Délmagyar logó

2018. 05. 22. kedd - Júlia, Rita 15°C | 25°C Még több cikk.

˝A mi szakmánkban sokat kell gondolkodni˝

Szeged - A Semmelweis-díjas Forster Tamás eredetileg mérnöknek, majd egy vakbélműtét után sebésznek készült. Ma már azonban el sem tudja képzelni magát másként, mint kardiológusként – szakmája szerinte az egészségügy zászlóshajója. Díjával egyelőre kétéves kisfia játszik: a szobrot Mikulás bácsinak nevezte el.
Az egészségügyben adható legmagasabb rangú díjat kapta meg az idén Forster Tamás. Semmelweis-díjból évente csupán ötöt adnak át, Csongrád megyei díjazott évek óta nem volt. A II-es Számú Belgyógyászati Klinika igazgató professzora olyannyira nem számított erre az elismerésre, hogy az ünnepségről is az utolsó pillanatban értesült.

– A díjátadó előtt négy nappal felhívtak, hogy nem válaszoltam a levélre, amit ezzel kapcsolatban kiküldtek – mesélte. – Kiderült, az e-mailt nem is kaptam meg. Addigra természetesen a teljes napom be volt táblázva, ezért minden programomat át kellett szervezni. Egészen addig viszont nem is gondoltam magas elismerésre, amíg oda nem értem és meg nem tudtam, hogy az egyes számú ülést kaptam meg a teremben.

Forster professzor jó visszajelzésnek érzi a díjat, melyre az egyetem terjesztette fel. – Az intézetből ráadásul összesen három díjazott volt, ezért bátran mondhatjuk, hogy az egész klinika munkáját elismerik – tette hozzá.
Forster Tamás eredetileg mérnöknek készült, 16 évesen azonban egy vakbélműtét teljesen más pályára terelte.

Forster professzor szerint a díjjal az egész klinika munkáját is elismerik. Fotó: Schmidt Andrea
Forster professzor szerint a díjjal az egész klinika munkáját is elismerik. Fotó: Schmidt Andrea

– Ahogyan diagnosztizálták a betegségemet, majd segítettek rajtam, annyira meghatározó élmény volt, hogy elhatároztam, sebész leszek – mesélte. – Aztán harmadéves orvostanhallgató koromban, a sebészet gyakorlaton azt mondtam, ez mégsem nekem való. Ott sok manualitás kell, amiben nem voltam olyan jó. A belgyógyászatban viszont sokat kell gondolkodni, ezért választottam ezt a pályát, azon belül is a kardiológiát.

A professzor szerint a kardiológia az egészségügy zászlóshajója. – A 90-es évek közepétől a várható élettartam 5 évvel nőtt. Ennek felét a kardiológiai ellátás hozta. A fiatalok is szeretik ezt a szakterületet: idén is 3 helyre 7 jelentkezőnk van. Munkájuk is bizonyosan lesz majd, hiszen még mindig minden második beteg ilyen jellegű betegségben hal meg. És amíg a lakosság 50 százaléka elhízott, addig ez így is marad. Táplálkozás, mozgás és stresszmentes élet – csak ennyi kellene az egészségünkhöz. Ez azonban nem működik az országban.

Semmelweis-díjával egyelőre még kétéves kisfia játszik – a szobrot Mikulás bácsinak nevezte el. Előbb-utóbb azonban bekerül majd az irodájába, a többi elismerése és büszkesége mellé. S hogy mit tervez a pálya csúcsán?

– 5 évig még intézményvezető lehetek, 65 éves korom után pedig valószínűleg visszatérek az igazi betegellátáshoz. Arra ugyanis a sok adminisztráció miatt most kevés időm van.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megint több mint ezer határsértőt tartóztattak Csongrád megyében

Negyvenhat csoportban 1055 határsértőt - köztük 168 gyermeket - tartóztattak föl a rendőrök a… Tovább olvasom