Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

A megyei levéltár nyakába szakadt a szocializmus

Szeged - Tizenkilenc éves kora óta él Magyarországon a lengyel Biernacki Karol, akit múlt héten a megye egyik legfontosabb kulturális intézményének vezetőjévé választottak. Rá és a Csongrád Megyei Levéltárra most izgalmas feladat vár: össze kell gyűjtenie, kutathatóvá kell tennie a szocializmus iratanyagát. Ennek a munkának nemcsak történelmi, de aktuálpolitikai jelentősége is van.
Biernacki Karolt választotta a Csongrád Megyei Levéltár igazgatójává a megyei közgyűlés – egyhangúlag, ami az utóbbi időszak intézményvezetői kinevezéseinek fényében figyelemreméltó.

A főutca neve: Magyar út

A 44 éves magyar–történelem szakos bölcsész, levéltáros, történelemtudományi doktor 1989 óta dolgozik az intézményben, ez az első munkahelye. 19 évesen került Magyarországra.

– Galíciában születtem, Jaslo a szülővárosom neve; főutcánkat régen Magyar útnak hívták, és anyai nagyapám a monarchia hadseregében szolgált – avat be ifjúkori döntésének hátterébe Karol. – Sokat beszélt Magyarországról a szomszédunk is, amikor segítettem neki a kertben, ő mesélt például Teleki Pálról és a politikai tisztességről.

Biernacki Karol 19 évesen vállalkozott az első nehéz feladatra. Ez a mostani sokkal nehezebb lesz Fotó: Frank Yvette
Biernacki Karol 19 évesen vállalkozott az első nehéz feladatra. Ez a mostani sokkal nehezebb lesz
Fotó: Frank Yvette


Karol 1983 szeptember elsején szállt le a vonatról a keleti pályaudvaron, és egy évi nyelvtanulás után jött a szegedi egyetemre. Nagyon szeretett a Móra-kollégiumban, nemcsak a nyelvet sajátította el, hanem a magyar mentalitást is.

Ha halászlé, akkor bajai

Ekkor ismerkedett meg feleségével, azóta is együtt élnek. Van egy 16 éves kamasz fiuk, Tamás, aki nagyon könnyen sajátítja el a nyelveket: a lengyel és az angol után most a németet tanulja intenzíven.

– A halászlé? Feleségem bajai, így én ehhez szoktam. Megboldogult apósom kóstoltatta meg velem először az erős paprikát, iszonyú élmény volt, de azóta megszerettem – mondja Karol.

A levéltárba az egyetem után jött, 1989-ben. Blazovich László igazgató tanácsára végezte el az ELTE levéltáros szakát, később pedig doktorált. – Itt mindig segítőkészséggel találkoztam, és Blazovich tanár úrtól megtanultam, hogy az embernek hosszabb időre kell előre terveznie a sorsát. 1995 óta csoportvezető voltam, most pedig minden eddiginél nehezebb fejezet kezdődik az életemben.

A megyei levéltár legutóbb a földkárpótlás idején volt rivaldafényben, de ma is sokan fordulnak ide, nyugdíjjal, munkával kapcsolatos igazolásért, családfát kutatni, fölkészülni az egyetemi órákra. Itt komoly történettudományi munka is folyik. Ez az az intézmény, ahol alig van már hely a raktárakban, és ahol negyvennégyféle gomba tenyészik a régi iratokban. Karol bővíteni szeretné a raktárkapacitást, a megyével és Szegeddel együtt pályázva, és sürgősen venne egy iratfertőtlenítőt. Mindez könnyebben menne, ha nem 183 milliós, hanem 250 milliós költségvetésük lenne.

Szolidális gimnazisták

A szocializmuskori iratanyag földolgozása még komolyabb kihívás: a dokumentumokat be kell gyűjteni, és kutathatóvá kell tenni, az MSZMP jegyzőkönyveit is. Egy ilyen munkának nemcsak tudományos, de politikai jelentősége is van, ahogyan például Lengyelországban. A félmúlt a mindennapi politikánk része marad. Azért kellene minél szélesebb körben megismerni, hogy indulatok nélkül tudjunk róla beszélni.

És ezen a téren van mit pótolni – ha már a történész is talál utólag újat saját múltjában. Karol meséli, hogy 1982-ben osztálytársaival együtt kikísérte a vasútállomásra osztályfőnöküket, akit – mert tagja volt a Szoliraditásnak – katonai gyakorlatra hívtak be. Karolék most, az érettségi találkozón tudták meg – amikor a tanár megköszönte a negyedik dések kiállását – hogy utána hét évig nem kaphatott osztályt, az igazgatót pedig arra akarta rávenni a hatalom, hogy rúgja ki az egész osztályt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A múzeum bűnbakja

Szeged – Csak politikusokat ne engedjenek a közelébe! Összerogy szegény pára, ha csak az… Tovább olvasom