Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

A reggeli csúcsforgalomban a bicikli győz

Szeged - Aki siet és bátor, az biciklizzen, aki nyugalomra vágyik, trolival és aki a magányt szereti, autóval menjen. Újszegedről a JATIK-ig tekertünk, kormányoztunk és zötykölődtünk, hogy megtudjuk, mivel érdemes közlekedni Szegeden.
Lemértük, mire képes a reggeli csúcsforgalomban a kerékpár, az autó és a tömegközlekedés. Hárman indultunk tegnap, pontosan fél nyolckor Újszegedről, a Csanádi utcából, hogy megtudjuk, hogyan lehet leggyorsabban a JATIK-hez érni. Ha ránk hallgatnak, és nem félnek, a biciklit választják.

Kerékpár – gyors és rizikós: Az amszterdami rohanós és a szüttyögős magyar stílust váltogatva jutottam el kerékpárral kevesebb mint tíz perc alatt Újszegedről, a Csanádi utcából az Ady téri tanulmányi és információs központhoz. A Csanádi utcán – kicsi túlzással – kétszer is az életemért kellett küzdenem a reggeli csúcsforgalomban. Előbb egy hatalmas munkagép gyorsult rám, amely vélhetően a Szőregi útról kanyarodott a Csanádi utcára.

A zöld monstrum a gyermekkórháznál még csak döcögött, pár másodperc elteltével azonban nagy gázt adott a sofőr, menekülőre fogtam, mert éreztem a hátamban a gép szuszogását. Így mentem rá a Vakegér melletti megállóra, ahol még erősebben kellett tekernem, mert egy helyi járatú autóbusz azt követően kezdett kisorolni a megállóból, hogy mellé kerültem. Talán a holttérben lehettem, mert a sofőr egy fikarcnyit sem törődött velem, kiszorított a felezővonalig. A Vedres utcából azonnal ki tudtam kanyarodni a Belvárosi híd felé. A kocsisor között szlalomozva értem fel a hídra, ahol – meglepő módon – nem botorkáltak gyalogosok a kerékpárúton, így „ezerrel" lehetett haladni. Csakúgy, mint az Oskola utcán, valamint a Dóm, Árpád és Dugonics téren – végig a kerékpárúton. A terek kihaltak voltak, alig járt ember az utcán. A kettős körforgalomnál viszont egymást érték az autók, és a Petőfi Sándor sugárúti kerékpárúton is csak lassan lehetett haladni – a gyalogosoktól és egy szerelmes biciklis pártól, akik, hogy máshogy, összeragadva, egymás mellett tekertek. A Vitéz utcán újra száguldhatott az ember a JATIK bejáratáig. A komputerem szerint 9 perc 51 másodperc alatt tettem meg az 1,8 kilométeres utat.

Autóval – dugókon át: Az autós útvonal nem terv-, hanem véletlenszerűen alakult: Csanádi utca–Belvárosi híd–Deák Ferenc utca–Kelemen, illetve Zrínyi utca–Szentháromság utca–Vitéz utca–Petőfi Sándor sugárút–Batthyány utca–Zászló utca. A JATIK főbejárata előtt 20 perccel a Csanádi utcai indulás után sikerült parkolni.

Az első akadály: a szinte néptelen Vedres utcából lehetetlenségnek látszik a hídra kanyarodni. Előnyben van a Székely sor felől érkezők hosszú sora – arról kellett volna jönni. Ugyanilyen kilátástalan helyzetben vannak a Torontál téri parkoló felől érkezők, de nem irigylem a Népkert soron várakozókat vagy a Szent-Györgyi Albert utca felől igyekvőket sem.

Ám láss csodát: az újszegedi autósok várakozáson felül jól veszik az akadályt, a Székely sori sorba beengednek – cserébe magam elé elengedek a hídra néhány Népkert sor felől érkezőt. Tíz perc alatt a szegedi oldalra lehet érni – a hídon át végig araszolva. Legközelebb a Zrínyi utcában vár dugó, a villamos öt percig áll mögöttem, mire be tudok sorolni a körúti kereszteződés felé. Pirosat kapok. Az Aradi vértanúk terén rengeteg gyalogos, biciklis, villamos, autós – sok erre az iskola, kórház, más munkahely. A Szentháromság és a Vitéz utcán gyér a forgalom, ezért elbambulok, kénytelen vagyok balra ki, a Petőfi Sándor sugárútra, aztán meg vissza a Batthyány utcára – amin egyedül autózok. A JATIK előtt mégis ott vár már kerékpáros kollégám...

Tömegközlekedés – bambulós és tanulságos: Öt percet vártam az ötös trolibuszra, melyen már itt, a Csanádi utcai, második megállóban nem volt ülőhely. Hozzám szó szerint közel álló útitársaimról megtudtam néhány dolgot, például, hogy egyiküknek nem volt ideje reggelizni, a másik viszont mindig lekváros kenyérrel kezdi a napot. Közben a troli lassan, de biztosan hajtott fel a hídra. A besorolással nem volt gond, az autósok engedtek. A Belvárosi hídon kis sebességgel, de folyamatosan haladtunk, közben a gépkocsiban ülőkkel ellentétben a Tiszát is láttuk. Három perc alatt Újszegedről Szegedre értünk, a Széchenyi téri megállóban szinte mindenki leszállt. Eggyel tovább utaztam, és 7 óra 45-kor már a 4-es villamost vártam a Centrum előtt. Három percig álldogáltam, közben valaki a kezembe nyomott egy ingyenes hírújságot. A villamosra csak azért szálltam föl, mert tudtam, hogy muszáj, különben lehet, hogy megvárok egy kevésbé zsúfoltat. Útitársaimtól ezúttal – fő a változatosság – a toscan nyelvjárásról tanultam. A Vitéz utcai megállótól gyalogoltam egy picit, és 7.54-re értem a TIK-hez. A 24 perces utazással harmadik lettem, ami az autóhoz képest nem olyan rossz, hiszen át is kellett szállnom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

180 millió a csomagtartóban

Szeged - Ebben az évben megközelítőleg 180 millió forint eszmei értékben foglaltak le élő védett… Tovább olvasom