Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 15°C Még több cikk.

A lóúsztatótól a Ligetfürdőig

Hetvenöt évvel ezelőtt a szegediek nagy örömére megépült a mai Ligetfürdő nagy medencéje. Bár azelőtt a tanács három évig csak „gondolkodott" a terv kivitelezéséről, mígnem az akkori kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó hatására öt hónap alatt 1930-ban elkészült az új versenypálya. A medencét az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd tervezte.
Fotó: Miskolczi Róbert
A Ligetfürdő vízilabda-mérkőzések lebonyolítására is alkalmas harminchárom méter hosszú medencéjét hamarosan átépítik, vízforgatóval látják el. Ezzel európai színvonalú lesz – pedig az idén már 75 éves.

A Délmagyarország 1926. július 20-i száma a következőket írta: „A Szegedi Úszó Egyesület vezetősége beadványt intézett a tanácshoz és tízmillió korona segélyt kért az állóvízi – rókusi lóúsztató kiváltására építendő – úszópálya költségeihez. A tanács megbízta a mérnöki hivatalt, tartson helyszíni szemlét és állapítsa meg indokolt-e a segélykérelem teljesítése."

Az ügy ezután már állandó beszédtéma volt Szegeden, de három évig érdemben senki nem foglalkozott vele. A medence építése akkor került újra napirendre, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1929. szeptember 22-én Szegeden járt. A Szegedi Szemle újságírójának elmondta: látogatásának sportcéljai voltak. „Remélem a sportuszoda és a hullámfürdő ügyét hamarosan dűlőre visszük, amivel nem csak a szegedi sportéletet mozdítjuk elő, hanem a júliusi és augusztusi rekkenő meleg napokban üdülést és szórakozást biztosítunk azoknak a szegedieknek, akik bármely okból a várost nyáron nem hagyhatják el" – jelentette ki a miniszter.

Így nézett ki 75 évvel ezelőtt az uszoda.
Az események ezután felgyorsultak, 1930-ban Berzenczey Domokos akkori városi főmérnök kezdeményezte a versenyuszoda építését. A korabeli elképzelések szerint szóba került a mai Ady tér, illetve a Püspök bazár – Centrum Áruház – helye is.

A Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) vezetői – Homonnay Tivadar, Beleznay László és Hajós Alfréd –1930. április 10-én érkeztek Szegedre, hogy a szakmai érveket is figyelembe véve eldöntsék, hova is kerüljön az uszoda. Felvetődött a Vakok Intézete előtti Torontál tér is, végül a szakemberek a híd másik oldalát választották. A terveket Lechner Ödön tanítványa, Hajós Alfréd építészmérnök, az első magyar olimpiai bajnok készítette el.

A gyors tervezés után hatalmas tempóban indult el az építkezés és szeptember 18-án felavatták az 50 x 18-as medencét, melynek legnagyobb mélysége 340, legkisebb 120 centiméter volt. Északi sarkában homokstrandot alakítottak ki, míg a Középkikötő sori oldalon félkör alakú 10,6 x 18 méteres lubickolót építettek. A fa tribünt vasbeton tartószerkezetre szerelték.

Komjádi Béla, a MUSZ elnöke avatóbeszédében azt mondta: „Ezzel a szegedi pocsolya mindörökre eltűnt." Korábban ugyanis a szegedi úszók a rókusi lóúsztatóban sportoltak.


Eltörött a műtárgy

Szeged vízellátásának történetével foglalkozó kutatásaiban Ágoston József végigkísérte a 75 éves medence sorsát. 1950-ben került a Szegedi Fürdő Vállalat kezelésébe az uszoda és ekkor kötötték rá a városi vízellátó rendszerre. A medencék ma már saját kútból kapják a termálvizet. Az 1980-as évek közepén azonban eltörött a műtárgy, azaz megrepedt a medence. Tarnay István tervei szerint 1988-ban befejezték az újabb átépítést: az 50 méteres medencéből egy 33-ast és egy kisebbet alakítottak ki. Az újabb rekonstrukció hétfőn kezdődik, amikor is vízforgatóval látják el a Ligetfürdő medencéjét. Az élménymedence és a Partfürdő szeptember 19-étől október 2-áig 9-18 óráig még nyitva tart. 


Cs. Gát László
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tanítóképzősök rajzoltak a Stefánián

Szegedi tanítóképzős hallgatók a Sajtóházat rajzolták tegnap a Stefánián. Tanáruk, Sonkodi Rita… Tovább olvasom