Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

A megritkult süllőt sikerült újra elszaporítani a Tiszában

Ahányféle hal, annyiféleképpen alakult a sorsuk a 2000-es ciánkatasztrófa következtében. Sokuk újra elszaporodott, mesterséges telepítéssel vagy anélkül. De vannak halak – védett különlegességek, kizárólag a Kárpát-medencében fordulnak elő az egész világon – melyek azóta is rendkívül ritkák.
A fogás reménye. A Tisza halállománya ma sem teljesen olyan, mint a 2000-es ciánozás előtt volt. Fotó: Segesvári Csaba
Hogyan alakul a Tisza halállománya a 2000-es cianid- és nehézfémmérgezés óta? A Halászati és Öntözési Kutatóintézet állományfelmérő vizsgálatai rendkívül tanulságosak. A gazdaságilag is fontos halfajok közül három ritkult meg katasztrofálisan a mérgezéskor, s azóta mindháromnak helyzete másként alakult.

– A süllő ismét gyakori lett, s ebben nagy szerepe volt a horgászok, halászok végezte ivadéktelepítéseknek is – mondja Györe Károly, az intézet halászatbiológusa a Mártélyi Tájvédelmi Körzet jubileuma kapcsán.
A menyhalból azonban máig csak negyedannyi van a mérések szerint, mint a ciánozás előtt. Ez annak is betudható, hogy nem telepítik. Bár mesterséges szaporítása megoldott, nagyon nehéz, mert az ikra rendkívül érzékeny a legkisebb hőmérséklet-változásra is. A busaállomány magától regenerálódott. Ennek egyáltalán nem örülnek a szakemberek, mert ez a tájidegen hal táplálékkonkurense az őshonosak ivadékának.

Jégbe fagyva is megél

Vannak halak, melyek épp a mérgezés nyomán szaporodtak el. Ilyen az ezüstkárász és a törpeharcsa, mely azonnal betöltötte a tömegesen elpusztult más halak élőhelyét. Mára visszaszorultak, s ebben a halászatnak is nagy lehetett szerepe. A távol-keleti őshazájú, behurcolt amuri gébbel még rengeteg gond lesz. Rendkívül ellenálló – jégbe fagyott példányok kiolvasztva újra elúsznak –, az őshonos halak ivadékaira nagyon veszélyes. Északról terjed, a Tisza felső szakaszainak holtágait már elözönlötte – s ahol elszaporodott, onnan eltűnt például a védett, ritka lápi póc –, Csongrád megyében és a szerbiai szakaszon is megjelent.

Érdekesen alakult a védett – az egész világon kizárólag a Kárpát-medencében megtalálható – magyar, illetve a német bucó helyzete is. A mérgezés főleg a magyar bucó élőhelyét érintette, így rendkívül megritkult. Az általa benépesített területet a mellékfolyók magasabb területeiről érkező német bucó foglalta el. Mára kezd visszaállni az eredeti helyzet – azért is, mert az intézet időközben kidolgozta e hal mesterséges szaporítását, és magyarbucó-ivadékokat is telepített.

A szintén csak a Kárpát-medencében élő, védett selymes durbincs állománya tizedére zsugorodott. Az, hogy például Mindszent környékén is találtak belőle példányokat – korábban főleg a Felső-Tiszán élt –, nem a terjedését jelzi, hanem azt, hogy a mérgezés elől lefelé menekülő példányok némelyike túlélte a katasztrófát, és le is ívhatott. Hogyha a mérgezés – esetleges újabb ciánkatasztrófa nyomán – megismétlődik, akkor a különleges, ritka halak végveszélybe kerülhetnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mese a szegedi belvárosban

Szinte hihetetlen eset történt csütörtök este a szegedi belvárosban: egy idősebb hölgy… Tovább olvasom