Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

A régész nem kincsvadász

A tatárjárás-kori pénz a leggyakoribb kincslelet az Alföldön. Az időszámításunk előtt tízezer év óta lakott Tiszántúl és a Duna–Tisza köze alapján hazánk régészeti nagyhatalom. Az itteni értékek föltárását segíti a laikus leletmentő, s rombolja a fémdetektoros fosztogató – derül ki rögtönzött kincsvadászati körképünkből.
Kincslelet, pontosabban 1550 tatárjárás kori pénzlelet fűződik Törőcsik István nevéhez. Eperjes határában járt 1998-ban az akkor régész technikusként, ma az Ópusztaszeri Történeti Emlékpark közművelődési munkatársaként dolgozó Törőcsik István, mikor megpillantott a szántóföldön néhány zöldes színű, a kisujjunk körméhez hasonló méretű fémdarabot. Felfedezését bejelentette, s a szentesi múzeum munkatársai, Szabó János József régész vezetésével, összegyűjtötték a tatárjárást megelőző évtizedek kereskedelmi viszonyairól is sokat eláruló leletanyagot.

– A régészet nem kincsvadászat, bár a XVIII. században annak indult. Ma a kutató célja a letűnt történelmi korok társadalmának és gazdaságának a rekonstruálása – magyarázza Horváth Ferenc régész. Vagyis a különböző földrétegekből sajátos összefüggésben előkerülő lelet – a virágpollentől és állatcsontoktól kezdve a kerámia és házmaradványokon át egészen a háztartási hulladékig vagy épp a kincsleletig – egy-egy mozaikkocka, amely alapján összeállítható egy kép az „egyszervoltról".

Látogatók

Szeged belvárosában, a középkori vártemplom föltárását testközelből is megfigyelhetik a kíváncsi laikusok: a Móra-múzeum akciójának hálaszombaton például legalább százan látogatták meg a régészeket. – Megtaláltuk a templom bejáratát, most a főhajóban XIV–XV. századi sírokat tárunk föl – magyarázza Fogas Ottó régész. Az itteni gyűrűk, ezüst ruhatartozékok értéke nem forintosítható, inkább a kormeghatározásban játszott szerepük adja jelentőségüket. A szakember szerint az itteni eddigi leletanyagból a tudomány számára értéket például a gótikus faragványok gazdagsága jelenti.  
Az aprólékos és pontos feltáró munkára európai hírű ásatási módszert dolgozott ki és alkalmazott Horváth Ferenc, aki húsz éven át kutatott a szegvári tűzkövesi, illetve a Vásárhelyhez közeli gorzsai ásatásnál – mindkét helyen gazdag újkőkori (7-7,5 ezer évvel ezelőtti) leletegyüttesre bukkanva. De a nagyberuházásokat, így például az autópálya-építést kísérő kötelező leletmentésnek is köszönhető érték: így került elő például a csengelei kun vezér sírja – lóval és teljes fegyverzettel. Laikusok segédmunkásként (a tárgyak tisztításakor, cserépmosásnál, a föld elhordásánál) segíthetik a régész munkáját. Illetve bejelentőként.

– Egy marék cserepet hoztak be a múzeumba három hete, s azóta kiderült: valószínűleg a Csongrád és Szentes közötti Árpád-kori erődítmény egy részére bukkanhatunk, ha a bejelentő által vázolt – egyébként régészeti topográfiai adatbázisunkban nem szereplő – területen elkezdődhet az ásatás – érzékelteti Béres Mária régész, a szentesi múzeum igazgatója, miért kulcsfontosságú, hogy fölhívjuk a figyelmet arra, ha valahol lelőhelyet sejtünk. Ezt egyébként törvény is előírja, sőt: az ingatlantulajdonosokat az építkezés kezdete előtt leletmentésre is kötelezhetik. Az ezt a munkát is felügyelő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szegedi irodájában dolgozott 2000–2007 között Béres Mária.

Ottani tapasztalata, hogy megyénkben is föl-föltűnnek a fémdetektoros keresők. Ők az amatőr régészek vagy műgyűjtők megbízásából a traktorcsapágytól kezdve az ezüst ruhadíszig „magukhoz szippantanak" minden fémtárgyat, s ezzel a barbár munkával összezagyválnak, így a tudomány számára értéktelenné tesznek lelőhelyeket. Bár a hivatal együttműködik a nemzeti parkok őrszolgálatával, s tud a lelőhelyek fosztogatóiról, de csak utólag, ugyanis Béres Mária sem hallott tettenérésről, márpedig csak ilyen esetben bünteti a törvény e bűncselekményt.

Attila sírja

Attila sírját évszázadok óta az Alföldön, a Tisza medrében is keresik a kincsvadászok. A Jordanes nevű történetíró szerint 410-ben eltemettek egy vizigót királyt, s e szertartás részleteit átvette a népművészetgyűjtő katolikus pap, Ipolyi Arnold – Attila temetésének legendájaként. Ez szivároghatott át Móra Ferenc szerint (aki egy időben a szegedi múzeum régészeti gyűjteményének igazgatója volt) a magyar irodalomba, Jókai és főképp Gárdonyi Géza műveibe. A már elhunyt Bóna István régész szerint, ha Attila sírját keressük, legalább 20 ezer négyzetkilométerrel kell számolnunk, ekkora területen pedig hozzávetőleg egy az egymilliárdhoz az esélye annak, hogy valóban rábukkanhatunk a sírra.  

Olvasóink írták

  • 2. Corvinus 2008. július 28. 18:55
    „Obulus, mint tudod az embereknek velős történet kell, hogy egyes emberek milyen veszélyesek a tudomány számára. Ha arról szólna a hir hogy összefogással ezt meg ezt találtuk, az már nem lenne hir!
    A másik hogy nem büncselekmény a fémkeresőzés! Törvény NEM TILTJA, csak a védett régészeti lelőhely közelében TILOS. Ezt a listát meg nem fogják publikálni.
    Magántulajdonban lévő földterületen max birtokháboritás vagy taposási kár, de nem bűncselekmény !”
  • 1. Obolus 2008. július 28. 17:18
    „Kedves Béres Máriának és cikk írójának.
    Bizonyára az, ha egy földet harminc éven át szántanak, műtrágyáznak, vegyszereznek és mostanában már nem lovakkal, hanem soktonnás gépekkel, az csupán csekély kárt okozhat nemzeti örökségünkben.
    Ellenben ha egy sátáni alak fémkeresővel kiszedi a tárgyakat, az bizony - ezzel a barbár munkával összezagyválnak, így a tudomány számára értéktelenné tesznek lelőhelyeket-.

    Üdítő lenne, ha végre valaki egy tárgyilagos cikket írna témában, a régészek pedig nyithatnának a fémkeresősők felé, nem pedig állandóan kriminalizálni a helyzetet.
    Érdekes módon Európa sok országában teljesen elfogadott hobbi, nézhetünk keletre, és nyugatra egyaránt.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged kedvenc tehene

Tegnap délután búcsút intettek városunknak a tarkabarka tehenek. Aki akart, még utoljára csodájára… Tovább olvasom