Délmagyar logó

2017. 11. 21. kedd - Olivér 1°C | 8°C Még több cikk.

A sofőrök nem igazán segítőkészek

Kíváncsiak voltunk, mennyire segítőkészek a szegedi autósok. Célszemélyeink az erősebbik nem képviselői voltak, akiket fiatal szőke kolléganőnk és barna hajú „erősítése" próbált megállásra késztetni.

Kíváncsiak voltunk, mennyire segítőkészek a szegedi autósok. Célszemélyeink az erősebbik nem képviselői voltak, akiket fiatal szőke kolléganőnk és barna hajú „erősítése" próbált megállásra késztetni. A végeredmény: két helyszínen egy óra alatt kétszázból mindössze négy sofőr bizonyult segítőkésznek.

A Bajai utat választottuk tesztünk helyszínéül. Pontban délután 2 órakor előkészítettük az „ál lerobbanás" kellékeit: pótkerék, emelő, elakadásjelző – amivel akadt némi problémánk.

Férfinak is megállnék

Fotóriporterünk közben elfoglalta alkalmi lesét a legközelebbi fa takarásában. Még a motorháztetőt is felnyitottuk, majd a fránya háromszöget próbáltuk összeszerelni – a törött műanyagcsavarok miatt sikertelenül. Az autók félelmetes sebességgel húztak el mellettünk. Reménytelen – gondoltuk, amikor tíz perc elteltével egy bordó Ford lassított le. A sofőr egy darabig hezitált, majd megfordult. – Segíthetünk? – kérdezte a fiatalember. Elárultuk, ez teszt, érdeklődtünk, először asszisztálna-e autómentésnél. – A múlt héten egy árokba borult kocsit húztam ki. Ott is két nőnek segítettem, de ők nem voltak ennyire csinosak. Szegedről megyünk haza Mórahalomra a haverommal, de amikor megláttuk, hogy egy szőke meg egy barna bénázik az elakadásjelzővel, gondoltuk, megnézzük – magyarázta vigyorogva és hozzátette: persze férfinak is megállnék...

Külföldön segítőkészebbek

Kedves – gondoltuk, nem úgy, mint a szemközti parkolóban álló IFA sofőrje, aki szélvédő-takarítás közben mozizta végig „harcunkat" az elakadásjelző háromszöggel. – Egy, kettő... kilencvenkilenc – számoltuk a száguldó autókat, amelyek segítségnyújtás nélkül – dudaszóval vagy éppen pikáns megjegyzéseket kiabálva – hajtottak el mellettünk. Újabb tíz perc telt el, mire ismét segítő kezekre találtunk. Fekete Attilától azt kérdeztük, mi lehet az oka, hogy fél óra alatt, több mint száz autóból mindössze két sofőr állt meg. – Az emberek rohannak, nem figyelnek egymásra. Hat éve élek Londonban, az ottaniak mentalitása teljesen más. Segítőkészebbek. Ezen az úton különben is nagy a forgalom, talán meg kellene próbálni a belvárosban.

Tomporfeszítés a motorház előtt

Megfogadtuk a tanácsot, irány a Felső Tisza-part, ahol rafiakötéllel erősítettük össze a háromszög szárait. Ha rendőr ezt látta volna! Már-már provokáltuk a férfi autósokat motorházemelő, tomporfeszítő mozdulatunkkal, de egy-egy kíváncsi tekintetnél nem értünk el többet.

– Én nem tudok maradni, de küldtem nektek szerelőt – kiabált át a szemközti sávból egy pizzafutár jó negyed óra elteltével. – Az emelőt meg addig ne adjátok oda senkinek, tőlem egyszer ellopták, miközben az autópályán segítettem egy lerobbant autósnak – figyelmeztetett. A kiküldött szerelőt felvilágosítottuk, egy óra alatt ő a negyedik segítőkész sofőrünk. – Feltűnőbben kellett volna játszaniuk. Mondjuk, ha füstölne a motor, talán többen állnának meg. Egyszer én is lerobbantam a Kereszttöltés utca kellős közepén, de nekem ugyan senki nem segített – panaszkodott a Jana becenevű szerelő, akitől megkérdeztük, ő talán segít, ha az autó valódi tulajdonosa, fotóriporter kollégánk ügyetlenkedik? Nem valószínű – kaptuk a választ. – Ő akár 2014-ig is itt állhatott volna, míg le nem jár az autó műszakija és elviszik a közterület-felügyelők.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sajátos szegedi munkaközvetítő

Nyolcvan embert vett föl a programjába Szegeden és Vásárhelyen egy alternatív munkaközvetítéssel… Tovább olvasom