Délmagyar logó

2016. 07. 25. hétfő - Kristóf, Jakab 20°C | 31°C

A matek kultúrtörténete - A reneszánsz festészettől a geometriáig

Szeged - Igaz-e, ami bizonyítható? Bizonyítható-e, ami igaz? E kérdésekre a filozófia és a matematika is választ keres. A tudományos eredmény, a matematika egésze kerül a középpontba a „tétékások" és a bölcsészek által is látogatott kultúrtörténeti kurzuson.
– A kultúra nem speciálisan humán kategória. Olyannyira egyetemes, hogy abba beletartoznak a természettudományok is – jelenti ki Klukovits Lajos a szemeszter első előadásán. A Szegedi Tudományegyetem Algebra és Számelmélet Tanszékének docense 1977 óta tart előadást Fejezetek a matematika kultúrtörténetéből címmel. Idén szeptemberben is közel százan vették föl indexükbe a tárgyat, a Bolyai-épület múltidéző Bolyai-termében a matematikus és informatika szakos hallgatókon kívül mindig ülnek bölcsészek is.

– A különböző karokon és szakokon oktatottak közötti átjárás nem lehet általános, inkább „kísérleti jellegű" – véli Klukovits Lajos. Példaként említi, hogy a 90-es években a bölcsészek hívták előadni Hajnóczi Gábor italianista és művészettörténész speciálkollégiumára, hogy magyarázza el: a reneszánsz festők ábrázoláselméletéből miként lett geometriai diszciplína.

A matematika a filozófiához hasonló alaptudomány. A Kolozsvárról száműzött egyetem Szegedre költözésekor egy ideig vitatták is, hogy a bölcsészettudományi vagy a természettudományi karon oktassák. Végül salamoni döntés született: matematika és természettudományi karnak nevezték a múlt században a negyvenes évekig a jelenlegi természettudományi és informatikai kart.

Klukovits Lajos tudománytörténeti előadásán, a Bolyai-épület múltidéző Bolyai-termében a matematikus és informatika szakos hallgatókon kívül mindig ülnek bölcsészek is. Fotó: Karnok Csaba
Klukovits Lajos tudománytörténeti előadásán, a Bolyai-épület múltidéző Bolyai-termében a matematikus és informatika szakos hallgatókon kívül mindig ülnek bölcsészek is.
Fotó: Karnok Csaba

– A matematika nem természettudomány, hiszen módszerei, problémafelvetései jelentősen különböznek a természettudományokétól. Ez számos érdekes kérdést vet föl: például azt, hogy mi az igazság kritériuma egy matematikai állítással kapcsolatban? Vagy általánosabban: igaz-e, ami bizonyítható, bizonyítható-e, ami igaz – folytatja az előadó. A matematika problémafelvetése jórészt a természettudományok területéről származik, de nem kísérletes, hanem általában empirikus úton nyeri a bizonyítandó sejtéseket. Jó sejtésekkel generálható az eredmény, ugyanakkor – más tudományoktól eltérően – a matematika azzal is foglalkozik, hogy mennyire megbízható az adott állítás.

– „A legtöbb tudományban mindegyik generáció lerombolja azt, amit elődei építettek. A matematika az egyetlen, amelyben minden egyes generáció új értelmet illeszt a régi struktúrához" – idézi az előadó a XIX. században alkotó Hankelt, a matematika speciális helyzetét érzékeltetendő. – Az ókori görög és részben a kora középkori matematika teszi ki a középiskolai tananyagot. A tudomány XX. századi eredményeivel csak az egyetemi tanulmányaik előrehaladtával ismerkednek a matematikusok és az informatikusok. Ezért aztán a magyar matematikai teljesítményének, újdonságainak sem szentelhet nagyobb figyelmet a tudománytörténeti kurzus – magyarázza Klukovits Lajos a tényt, miért szól a Bolyaiakról, vagy a szegedi matematikai iskoláról csak vázlatosan, kismértékben. Holott a szegedi egyetemen oktató Riesz Frigyes, a két Szőkefalvi, Lovász László, vagy a száz legidézettebb tudós közé tartozó Csörgő Sándor már beírta nevét a tudománytörténetbe. A XX. századi magyar matematikusok nagy eredményeinek megértéséhez az egyetemi anyagon lényegesen túlmenő előismeretek kellenének a legtöbb esetben.

Tudománytörténet

A tudománytörténet iránti érdeklődést a „szellem arisztokratájának" is nevezett, négy nyelven szépirodalmat olvasó, ugyanakkor a szegedi matematikai iskola jeles alakjának számító Pollák György professzor még egyetemistakorában keltette föl Klukovits Lajosban. De mint olvasó és zeneszerető embert azóta is érdekli a kultúra minden szelete, lenyűgözik a régi korok alkotásai. Érdemes-e tudománytörténettel foglalkozni? Klukovits Lajos szerint igen, mert nem biztos, hogy mindegyik régi eredmény elavult; igen, mert öleteket adhat a jelen tudósának; igen, mert a mai eredmények megértéséhez is segítséget nyújthat.

Olvasóink írták

  • 1. szilléri 2010. szeptember 18. 14:10
    „A francba is- nem is tudtam, hogy ilyen értelmes előadások is léteznek az SZTE-n.

    Érdemes lenne a helyi Tv-n leadni !

    A Havas Henrik után + Heller Ágnes - kezdtem leírni az SZTE-t.


    Gratulálok !”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felújított bölcsőde, új udvarok az iskolákban

Szeged - Több felújított oktatási intézményt is átadtak tegnap. Tovább olvasom