Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

A százéves Kiri Istvánt köszöntötték Ópusztaszeren

Negyven évig vadászott, közben gazdálkodott és az orosz hadifogságot is megjárta Kiri István. A pusztaszeri férfit 100. születésnapján köszöntötték az ópusztaszeri vadászházban.
Vadászhoz méltó módon köszöntötték Kiri Istvánt. Fotó: Segesvári Csaba
Az ópusztaszeri vadászházban, szombat délben köszöntötte a család és a barátok a 100 éves Kiri Istvánt. Az ünneplés helyszínének kiválasztása nem volt véletlenszerű: Pista bácsi a földművelés mellett negyven évig nagy élvezettel vetette bele magát a vadászat szépségeibe.

– Ha szállt, ha szaladt, mindenre szerettem lőni – mondja Kiri István, aki az aktív vadászattól 86 évesen vonult vissza. – Már nem hiányzik, belenyugodtam. No meg a lábaim sem bírnák már a hajtást – mondja Pista bácsi, aki egyébként jó egészségnek örvend, a nehézkes járás mellett mindössze hallására panaszkodik. Mégis, amikor fotóskollégánk arra kéri, vegye kezébe puskáját, korát meghazudtoló fiatalossággal ugrik fel székéről. Vállához rögzíti a fegyvert és úgy pózol a kamerának.

Kiri István 1906. június 7-én született a Bács-Kiskun megyei Pálmonostorán. Kétéves volt, amikor szülei Pusztaszerre költöztek gazdálkodni. Pista bácsi is földművesnek állt, és élete során csak kétszer hagyta el a családi birtokot. – Először 1944-ben, amikor Újvidék közelében orosz hadifogságba kerültem. Három évig élveztem a szovjetek vendégszeretetét. 1972-ben pedig úgy gondoltam, kipróbálom a városi életet. Húsz évig Szegeden dolgoztam földmérőként – meséli.

Az 100 éves férfival három-három unokáján, dédunokáján és ükunokáján kívül a falu apraja-nagyja együtt ünnepelt. Pista bácsi főként a jóféle bornak örült, de meghatódott azon a száz szál piros rózsán is, amivel a jeles évfordulón köszöntötték. – A virágot és a szép lányokat mindig szerettem – mondta hamiskás mosollyal. Nősülésre mégis csak egyszer, húszévesen adta a fejét. – Már az általános iskolában megszerettem a feleségemet, no meg közel is laktunk egymáshoz – beszélt megismerkedésükről Pista bácsi. Házasságkötésük mégsem volt akadálymentes: a menyasszony apjának hetven, míg Pista bácsi szüleinek mindössze tíz hold földje volt. – A mátkám végül elszökött otthonról, és mivel az édesanyja sem ellenezte a házasságot, a pap végül összeadott minket – meséli. Ötvenhárom évig éltek boldogan, házasságukból két gyermekük született. Pista bácsi fájdalmára ők már nem lehettek vele a kerek évfordulón.

A férfi idős kora ellenére sem él visszavonultan: bár már nem lenne szabad kimozdulnia otthonából, a helyi kiskocsmát időről időre meglátogatja. – A telkemen is gazdálkodom, van hagymám, krumplim, kukoricám. A veteményemhez hasonló szépségű egy sincsen a településen – mondja büszkén. Mégis költözni akar. – Amikor augusztus táján a termés a legszebb lesz, túladok rajta. Azt hiszem itt az ideje, hogy beköltözzek egy szociális otthonba – beszél jövőjéről. Egyedül a borkészítést hiányolja majd. – Mindig híres voltam arról, milyen egészséges a borom. Mindennap iszom belőle egy pohárkával, és a gondviselésen kívül bizony ez is hozzájárult ahhoz, hogy megérjem a száz esztendőt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Még egy hét az epervilág

Az eper útját követtük a termőföldtől a nagybani piacig és a boltokig. Úgy tűnik, a Szeged környéki… Tovább olvasom