Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

A sivatag elbűvölte a szegedi gimnazistát

Az ellentétek országa – mondja Chiléről a szegedi Joó Eszter. A diáklány egy évig élt Santiagóban. Amikor egy magyar családdal találkozott, örömükben mákos tésztát főztek neki.
Joó Eszter Latin-Amerikában járt. A chilei Copiapo völgy – ahol a Göncz családdal járt – elbűvölte a szegedi lányt. Fotó: DM/DV
Chilében élt egy éven keresztül a szegedi Joó Eszter. A 18 éves gimnazista megtanult vízisízni, megnyert egy utánzóversenyt, beleszeretett a sivatagba, majd rájött: büszke arra, hogy magyar.

– Egy év alatt két családnál éltem. Az egyikben hat gyerek volt, a másikban négy. Én szinte egyke vagyok, hiszen a nővérem Pécsett tanul. Nagyon furcsa volt, hogy ott mindig volt körülöttem valaki – mondja Eszter, aki cserediákként jutott el Santiagóba. Itthon ugyan mulasztott egy évet a Deák Ferenc Gimnáziumban, kint mégis kötelező volt iskolába járnia. Amikor a chilei iskolaévről beszél, nem a matematika- vagy fizikaórát eleveníti fel, hanem a versenyeket. Indult egy táncversenyen, és megnyert egy utánzóversenyt.

– Raffaela Carra-t utánoztam, aki ott egy ismert énekesnő. Egy pajzán, vicces számát adtam elő táncos fiúkkal. Az iskolában addig azt hitték, hogy visszahúzódó lány vagyok...

Eszter egyébként kiutazása előtt alig ismerte az országot. – Tudtam, hogy hol van, hogy mi a fővárosa, és hogy van cseresznye – utalt a torgyáni ötletre: cseresznyecsere a két ország között.

S hogy mit tud Chiléről most? Azt, hogy az ellentétek országa. A főváros nyüzsgő, a falvak csendesek, Santiagótól a havas hegyek és a tengerpart is csupán néhány óra autóval. Mintha minden abban az országban lenne – mondja Eszter, akit leginkább a sivatag bűvölt el. Csupán homok, mégis elképesztő – fogalmaz. Arra a kérdésre, hogy különleges élőlényeket látott-e, rávágja: pulit. A kutya természetesen egy magyar családé volt. Amikor a família és Eszter egymásra talált, örömükben mákos tésztát főztek.

– Egy másik családdal, a Nagybányáról származó Gönczékkel egy bevásárlóközpont mosdójában ismerkedtem meg. Úgy hallottam, mintha ketten magyarul beszélnének, de nem voltam benne biztos. Hogy kiderüljön, elkezdtem magyarul énekelni.

A kalandokat sorolva a diáklány elmeséli: egyszer elkeveredett a barátnőjétől, és egyedül maradt egy Manu Chao-koncerten. Nem esett kétségbe, megkereste az egészségügyi sátrat, és beszédbe elegyedett az orvosokkal. Megtanult egy kicsit vízisízni is, amit nagyon fárasztónak talált.

– Szerelem nem szövődött? – érdeklődünk indiszkréten, mire Eszter így válaszol: szerencsére nem. Látott néhány cserediákot, akik zokogva váltak el chilei szerelmüktől. Ő inkább kihagyta a drámát.
– Nem sokat változtam Chile hatására, de valamiben mégis más lettem: jobban megértem az embereket és még inkább értékelem Magyarországot. Itt szeretnék építészmérnöknek tanulni, családot alapítani – összegzi az utazás hasznát.

Az egy év alatt ugyan csak ritkán volt honvágya, a chilei karácsonyt nehezen viselte.
– Mindössze egy délután. A 25-e és a 26-a már nem ünnep. Mi a kertben álló fenyőt díszítettük fel. Érdekes látvány volt a medence mellett.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elkelt a Szent István tér legrosszabb állapotú háza

Százhuszonhatmillió forintért vásárolta meg egy budapesti cég a Szent István és a Szent Mihály utca… Tovább olvasom