Délmagyar logó

2017. 11. 17. péntek - Hortenzia, Gergő 6°C | 9°C Még több cikk.

A száguldó rovatvezető

Szeged - Nyugdíjba vonult Süli József, a Délmagyarország és a Délvilág sportrovatvezetője, aki 34 éven át szolgálta olvasóinkat, megyénk sportját. Az egykori válogatott atléta, tizenkétezernél is több cikkel gazdagította a magyar újságírást, kitörölhetetlen, szép nyomot hagyva Csongrád megye sportsajtójának történetében.
Szerkesztőségi közelségből figyelhettem: erőművek nem termelnek annyi energiát, amennyit felhasznált harmincnégy éves újságírói pályafutása során. Egyik verseny még be sem fejeződött, már loholt is a másikra, sorra teltek a jegyzetfüzetek, lehelték ki tintájukat a tollak. Hűsége miatt is elismerésre méltó egyéniség – 34 éven át egyetlen céggel, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalattal, s jogutódjaival kötött házasságot, e 34 évből több mint harmincat sportrovatvezetőként dolgozott végig. Nyugdíjba vonulásakor felidézve ezeket az esztendőket mégis minden pátosz nélkül, magától értetődő természetességgel készíti a leltárt.

– Összeszámoltam: a megjelent írásaimmal megtöltött füzetek (merthogy egy régi idők szokásait őrző sajtómunkás bizony még ma is spirálfüzetbe ragasztja kivágott cikkeit – a szerk.) száma éppen 82. Ha pedig úgy számolok, hogy átlagban havi harminc írásom megjelent, akkor is elég szép számot kapunk.

Igaza van, utánaszámoltam: Süli József több mint 12 ezer hírrel, tudósítással, riporttal, portréval, jegyzettel, glosszával gazdagította a magyar sajtót, szolgálta az olvasóit.

– Örömmel tettem, mert egykori, sok versenyt nyert futóként mindig imádtam a sportot. Emellett úgy érzem, pályámat mindvégig szerencse kísérte. Olyan megyében írhattam a sportról, amely a főváros után a legtöbb kiváló versenyzőt nevelte, és a legtöbb klubot küldte az első osztályba. Nagyszerű szerkesztőségi közegben, barátok között tölthettem a napjaimat, munkámat számos kitüntetéssel, köztük a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el. És a sportújságírásnak köszönhetem azt is, hogy egy kezemen meg tudom számolni azokat az európai országokat, ahova nem jutottam el – mondta Jóska.

Süli József úgy érzi, pályáját a szerencse is végigkísérte. Fotó: Karnok Csaba
Süli József úgy érzi, pályáját a szerencse is végigkísérte.
Fotó: Karnok Csaba

– Igaz ugyan, hogy a hétvégi versenyek miatt évente több mint negyven szombatomat, vasárnapomat áldoztam fel, de ez csak kimondva akkora teher. Amikor eszembe jut, hány kiváló egyéniséggel sodort össze a sors, csak azt mondhatom, megérte. Hogy mást ne mondjak: gyerekkorától végig követhettem egy olyan sakkzseni pályafutását, mint Lékó Péter vagy a kenukirály Vajda Attila. Olyan remek sportemberekkel köthettem barátságot, mint a szentesi pólópápa Tóth Gyula, Szeged kézilabdasportjának kiemelkedő egyénisége Kővári Árpád. A szemem láttára formálódott a semmiből a világ egyik legnagyszerűbb vizes létesítménye, a Maty-éri evezős-kajakos pálya.

– A legmaradandóbb élmény pedig? Nos, azt hiszem, a Pick Szeged első bajnoki győzelme után érzett eufórikus hangulat, a sokezres szurkolótábor Széchenyi téri fiesztája nem vethető össze semmi mással. De nagy örömmel idézem fel az első szegedi kajak-kenu világbajnokságot is, ahol sajtófőnök-helyettesként közvetlen közelről figyelhettem a világsztárokat – sorolta az élményeket. A magyar élsportról pedig így beszélt:

– Sajnos a pénztelenség fogságában vergődik. Sokan még most is úgy tekintenek rá, mint szórakoztatóiparra, holott jóval több ennél: példamutatásával egy egészséges nemzedék felnevelésének eszköze lehetne, ha többet áldoznának rá. Remélem, ezt mihamarabb belátják állami döntéshozók, tehetősebb vállalkozók, cégek is.

Sportos család

Süli József 1945-ben született Makón. A helyi József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd a Szegedi Tanárképző Főiskolán orosz–testnevelés szakon diplomázott. Egy évig Nyárlőrincen tanyai iskola igazgató-tanítója volt, ezt követően a szegedi kereskedelmi szakmunkásképző testnevelő tanáraként dolgozott. Családi tanácsra váltott pályát: 1974. május 15-étől a Csongrád Megyei Hírlap sportrovatának munkatársa, majd rovatvezetője lett, s 1990-ben igazolt át a Délmagyarország csapatába, ahol nyugdíjazásáig vezette a sportrovatot. Egész családját megfertőzte a sport szeretete. Négy fia közül a rovatvezetői székben Róbert követi. András a Rádió 88 sportstábvezetője, Péter válogatott atléta volt, László testnevelő tanár, masszőr. S akitől – mint Jóska elmondta – a legtöbb támogatást kapta munkájához: felesége, Emőke lelkes és értő sportrajongó.

Olvasóink írták

  • 1. tűzszekerek 2009. január 06. 21:40
    „Ez a "száguldó" jelző nem éppen jellemző Józsibára. Inkább a megfontolt alaposság, átgondolt precízség. Talán amikor a 400 gátat futotta...Sokat köszönhetnek neki Cs. megye sportolói. És nem csak a kiemelt, sztárolt sportágakról tudósított, figyelemmel kísérte és elismerte a többi sportág eredményeit és utánpótlását is. Nem felejtette el eredeti szakmáját, mármint, hogy testnevelő.
    Nagyon jó ez a cikk, de mégis fájó olvasni, hogy nem ír tovább. Csak reméljük, hogy szellemisége megmarad a fiatalok között is, még ha nincs is nekik spirál füzetük.
    Irigylésre méltó, aki ilyen jó kondiban megy nyugdíjba. Minden esélye megvan, hogy más területen még sokáig aktívan töltse a felszabaduló idejét. Jó egészséget hozzá!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Arcok a betonon - szegedi görkorisok és eséseik

Szeged - Titkon talán egy kicsit reménykedünk, hogy pont akkor esnek nagyot, amikor mi is látjuk… Tovább olvasom