Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

A leváltott múzeumigazgató kíváncsian várja a folytatást

Nem ment el a fegyelmi tárgyalásra, amelyen végül elbocsátották, lapunk kérdéseire azonban válaszolt Vörös Gabriella. A Móra Ferenc Múzeum volt igazgatója azt mondja, igenis közel egymilliárd forintba került az autópálya nyomvonalának föltárása.
Vörös Gabriella kíváncsi arra, hogy mi minden történik még vele és a múzeummal Fotó: Schmidt Andrea
– Az önnel szemben elindított fegyelmi vizsgálat összegző megállapítása az: megfelelő dokumentumokkal nem tudja alátámasztani, milyen teljesítésért cserébe fizetett ki a múzeum közel 500 millió forintot, és nem életszerűek a bizonylatok. Mi erről a véleménye?

– Mi minden pénzt a szerződések alapján fizettünk ki. Ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni a munkát az autópálya nyomvonalán, szerződést kellett kötnünk a Nemzeti Autópálya Rt.-vel, majd az alvállalkozókkal. Mielőtt ezt aláírtuk volna, megmutattuk a megyei önkormányzatnak. Átolvasták, kifogásaik voltak, mi kijavítottuk az általuk javasoltak szerint, így írtuk alá. A kifizetés módjával akkor nem volt gondjuk. Szóba került, hogy ha a múzeum nem bíz meg alvállalkozót, olcsóbb lett volna a munka. Ez nem így van: egyszerre százötven ember dolgozott, az ő foglalkoztatásukhoz olyan háttérre lett volna még szükség, amit mi nem vállalhattunk. A munkát viszont a törvény szerint nekünk kellett megszerveznünk: nagyon rövid határidővel kellett elvégezni egy nagyon nagy feladatot.

– Pontosan mekkorát?
– 2003 tavaszától 2005 augusztusáig 370 ezer négyzetméteren folyt a földmunka, a feltárás és a leletmentés, összesen harminc lelőhelyen majdnem tízezer régészeti objektumot találtunk, ezeket a szakmai előírásoknak megfelelően fel kellett tárni, dokumentálni. Külön informatikai labort hozott létre a múzeum erre a célra.

– A földmunkákkal, őrzéssel megbízott Arch-homo Bt., illetve kft. hogyan került képbe?
– Amikor a szerződést megkötöttük, a múzeumot még nem kötelezte a törvény arra, hogy közbeszerzés keretében válasszon alvállalkozót. Meghívásos pályázatot hirdettünk, és a legkedvezőbb ajánlatot fogadtuk el: az Arch-homoét. A cég három éven át nem emelte az árait. Arról, hogy a bt.-t miért követte a kft., nem szeretnék nyilatkozni, ez jogi kérdés.

– Azt is hibául rótta föl a megyei önkormányzat, hogy a múzeum drága pénzért bérelt terepjárókat, és ezek között voltak, amelyek össze is törtek.
– Mi már a kezdetekkor – az NA Rt. tanácsára – vásárolni akartunk terepjárókat a munkához, mert tudtuk, hogy a bérlés horribilis összeg, havi 450 ezer forint. Épp a megyei önkormányzat nem járult hozzá az autóvásárláshoz.

– A közgyűlésen elhangzott, a múzeum közel egymilliárd forintot kapott az autópálya-ásatásokra. Ez a munka tényleg ennyi pénzbe kerül?
– Igen, a szerződött összeg 800 millió forint plusz 12 százalék áfa volt. Ez ennyibe kerül: az NA Rt. 2003-ban – amikor az Orbán-kormány útépítéseinek körülményeit vizsgálták az üvegzsebprogram elindítói – különösen vigyázott arra, hogy négyzetméterre kiszámolva úgy szerződjön velünk, ahogyan másutt, más múzeummal.

– A közgyűlésen szóba került: a dokumentumok szerint az alvállalkozó dolgozói „olykor 33 órát dolgoztak egy nap".
– Többször is elmondtam, jegyzőkönyvbe is, hogyan fordulhatott ez elő. Sajnálom, hogy az érveim nem hangzottak el a közgyűlésen. Az alvállalkozó dolgozói közül néhányan éjjeliőri munkát is vállaltak: ott töltötték az éjszakát az ásatás helyén, hétvégén is, és előfordult, hogy a váltás később érkezett. Ez azonban néhány alkalommal fordult elő.

– Egymillió-kétszázezer forintos havi régészeti fizetésről is szó volt. Ez azért nagyon nagy összeg.
– Ez egyedi eset. 2004 májusában ott toporogtak a régészek mögött az útépítők: naponta tizenkét órát, s még többet kellett dolgozni, szombat-vasárnap is. Ekkor valóban ekkora bruttó összegről szóló számlát állított ki a régészeti munkáért a vállalkozás, de a munkaóra díja pontosan megegyezik azzal, amit a közalkalmazott régész kap munkaidőben. Valóban soknak tűnik, de nagyon sok munka is van mögötte.

– Nem volt ott a közgyűlésen, amikor a sorsáról döntöttek. Arra hivatkozott, nem tartja szabályosnak az eljárást. Nem bánja, hogy nem ment el? Ott ütközhettek volna az érvek.
– Valóban hivatkoztam szabálytalanságra, de a vizsgálat módja is elkeserített, a kezdetektől fogva. 2005. december 10-én, szombaton volt az autópálya avatása, mi december 12-én tartottuk a várban az évzáró összejövetelünket, ahol az ásatások sikeres befejezéséért jutalom járt. Közvetlenül ezután kezdték el a vizsgálatot a revizorok, épp, amikor szabadságra mentem. Kértem, hogy hallgassanak meg tanúkat, bizonyos ügyben kérjenek még szakértői véleményeket, erre nem került sor.

– A megyei közgyűlés elnöke egyszer azt is elmondta, a revizorok nem véletlenül most vizsgálódtak: szerinte a múzeumon belül sokakban ellenérzést szült, hogy az autópálya-ásatásokra nagyon sok pénzt költhettek el, miközben ebben a munkában csak néhányan vehettek részt, és ez feszültséget szült. Mit gondol erről?
– Furcsállom, hogy ezt az elnök úr mondja. Ami a kollégáimat illeti: 2005-ben, amikor a kivitelezés közben előkerült lelőhelyeket kellett föltárni sürgősen, a múzeumi régészek közül egy kivételével mindenki dolgozott más lelőhelyen. A külső vállalásainkat pedig úgy kellett ellátni, hogy a belső munkák folytatódjanak. A múzeumi kollégák írásban nyilatkoztak arról, hogy nem kívánnak az autópálya-ásatáson dolgozni. Ugyanakkor rendelkezésünkre állt egy fiatal, szabad csapat, amely gyakorlott volt ezen a téren, őt választottuk.

– A megyei önkormányzat a fegyelmi vizsgálat anyagát elküldi a rendőrségnek, miután a közgyűlés szerint fennáll a vagyon elleni bűncselekmény alapos gyanúja. Hogyan folytatódik az élete a múzeum nélkül?
– Jogi szakértőt kértem fel, és kíváncsian várom, mi minden történik még velem és a múzeummal.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A határok félig leomlottak

Tegnap „akadálymentesítették" az átkelést Horgoson, vagyis az országhatár szerb oldalán. A már… Tovább olvasom