Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

A mérnökképzés az itteni gazdasági fejlődés alapja

Mérnökképzés 1962 óta felsőfokú technikumi, 1972 óta főiskolai szinten létezik Szegeden. A tudományegyetem jelenleg még Szegedi Élelmiszeripari Főiskolai Karnak nevezett egységének új vezetője, Véha Antal intézetvezető egyetemi docens szívügyének tekinti a mérnökképzés megújítását és kiteljesítését.
Véha Antal: A tudás közkinccsé tételében, gyakorlati alkalmazásában óriási tapasztalatokkal rendelkezik a szegedi mérnökök képzőhelye. Fotó: Frank Yvette
– A laikus számára hogyan magyarázza el: mi a fő kutatási és oktatási területe?

– Malomipari technológia órákat tartok. Az élelmiszer-ipari technológián belül több iparág rejtelmeit mutatjuk be. Arra a kérdésre adunk választ, hogy milyen alapanyagból, milyen technológiával, milyen késztermék állítható elő. Diákjaink művelettechnológiai, gyártási, gépészeti, minőségbiztosítási ismereteket kapnak, laboratóriumi gyakorlattal fűszerezve. Nagyon összetett témakör ez: egyrészt korszerű mikrobiológai, másrészt – lévén a malomipar 150 éve a legmechanizáltabb terület – korszerű gépészeti ismereteket igényel.

– Milyen hagyományok ápolására és megújítására készül?

– Intézményünk 1962-től felsőfokú technikumi, 1972-től főiskolai szinten képez mérnököket – elsősorban a vidék, Dél-Magyarország számára. A 70-es években hirtelen szárba szökkent ipar azt igényelte tőlünk, hogy három végzős diákunk közül kettő technológus mérnökként, s egy gépészmérnökként lépjen ki intézményünkből. Az utóbbi időszakban megjelent a harmadik típus: a menedzser mérnök, azaz gazdasági mérnök iránti igény.

– Milyen a jó mérnök?
– Olyan természettudományos alapokkal rendelkező, alapvetően az ipari technológia megtervezésében és üzemeltetésében érdekelt egyén, aki komoly gazdasági, műszaki, és informatikai ismeretanyaggal, illetve idegen nyelvismerettel rendelkezik.

– A Bologna-folyamat hogyan befolyásolja az itteni mérnökképző programot?

– Az első három évben a diák komoly előképzettséget, alapokat szerez, s akinek tehetsége engedi, az (nagyjából minden harmadik hallgató) továbbmehet mesterszakra, ami a korábbi évek okleveles mérnöki szintjének felel meg. Mi ebben a rendszerben a Budapesti Corvinus Egyetemmel közösen alapított mesterképzést tervezzük elindítani. Az ifjak képzésének harmadik lépcsője: a doktorképzés, ahova körülbelül minden ötödik-tizedik diák juthat el.

– A szegedi mérnökképzés megújításában milyen szerepet vállalhat az ön által vezetett kar?

– Szívügyemnek tekintem a mérnökképzést. Meggyőződésem, hogy a dél-alföldi régiónak szüksége van mérnökökre. Mivel ez nem egy túliparosított térség, elsősorban az itt tradicionális élelmiszermérnök, valamint mezőgazdasági és gépészmérnök-, illetve a gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnökképzés preferálása mellett speciális szakok is megjelenhetnek. Részt veszünk a környezet-, illetve az anyagmérnök képzésben; vagy a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karral együtt a műszaki szakoktató, azaz a mérnöki tanár szak indítását tervezzük. Új, hároméves szakként szeretnénk akkreditáltatni a mechatronikai mérnök szakot, mely gépészeti, elektronikai és informatikai ismeretekkel vértezné föl a fiatalt. Ugyancsak nóvum lenne az informatikus és szakigazgatási agrármérnökképzésünk. Később a gépészmérnökhöz közel álló egyéb műszaki szakok alapításában, illetve – társkarokkal együttműködve – humánerőforrással foglalkozó szakemberek képzésében is reménykedem. Meggyőződésem: a Szegedi Tudományegyetem jövőformáló kara lehet a mérnökkar.

– Mindez az oktatói bázis megerősítéséhez, illetve a rendelkezésre álló épületállomány bővítéséhez is vezet?

– Oktatóink többsége komoly ipari gyakorlattal is rendelkezik. Ugyanakkor a 90-es évektől lelassult az ipar fejlődése, vagyis kevésbé igényli a karunkon fölhalmozott tudományos potenciált, az alkalmazott kutatást. Az innovációt azért tartom fontosnak, mert a tudástranszfer, a tudásátadás nélkül nem sokat ér egy ennyire gyakorlatorientált kar. Márpedig a tudás közkinccsé tételében, gyakorlati alkalmazásában óriási tapasztalatokkal rendelkezik ez a tudományos közösség. Az innováció eredményeként extrabevételekre is számíthatunk. Ennek reményében szeretném fejleszteni a karnak a már végzett szakemberek továbbképzésében vállalt szerepét. Emellett a minőségi mérnökképzés – mint elsőszámú feladatunk – bővítése is indokolhatja az oktatók számának növelését. A kar belső struktúráját is feladatainkhoz alakítottuk: a három alapszak oktatását gondozó csoportosításban hoztuk létre az intézeteinket. A változássorozatot az is kifejezi, hogy a szervezeti és működési szabályzat módosításának következtében januártól változik a kar elnevezése. A profilbővítéssel járhat, hogy az eddigi ingatlanaink mellett a Moszkvai körút 1–3. sz. alatti ezután fölhúzandó épület lehet a bázisa az SZTE mérnökkarának.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szégyenfoltok a szegedi József Attila sugárúton

A belváros szívébe vezető József Attila sugárúton több elhanyagolt telek évek óta kilóg rendezett… Tovább olvasom