Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

A rendőrök hazavitték a gyereket – a rókusi erdőbe

Három év körüli kisfiút találtak a szegedi Kukorica utcában – adták hírül tegnap délután a helyi rádiók. Pálfy Dániel azonban nem veszett el. A kisfiú – szüleivel és nővérével együtt – egy fóliával letakart sátorban a rókusi erdőben lakik.
Tegnap délután egy fiatal pár értesítette a rendőrséget arról, hogy egy három év körüli kisfiút találtak a szegedi Kukorica utcában. A fiúcska nem tudta megmondani, hol lakik, ezért a rendőrök bevitték a kapitányságra, ahol elárulta: Pálfy Dánielnek hívják. A nyilvántartásban kikeresték az édesapja adatait, és a kisfiút visszavitték a piarista gimnázium mögötti erdőbe, hiszen a Pálfy család ott lakik.

– Mit akarnak itt? Nem mondok semmit, amíg nem fizetnek – mondja zaklatottan Pálfy Antal. A férfi egy hónapja él az erdőben két gyermekével és terhes feleségével. – A gyerek mindig itt játszik a játszótéren. Nem féltjük, ki van képezve. Csak megijedt, amikor elkezdték kérdezgetni, azért nem mondott semmit az idegeneknek – magyarázza a férfi.

Pálfy Antal előtt, egy felfordított fotelen rádió szól. – Ezt is hallgattuk. Csodálkoztunk is, amikor bemondták, hogy Pálfy Dániel elveszett. Egyébként már hatéves. Csak rövid időre hagytuk magára, míg elmentünk a postára megkérdezni, mikor jön a nyugdíjam. Volt nekünk albérletünk, de nem tudtuk fizetni a rezsit. Dolgoztam építkezéseken, utoljára a Dorozsmai úton, de nem fizettek ki. Azt mondták, majd jöjjek vissza, ha lesz könyvem, és akkor beszélhetünk. Ők mehetnének albérletbe – mutat felesége és fia felé –, de rajtam rögtön látják, hogy cigány vagyok. A bőröm elárul.

A Pálfy család egy fekete fóliával letakart sátorban alszik a magasra nőtt gaz és a szeméttenger között. Téglára fektetett fémtálcán főznek. Néha a környékben lakóktól kapnak ételt, használt ruhákat. Nemegyszer meglopták már őket, kiszurkálták biciklijük kerekét, erdőlakónak csúfolták a környékbeli huligánok. Vizet a Franciahögyről, egy artézi kútból hoznak, abból fürdetik kétnaponta a gyerekeket. A lányuk iskolába jár, fiuk szeptemberben lesz elsős. Mindketten éltek már nevelőotthonban, de szüleik mindig kihozták őket, mert ahogy ők fogalmaztak: nem tudnak nélkülük meglenni. Hajléktalanszállóba nem mennek, mert ott szétválasztanák a családot.

– A szemétből guberált alumíniumért és rézért kapott pénzzel egészítem ki a rokkantnyugdíjat, ami harmincezer forint, és az ötvenezer forint családi pótlékot, amit a gyerekek után kapunk. Ez éppen elég az ételre és a ruházkodásra – mondja a családfő. – A feleségem négy hónap múlva szül. A gyámügy tudja, hogy itt élünk. A családsegítő ide, az erdőbe hozza a papírokat, feltesz egy-két üres kérdést, aztán sarkon fordul, és elmegy.

B. B. A.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Negyvenévesen diploma

Tovább olvasom