Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

A ˝magyar Maginot-vonal˝ nyomában

Ásotthalom - Majd 630 kilométeren, Lentitől Algyőig húzódott az egykor nem hivatalosan Rákosi-vonalnak is nevezett Déli Védelmi Rendszer. Tito vagy a NATO támadása ellen védte volna az országot, de soha nem használtak katonai célokra. Ásotthalom és Kelebia között derítettünk fel kisebb-nagyobb bunkereket: országosan is kevés, ami épen maradt. Egyszer talán túraútvonal mutathatja be a történelem eme értelmetlen epizódját.
Ásotthalom és Kelebia között sétálunk az erdőben, 3-4 kilométerre a szerb határtól. A homoki erdőben domb emelkedik az út mentén: szokatlan látvány a Dél-Alföldön. Közelebb menve betonelemeket látunk, amelyek alig-alig látszanak már ki a földből. Bunkert temetett itt be az idő, a tetején fű, őszi kikerics, körülötte fák, bokrok. A „magyar Maginot-vonalnak" nevezett erődrendszer maradványánál járunk.

A védvonal majd 630 kilométeren húzódott az ország déli határvidékén, Szegedtől az Őrségig, Algyő és Lenti között. Találunk például bunkereket Újszegeden, a Kamaratöltésen és a Maty-éri evezőspálya környékén is, a tanyavilágban az sem ritka, hogy tanyatulajdonosnak jutott a földdel bunker és két-három lőállás. A vonal kutatását a budapesti Hadtörténeti Múzeum szakemberei kezdték el, a kétezres évek közepe óta tanulmánykötet is jelent meg róla. Kiderítették: 270 zászlóaljnak adott volna helyet, a Tito vezette Jugoszlávia esetleges támadását hivatott kivédeni.

A ˝magyar Maignot-vonal˝ nyomában. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Kincskeresés, turizmus

„Legyen beton félkör ahol/Láncos kutya délről csahol/Félnivaló van biz' ám/Tito harcos partizán" – ezt a rigmust a geocaching.hu weboldal egyik felhasználója írta a honlapra, a hozzászólások közé. Több ötlet is született a védelmi rendszer újra felhasználására, ezek egyike a kincskereső bunkerturizmus a geocaching keretében, amelynek során GPS-koordináták alapján keresgélnek a túrázók. A távlati cél: feltárni és látogathatóvá tenni az egykori Déli Védelmi Rendszer egészét, turistaútvonal kiépítésével. Zalában például Európai Uniós támogatások felhasználásával fejlesztették az ottani bunkereket hidegháborús erődparkká.

Túravezetőnk, Bánhidy Zoltán az egykori határőrök egyenruhájában kíséri a csoportot. 1989–91 között maga is kiképzőtiszt-helyettes volt a zöldhatáron, a tompai határőrőrsön.

Szálka Sztálin szemében

– A magyar ember élelmes: amit az elhagyott bunkerből fel lehetett nem hivatalosan használni, azt meg is próbálták hasznosítani. Ennek könnyített födémje volt, a földet elhúzták róla, a födémet leemelve máshová beépítették – mutatja be a tíz személyes fedezéket, amelynek a mai föld szintjén volt egykor a plafonja. Tartozott hozzá vészkijárat is, függőleges kürtő, lajtorjával, amelyen a katonák kimenekülhettek, ha beomlott a bejárat. Ajtaját talán most is disznóólnak használják valahol a környéken, és a délvidéken megmaradt bunkerek nagy része hasonló állapotban van, meséli vezetőnk. A legtöbb bunkerből az egész vonalon elvitték a mozdítható dolgokat. Kevés maradt szinte érintetlen.

1952-től 1955-ig építették az egykor – persze nem hivatalosan – Rákosi-vonalnak is nevezett Déli Védelmi Rendszert, amely a jugoszláv hadsereg – vagy rajtuk keresztül a NATO, esetleg az USA seregének – támadása ellen védte volna az országot. Az imperializmus láncos kutyájának tekintett Josip Broz Tito mondhatni, szálka volt Sztálin szemében. A német megszállókkal is orosz segítség nélkül boldogult el partizánhadserege, és később sem a sztálini irány szerint építette a kommunizmust. Sztálin különböző eszközökkel próbálta az akkori Jugoszlávia vezetését akadályozni, a katonai támadás lehetősége is felmerült.

A ˝magyar Maignot-vonal˝ nyomában. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Óriási mennyiségű anyag

A Déli Védelmi Rendszert 7 megye területén 223 védőkörlettel tervezték meg, amelyből 91-et építettek ki. Csongrád megyében 21 épült meg a tervezett 30-ból. Összesen 5444 erődelemet (bunkert, óvóhelyt, erődöt, tüzelőállást, lövészárkot, figyelőt stb.) alakítottak ki, amelyekbe 27 millió 415 ezer 500 db téglát, 204 ezer 44 db 1,5 és 13 ezer 20 db 2,6 méteres 20/10 vasbeton gerendát, 1045 vasbeton kupolát, 1105 figyelő kupolát és 19 páncélkupolát építettek be – írja a falanszter.hu történelmi blog.

Tito azonban a II. világháború idején nyugati segítséget is kapott: fegyverzetet, ruházatot, felszerelést, katonai tanácsadókat. Amikor elmérgesedett a kapcsolat a Szovjetunióval, a Nyugat ismét felajánlotta a segítségét. Ötmilliárd dolláros fegyversegélyt kaptak, a hadsereg létszáma 600 ezer fő volt, amit mozgósítással 1 millió 2-300 ezer főre lehetett volna „feltupírozni". Magyarország katonai ereje ellenben a fegyverkezés végén sem volt 220-230 ezer főnél nagyobb, világított rá az egyenlőtlenségre a túravezető. A jugoszláv hadsereg a németek elleni partizánháborúnak köszönhetően jól kiképzett, jól szervezett, azonnal hadra fogható volt. Sztálin attól is tartott, hogy a Nyugat beavatkozik, ha támadnak.

Le kellett zárni a határt

A közvetlen katonai agressziót mindkét fél elvetette, de utasítás érkezett szovjet részről: a délvidéki határt oly módon kell lezárni, hogy támadás esetén meg tudják védeni az országot. Rohamosan fejleszteni kezdték a hadiipart, növelni a hadsereg létszámát – és elkezdték kiépíteni az erődrendszert, amelynek egyik tagján állunk. – Csak a betonépítmények maradtak meg, amelyek túl nehezek. Készültek lövészárkok, földből, vályogból, téglából felhúzott építmények, erődített állások, amiket könnyű volt elbontani. Az építőanyagot később felhasználta a népgazdaság más célokra – tudtuk meg Bánhidy Zoltántól. Katonai szempontból alighanem már akkor sem volt értelme a beruházásnak, amikor az első kapavágást megtették. A határon szögesdrótot telepítettek, utána aknazár következett, majd az első, legjobban kiépített védősáv 3-4 kilométerre a határtól. Még 2-3 sávot terveztek, az utolsó egészen 50-60 kilométerre benyúlt volna az ország területére – ezek azonban már nem épültek meg. Sztálin halála után melegedni kezdtek a kapcsolatok a két ország között – na és a magyar gazdaság is kifulladt.

A ˝magyar Maignot-vonal˝ nyomában. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Csontok a bunkernél

A Kelebia-Vitézteleppel foglalkozó honlapon írják: 2005 kora őszén határőrjárőr találta meg az egykori Kelebia-Vitéztelep északi övében (ma Kisszállás Almajor határa) az embercsonthalmazt, melyet az 1950-es években épített betonbunker fala mellől ásott ki egy földmunkagép. Az egykor e területen lakók egyik magyarázata szerint a csontok internálásra előkészített, 1950 nyarán eltűnt vitéztelepi lakosok maradványai lehettek, vagy 1945-ben szökni próbáló, málenkij robotra összefogdosott embereket, esetleg korábban a szabadkai és bácsalmási gettóból erre „terelt" zsidó foglyokat öltek ott meg.

Rövid gyaloglás után a második bunkerhez érünk – az erődítmények nem egy vonalban, hanem „bokrokban" helyezkedtek el. A kelebiai tavaknál például azért nem épültek, mert a víz természetes akadályt képezett. – Közepes típusú, fedezékkel ellátott tüzelőállás, 57-es típusú lövegnek. Legjobb tudomásom szerint páncéltörő ágyúval, harckocsik kilövésére szolgált – mutatja be vezetőnk az újabb betonbunkert, amelynek bejáratához szűk, földbe ásott folyosó vezet. Három helyiségből áll, ahová belépünk, oda volt betolva egy ágyú csővel előre. A személyzet parancs után kitolta, tűzkész állapotba hozta. Két helyiség nyílik jobbra: az egyik a hatfős kezelő személyzetnek, a másik a lőszernek. Hátul, a vastag betonfalban nyílás tátong – a csőnek? –, egy kisgyerek talán beférne rajta, próbálgatják is a túra tízen aluli résztvevői.

Közben megtudjuk: a terep igencsak másképp nézett ki annak idején. A fenyveserdő még nem volt itt, hiszen a fák akadályozták volna a kilövést. Az ágyú működtetését is feltételes módban képzelhetjük el, ugyanis katonát, fegyvert nem láttak ezek a bunkerek. Akkor népesültek volna be, ha „helyzet van", talán a kecskeméti laktanyából hozták volna ide a személyzetet.

Ki fizette a révészt?

Fény derül arra is, mennyi pénzt vitt el a felesleges építkezés. A munkálatokat Magyarországnak kellett finanszíroznia, a magyar emberek teremthették elő. – Nagyrészt ezekbe a falakba épült be a békekölcsön, amely a béke építésére szolgált volna – mondott egy abszurd példát Bánhidy Zoltán. Az eredeti tervek 40 százaléka valósult meg a Honvédelmi Minisztérium kutatásai szerint, ám a beruházás így is az ország akkori éves költségvetésének a harmadába, hétmilliárd forintba került. „Kicsit" sok ez egy olyan fenyegetés ellen, amely nem is volt igazán reális.

Ráadásul nem csak mesterséges akadályokkal próbálták elejét venni annak, hogy az ellenség magyar földre lépjen. A határ mentén élőket is úgy igyekeztek korlátozni, hogy minél kevesebb információ jusson át Jugoszláviába és az ország belsejébe. 15 kilométer széles határsávot hoztak létre, amely 300 település 300 ezer lakosát érintette. E határsávban külön igazolvánnyal tartózkodhattak az emberek, és a politikailag leginkább megbízhatatlannak ítélt jó 2500 embert családostul kitelepítették. Például vitézeket, csendőröket, 1945 előtti katonatiszteket, volt fasiszta és polgári pártok tagjait. A háború után angol vagy amerikai hadifogságból hazatért személyeket, kulákokat, görögkeleti papokat, délszláv származásúakat, azokat, akiknek rokonaik éltek Jugoszláviában vagy ők maguk onnan települtek át.

A ˝magyar Maignot-vonal˝ nyomában. Fotó: Segesvári Csaba (galéria)

Miután a gyerekek „tobozháborúznak" egyet, folytatjuk a túrát a harmadik bunkerhez. Ez még kisebb, két fő fér el benne kényelmesen. Géppuskaállásnak készült, az elején lőrés, a tetején szellőzőnyílás, mellette futóárok és egy másik állás nyoma. Egy ilyen állás aligha állította volna meg az ellenséget, ha nincs mellette megfelelő védelem, amely megakadályozza, hogy lángszóróval, kézigránáttal megsemmisítsék a belőle tüzelő katonákat.

Sziklák a bunkerben

A negyedik bunker, amelyet megnézünk közelebbről, szintén tízfős lehetett. Az elsőre hasonlít, amelyet betemetett a föld. Bemenni ebbe sem tudunk, ugyanis – ki tudja, miért – hatalmas sziklákkal tömködték tele. Bár a föld nagy részét már ellapátolták körülötte, a kövek még benne vannak. Túravezetőnk térképet mutat, elmeséli a történetét: miután kutatni kezdte a környékbeli bunkereket, a Hadtörténeti Múzeumtól kért segítséget. Kiderült: a terület térképei nyilvánosan hozzáférhetők, csakhogy olyan baktériummal fertőzöttek, amely az életre veszélyes. Egy év múlva internetes ismerős küldte a térképet, amelyen be vannak jelölve a térség bunkerei. – Ha az 50-es években kiderült volna, hogy valaki ilyet birtokol, valószínűleg halálra ítélik és kivégzik érte. A bunkerek elhelyezkedéséről csak a legfelsőbb szinteken tudtak – tette hozzá Bánhidy Zoltán a sosem használt védvonal történetéhez.

* * *

Kémhistóriák

Bánhidy Zoltán két James Bond-filmekbe illő kémtörténetet is megosztott velünk. Jugoszlávia és Magyarország is komoly titkosszolgálati kémtevékenységet folytatott, kémeket dobtak át egymás országába, de ebben is déli szomszédaink voltak a profibbak. A magyar titkosszolgálat szovjet mintára három különálló részből állt, amelyek között nem működött túl jól a kommunikáció. A jugoszlávok sokkal több kémet tudtak telepíteni és hatékonyabban tudtak információt gyűjteni, részben azért is, mert a második világháborúban a katonák megtanultak kémkedni a németek ellen. 1952 januárjában a jugoszláv titkosszolgálat, a BDU egy Bálint László nevű, általuk kiképezett embert vetett be több társával Magyarországon, egy jugoszláv emigránst kellett elrabolniuk. Hamis ÁVH-dokumentumokkal elcsalták, és elhurcolták Jugoszláviába. Augusztus 21-én új megbízatást kapott a férfi, akit Magyarországon korábban többször elítéltek: az akkori jugoszláviai emigránsok vezetőjét kellett „hazarabolnia" Budapestről. A magyar titkosszolgálat azonban ezúttal résen volt, tíz napon át 9 ezer katona, rendőr, határőr üldözte végig az országon a kis csapatot. Algyő mellett sikerült kiszabadítani a vezetőt, Bálintot hazaárulásért halálra ítélték és kivégezték. Sipos Pált a Dunántúlról, farkasfai otthonából akarták kitelepíteni kulák származása miatt, hasonló származású barátaival Jugoszláviába menekült. A titkosszolgálat kiképezte, több mint két éven át gyűjtött a határon átszökve információt új hazájának, míg egy alkalommal a határon két társát agyonlőtték. Vissza tudott menekülni, de egész családját internálták, 70 rokonát perbe fogták, jó részüket el is ítélték – egy nőrokona 8 évet ült hazaárulásért, holott a spion szó jelentését sem ismerte, de mindent bevallott a gumibotok hatására. Egyébként többször megtörtént, hogy a jugoszlávok raboltak el magyar határőrt, vagy fordítva.

Olvasóink írták

  • 17. partizánok 2012. október 08. 12:00
    „2. Commander-V2 2012.10.07. 15:24

    "Hogy felesleges volt -e, szerencsére nem kell tudnunk, soha nem mérgesedett el a viszony Jugoszlávia és a szovjet tömb között."

    Kicsit átismételhetnéd a történelmet.
    :-)

    5. ALBERT 2012.10.07. 16:58
    "Milyen érdekes, hogy végül is nem a gonosz Szovjetunió bombázta és rombolta szét Jugoszláviát, ha nem. az angyalka USA, a NATO szövetségeséve, és a MAGYAROK statisztálásával. Rossz szomszédság török átok."

    Kicsit azért árnyaltabb a kép.
    Jugoszlávia "szétbombázása" azzal kezdődött, hogy Milosevity hatalomra jutott, majd a többi köztársaság közösbe befizetett pénzével is, ő akart gazdálkodni/garázdálkodni.
    Ne ebbe azok nem mentek bele.Ez volt talán, az utolsó csepp a pohárban.
    És akkor még ott volt Koszovó-i rablóhadjárat.

    A bombázások meg már csak következmény.
    Természetesen nincs kizárva, hogy a nyugat keze benne volt az előzményekben is.
    Ugyanis Milosevity évekig volt "bankár" New Yorkban.Meg még amiről nem tudunk.
    Mindez persze "véletlen" egybeesése a dolgoknak.”
  • 16. jozko 2012. október 08. 10:34
    „15. seawasp:

    A "forrásod " is hiteles lehet - és a Tito-korszak körüli politikai anomáliák sem alaptalanok.

    A hírszerzés meg már csak így működik.
    Egy hír nem hír - más forrásból is meg kell azt erősíteni!
    /Ilyen alapon jól megél(t) egy országon vagy szövetségen belül több hírszerző szolgálat is!
    Ha nem volt hangzatos információ, hát "csináltak" - a saját nélkülözhetetlenségüket kihangsúlyozandó!/

    A baráti vagy szövetséges országokba irányuló, ott folytatott hírszerzés nem újkeletű, és ma is működik!
    "Bízzál barátodban, mint tenmagadban - de tartsd szárazon a puskaport!"”
  • 15. seawasp 2012. október 08. 08:02
    „Távoli a történtem - az Óperenciás tengeren túl élve! -, de egy itteni volt barátom - a kora elvitte tavaly! - éppen azért ért ide, mert a németek kivitték magukkal a 18 éves fiatalembert, mint harckocsihoz értő szerelőt!

    A 2. Vh. után az ottani - USA? - kémszervezet kiképezte - a szerb-horvát nyelvet beszélte gyerekkorától - a Jugoszlávia elleni kémkedésre! Visszadobták Magyarországra, hogy majd onnan induljon leselkedésre!
    Miután ,,hazaért", egyből indult vissza, és az ausztriai menekült láncon keresztül ért ide a világ másik sarkába!

    Most csak az a kérdésem, ha igaz az 1950 Titó láncos kutya korszak, akkor miért volt fontos a nyugatiaknak, 1946-tól számolt érdeklődése a szerbek élete után? Mert egy olyan embertől hallottam a fenti történetet, aki meg is élte!”
  • 14. tol 2012. október 07. 20:51
    „most mit vacakoltok? A magyar az mindig másképpen használja...”
  • 13. klj-54 2012. október 07. 20:38
    „Van még felderítetlen eszköz azon a szakaszon!
    1991 őszén két felfuvalkodott civilruhás kiment édesapámhoz, hogy azonnal adja le az önvédelmi fegyverét!
    Megtette.
    Következő tavaszon kezdték "hivatalosan " felderíteni a láncoskutya fedezékeket és vezetési pontokat.
    A két bátor ember megint kiment, hogy ugyan árulja már el hol van még kettő vezetési pont?
    Nos az én apukám úgy kivágta őket, mint más a macskáját kakálni:)
    Semmilyen papírt nem hozott soha haza, de a fejében benne volt szinte minden információ.
    Ha nem alázzák meg előtte akkor segít!
    De az új urak pökhendisége a tudásukkal fordítottan arányos, tehát a mellény hatalmas a fej meg üres:(”
  • 12. jozko 2012. október 07. 19:59
    „Ilyen bunkerek szomszédságában nőttünk fel gyerekként.
    Az ötvenes évek végén a Határőrség még "szemmel tartotta" őket - a hatvanas években már játék é búvóhelyek voltak. A szüleink a "szánkba rágták" a veszélyeit - és hogy egyedül ne mászkáljunk bennük, és nehogy eszünkbe jusson becsukni a nehéz ajtókat!
    Nem is bírtuk volna - később meg leszerelték.

    Az igazi, a háborús tűzkeresztségen átesett, de Románia árulása miatt "okafogyottá vált" vált magyar "Maginot"
    vonal az Északkeleti-Keleti Kárpátokban a 40-es évek legelején titokban épült Árpád vonal és a kiegészítő
    "Hyunyadi állás" és "Szent László állás" volt.
    A 600 km - nél is hosszabb Árpád vonal a kor technikájával, fegyverzetével a legmagasabb szinten megépített védvonal volt , amelyet a Vörös Hadsereg nem tudott bevenni - csak Románia átállása után tudták megkerülni
    /de még úgy is sokáig tartani tudták a védői!/”
  • 11. Grabowsky 2012. október 07. 19:59
    „Vagy esetleg Maigret mint a felügyelő...”
  • 10. x 2012. október 07. 19:45
    „http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/a_magyar_maignot-vonal_nyomaban/2301136/
    A cikkben helyesen szerepel: "magyar Maginot-vonal".
    A cikk URL-jét (URI) automatikusan generálják a cikk címéből, miáltal "elszabadult a pokol".
    Végül is majdnem mindegy, így legalább van a cikknek "különös ismertetőjele", ha keressük.”
  • 9. kontrapista 2012. október 07. 19:32
    „Farkas Judit - Délmagyarország
    A jugoszláv titkosszolgálat megnevezése UDBA ( Uprava Drzavne Bezbednosti ) magyarul : Állambiztonsági Igazgatóság.”
  • 8. szegarazs2 2012. október 07. 18:58
    „Maginot, könyörgöm.
    Valaki kezdje már el javítani, ott üvölt a főoldalon.

    Jó hogy nem Maignet. Az is csak egy betű elírás. :-)”
  • 7. Queenmargareth 2012. október 07. 17:13
    „bakker, tényleg...”
  • 6. achilleus 2012. október 07. 17:00
    „"1952 januárjában a jugoszláv titkosszolgálat, a BDU egy Bálint László nevű, általuk kiképezett embert vetett be több társával Magyarországon, egy jugoszláv emigránst kellett elrabolniuk."

    A történet nagyon érdekes, csak ajánlani tudom az ilyesmi iránt érdeklődőknek Bálint László : Fedőneve: Bán László című, eredeti dokumentumokkal kiegészített könyvét, amely az egyik szegedi illetőségű kiadónál jelent meg. A szerző természetesen nem azonos a Bán László fedőnevű Bálint Lászlóval.”
  • 5. ALBERT 2012. október 07. 16:58
    „Milyen érdekes, hogy végül is nem a gonosz Szovjetunió bombázta és rombolta szét Jugoszláviát, ha nem. az angyalka USA, a NATO szövetségeséve, és a MAGYAROK statisztálásával. Rossz szomszédság török átok.”
  • 4. achilleus 2012. október 07. 16:37
    „Maginot !!”
  • 3. imre57 2012. október 07. 15:53
    „Az nem Maignot-vonal volt hanem Maginot- vonal.”
  • 2. Commander-V2 2012. október 07. 15:24
    „Hogy felesleges volt -e, szerencsére nem kell tudnunk, soha nem mérgesedett el a viszony Jugoszlávia és a szovjet tömb között.”
  • 1. Queenmargareth 2012. október 07. 15:06
    „Nos, ugye, hogy tudnak értelmes, érdekes cikket írni?Kösz”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nemzeti gyásznap: vértanúinkra emlékeztek Szegeden - galéria

Az Aradi vértanúk terén koszorúkat helyeztek el és gyertyákat gyújtottak a hősök tiszteletére szombaton. Tovább olvasom