25. 14:55
    „"hogy pályája Föld ellipszis vagy kör alakú"

    Helyett: hogy a Föld pályája ellipszis vagy kör”
  • 18. Szemif 2011. december 25. 14:46
    „17. purgator

    "Már megbocsáss, de pamfletre nyújtott fejtegetésed a nappalok hosszabbodásáról az éjszakákhoz képest, semmi újat nem mondott - szerintem a többi olvasó számára sem, így feleslegesen voltál okos(kodó), védenced 25.-ére tett dátuma ugyanolyan értelmetlen szamárság marad, mint fergeteges kirohanásod."

    Már megbocsáss, de ez elég hiteltelenül hangzik, annak fényében, hogy kevered a napfordulót a napéjegyenlőséggel.

    Amúgy meg az emberek többsége sajnos azt sem tudja, hogy pályája Föld ellipszis vagy kör alakú, és én kétlem, hogy az átlag DM olvasó tudná, hogy mi a Milankovics ciklus, saját tapasztalatom szerint az emberek többsége nem tudja. Egyébként a hozzászólás neked szólt, nem a többi olvasónak, ettől még természetesen olvashatják.
    Mellesleg én nem védek senkit, és nem én rohantam ki valaki ellen, hanem te. Én pusztán rámutattam, hogy minimum vitatható igazságtartalmú a hozzászólásod első része.

    "Nem kívánom találgatni okait anyaoroszlánt meghazudtoló szerepvállalásodnak, biztosan alaposak. "

    Akkor elmesélem: Karácsony van, ráérek, feljöttem a DM-re, végigfutottam a cikket meg a hozzászólásokat, úgy döntöttem reagálok a tiédre. pl. a a Tilosban állásról szóló cikkhez nincs hozzáfűznivalóm, ehhez kivételesen volt (pedig általában csak közlekedési cikkeket kommentelek)

    Egyébként az előző hozzászólásom ezen része "Talán a te szellemiségedhez is..." ironikus megjegyzés volt...

    Ezek után hadd kívánjak Áldott, békés és boldog Karácsonyt neked, valamint a DM többi erre tévedő olvasójának!”
  • 17. purgator 2011. december 25. 13:12
    „16. Szemif
    Már megbocsáss, de pamfletre nyújtott fejtegetésed a nappalok hosszabbodásáról az éjszakákhoz képest, semmi újat nem mondott - szerintem a többi olvasó számára sem, így feleslegesen voltál okos(kodó), védenced 25.-ére tett dátuma ugyanolyan értelmetlen szamárság marad, mint fergeteges kirohanásod. Nem kívánom találgatni okait anyaoroszlánt meghazudtoló szerepvállalásodnak, biztosan alaposak.
    Talán az utolsó tanácsom ösztönzött, hogy billentyűzetet ragadj és szellemiségem minősítésébe fogj. El kell keserítselek, tévedtél...”
  • 16. Szemif 2011. december 25. 12:49
    „15. purgator

    "Az újságíróval együtt nem született meteorológusok, ha a téli napéjegyenlőséget december 25.-ére teszik, nem 4 nappal korábbra, mint az szokványos, a példának okáért. "

    Nos ez csillagászati téma, másrészt amikor kialakultak ezek az ünnepek, akkor a legkomolyabb asztronómiai mérőműszer az éles szem volt. Harmadrészt, manapság december 20 és 21 között csúszkál, hogy melyik nap is a téli napforduló, negyedrészt folyamatosan változik a Földe pálya alakja, a tengelyének dőlésszöge, ja és a precesszióról még nem is beszéltünk, ez együtt az ún. Milankovics ciklussal írható le. Ebből következik, hogy a napéjegyenlőségek és napfordulók időpontja is "mászkál", még ha ez a mi jó esetben 70-80 éves életünkben nem is észlelhető a laikus átlagembernek.
    Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a napforduló és a napéjegyenlőség rohadtul nem ugyanazt jelenti ám, és a téli napéjegyenlőség egy elég mókás dolog lenne.

    Szóval: mielőtt buzgó hozzászólásokat írnál tőled idegen dolgokról, jobb lenne szakemberektől adatokat beszerezned, szamárságok közzététele helyett.

    "Barna úr szellemiségéhez közelebb állna egy Purim, vagy Hanukáról szóló elmélkedés levezetése."

    Talán a te szellemiségedhez is...”
  • 15. purgator 2011. december 25. 10:09
    „Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem néprajzi és kulturális antropológiai tanszékének vezetője valószínűleg nem véletlenül került a megtisztelő pozícióba, de mielőtt buzgó nyilatkozatot adna tőle idegen dolgokról, jobb lenne szakemberektől adatokat beszereznie, szamárságok közzététele helyett. Az újságíróval együtt nem született meteorológusok, ha a téli napéjegyenlőséget december 25.-ére teszik, nem 4 nappal korábbra, mint az szokványos, a példának okáért.
    Az egész riport része a kereszténység tendenciózus rongálásának s a magyarság eredetének félremagyarázásával, ostoba szláv, finnugor, germán hiedelmek belekavarásával a valós, tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott származás elködösítésével, igaz múltunk elvételét szolgálja.
    Barna úr szellemiségéhez közelebb állna egy Purim, vagy Hanukáról szóló elmélkedés levezetése.”
  • 14. Manstein 2011. december 25. 02:01
    „12. Pont erről beszélek. Nyilván összetalálkozott pár ezer germán meg szláv valahol a pusztában és hirtelen elkezdtek egy olyan nyelven beszélni, amely egészen távolról sem emlékeztet egyikükére sem (gondolom, hogy ne legyen vita). Most akár nevezhetjük ezt valami hipergigaősfinnugornak is, tök mindegy, az se változtat a tényen. Emellé még gyorsan kiötöltek egy teljesen különálló kultúrát is, persze úgy, hogy a tudósok (de csak ők!) lássák a hasonlóságot, azonban józan ésszel ne legyen az felismerhető. Így elnevezték a napok közül az első kettőt az új nyelven, a hetediket úgy szintén, a maradék négyet cseles módon szláv eredetből rakták át, átvették az ünnepeket, csak a nevüket jól megmásították, és így tovább. Kitaláltak maguknak egy új vallást (ősmagyar vallás), ami se nem germán, se nem szláv, még szláv szavakat is kitaláltak hozzá. Mindennek a valószínűsége 98%. Agyam eldobom.”
  • 13. SP 2011. december 24. 21:40
    „8-9-hez 1 kis hangulatos kiegészítés:

    http://www.youtube.com/watch?v=w42ZmztVCz8”
  • 12. csafe 2011. december 24. 17:23
    „Köszönjük Gábornak ezt a szép ismertetőt az ünnepről.
    10. Manstein
    Kedves Szittya Magyar! Jobb ha tudod, 98%-ban szlávok és germánok vagyunk. Te sem tudtál magadnak rendes magyar felhasználási álnevet választani!”
  • 11. RosaRodriguez 2011. december 24. 16:36
    „,,Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem
    örök élete legyen." -Jn 3,16 Nekem az a véleményem, h sajnos az egész karácsonyozás az ajándékokról szól. Ez nem jó. No meg, karácsonykor "mindenkit" szeretni kell. Ha valaki nem csípett Júliusban , az most se keressen. Én hívő vagyok és nem vallásos. Mi a különbség? (Csak annak,aki nem tudja) Vallásos: nagyobb ünnepekkor megy templomba, azt hiszi, ha adakozik, azzal már a mennybe jut stb. A hívő: minden nap emlékszik Jézus Krisztusra és az ő áldozatára, értünk. A kereszten kiontott vérére és megtöretett testére, ami által bűnbocsánatot kapunk hit által. Igen, a húsvét nagyobb ünnep, m ott lett bevégezve Krisztus munkája. De; el kellett valamikor jönnie. Szóval; ezt se felejtsük el. Pl. ha nem születek meg, nem tudnak majd eltemetni. Ezekkel a saját magam által megosztott gondolatokkal kívánok mindenkinek békés karácsonyt.”
  • 10. Manstein 2011. december 24. 15:34
    „1. Tökéletesen igaz. Nem is lenne rossz a cikk, de bele kellett tenni ezt a marhaságot a szláv eredetű karácsony szóról. Barna úr nyilván ott volt, mikor az átvétel megtörtént, és a saját élményeit meséli. Ez a szlávozás meg bizáncizás egészen hihetetlen Jolly Joker történelmünk magyarázatánál. Bármiféle komolyabb dologról beszélünk a történelmünkkel kapcsolatban, bármi hősiességről, vagy nagynak tekinthető dologról, azonnal jön, hogy "ez szláv átvétel", "görög eredetű kifejezés", "a katolikus nyugati keresztény térítőktől jön", stb. De tényleg mindennél. Az mindegy, hogy adott kifejezések, szokások, stb. Sehol a világon máshol nincsenek, a "szlávok" nem is hallották még azt a dolgot, de mi tőlük vettük át. Pl. a táltos is szláv szó, gondolom tudjátok! És így tovább. És mindenhol gondosan ügyelnek, hogy ez legalább egy kicsi kiszúrásként megjelenjen töris vagy néprajzos témájú cikkekben, az oktatásban, könyvekben, tévéműsorban mindenhol. Politikai oldaltól függetlenül mindenütt ez van. Zseniális rendszer. De amint politikai/történelmi bűnökre esik a szó, hirtelen minden "szittya" magyar lesz. Gondoljunk Kertész Ákosra, aki szerint a holokausztért is a magyarok az egyetlen felelősek. Mi voltunk a legnépirtóbbak. Mi nyomtuk el a középkortól legjobban a nemzetiségeket, más népek tőlünk tanulták az elnyomást. És amikor valaki ezt felemlegeti, azonnal lehülyézik. Ügyes rendszer. Nagyot változna az ország, ha ez megbukna. De valahogy az új köznevelési förmedvény erre nem helyez hangsúlyt, ahogy hallottam.”
  • 9. Esovaro 2011. december 24. 14:38
    „8-hoz Mindegy hogy meselik el de ennek kmoszonheto.,hogy megszuletett a magyar irodalom legszebb karacsonyi verse:
    Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
    Három király mi vagyunk.
    Lángos csillag állt felettünk,
    gyalog jöttünk, mert siettünk,
    kis juhocska mondta - biztos
    itt lakik a Jézus Krisztus.
    Menyhárt király a nevem.
    Segíts, édes Istenem!

    Istenfia, jónapot, jónapot!
    Nem vagyunk mi vén papok.
    Úgy hallottuk, megszülettél,
    szegények királya lettél.
    Benéztünk hát kicsit hozzád,
    Üdvösségünk, égi ország!
    Gáspár volnék, afféle
    földi király személye.

    Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
    Jöttünk meleg országból.
    Főtt kolbászunk mind elfogyott,
    fényes csizmánk is megrogyott,
    hoztunk aranyat hat marékkal,
    tömjént egész vasfazékkal.
    Én vagyok a Boldizsár,
    aki szerecseny király.

    Irul-pirul Mária, Mária,
    boldogságos kis mama.
    Hulló könnye záporán át
    alig látja Jézuskáját.
    A sok pásztor mind muzsikál.
    Meg is kéne szoptatni már.
    Kedves három királyok,
    jóéjszakát kívánok!”
  • 8. Pandora 2011. december 24. 13:36
    „Máté és Lukács evangéliuma különbözően meséli el a történetet. Az egyik keleti bölcseket, sőt királyokat említ akik ajándékokat vittek a kis Jézusnak, a másik pedig a csordapásztorokat. A mai korban összevegyítik őket, ezért ábrázolják a betlehemi jászolt pásztorokkal, míg a napkeleti bölcsek inkább a Vízkereszt jelképe. De mindezért az a bizonyos keresztény zsinat a felelős, amely a középkorban eldöntötte, hogy mi és milyen formában kerüljön be a római katolikus történelembe.

    Mindezektől függetlenül boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek! :)”
  • 7. SP 2011. december 24. 13:00
    „Az idex rájött a képhibára, húsvétból visszatért a jelenbe :)

    Kellemes Karácsonyt Kívánok!”
  • 6. jozko 2011. december 24. 12:34
    „Békés, nyugodt ünnepeket!”
  • 5. SP 2011. december 24. 11:19
    „http://index.hu/
    itt már húsvét van, átugrottak néhány ünnepnapot”
  • 4. TUTI 2011. december 24. 10:22
    „Hitetlenek vagyunk! De akkor kinek a hibája ez, ha nem a miénk? Az ufoké? :)
    Boldog karácsonyt, szép ünnepet!”
  • 3. KamuNeni 2011. december 24. 09:15
    „Koszonjuk az erdekes stori-ert.”
  • 2. Queenmargareth 2011. december 24. 07:42
    „Kellemes Karácsonyt kívánok MINDENKINEK!”
  • 1. Kapitalistapista 2011. december 24. 07:29
    „Akadémiai álláspontok. Már akkor sem hiszünk nekik, ha véletlenül igazak... De ez nem a mi hibánk.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ajándékok az állami gondoskodásban élőknek

Annyi felajánlás érkezett a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató Intézményhez advent heteiben, hogy minden gondozott, közel 4000 gyerek kap személyes ajándékot. Tovább olvasom