Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

A szegedi közönség kedvenc művészei voltak

Busa Tamás, Frankó Tünde, Kovács Zsolt és Müller Júlia – közös bennük, hogy egykor mindnyájan a szegedi közönség kedvencei voltak. Hogy nem véletlenül, azt az is bizonyítja, hogy új színházukban is a legsikeresebb művészek közé tartoznak – és szívesen emlékeznek a szegedi évekre.
– Sokat dolgozom, az Operaházban hamarosan készülünk az évad egyetlen bemutatójára: Giordano Andrea Chénier című operáját Selmeczi György rendezésében állítjuk színpadra. Gerard szerepét játszottam annak idején a Galgóczy-féle szegedi előadásban, így könnyebb dolgom van, mint a többieknek – mondja nemzeti dalszínházunk baritonistája, Busa Tamás, akit a Művészetek Palotájában találtunk meg telefonon. Épp a ma esti szcenírozott Don Carlos-előadásra próbált, amiben Posa márki szerepét énekli. – A magyar operajátszás szomorú helyzetben van, mindenhol kevés az előadás. Pécsett lépek fel még mostanában, a Traviatában az öreg Germont szerepét énekelem. Szegeden legutóbb 2001-ben játszottam a Simon Boccanegrában. A megyétől nem szakadtam el, a családommal Csongrádon élek. Nagy szerencsém, hogy Szegeden kezdhettem a pályámat. Pesten nincs elég idő a szerepek beéneklésére, és arra sem, hogy alaposan felkészítsék a pályakezdőket.

– Nagyon szerettem Szegeden élni és játszani. A legnagyobb sikeremnek azt tekintem, hogy ott született a kislányom, aki egy igazi szegedi boszorkány – mondja a Kaposvári Csiky Gergely Színház vezető színésze, Kovács Zsolt, aki 1982-ben szerződött a szegedi teátrumhoz, és egy évtizeden át volt a társulat egyik meghatározó tagja. – Fiatal kollégáimmal, Galkó Bencével, Bodolay Gézával határokat feszegető produkciókat is létrehozhattunk. Jóízű botrányaink voltak, boldogan vettem részt ezekben. Szívesen emlékszem Schwajda Himnuszára. Komoly személyes sikerem volt benne. A szegedi közönségtől és a szakmától is csak elismerést, szeretetet kaptam, háromszor ítélték nekem a Makó Lajos-díjat. Izgalmas volt a Ruszt József nevéhez köthető időszak is. Imre Zoltán felkérésére még tanítottam is az akkoriban létrejött balettegyüttesben. Amióta elszerződtem, nem volt időm nosztalgiázni, a régi barátokkal találkozni. Kaposvárott az elmúlt tizenkét évben nagyszerű rendezőkkel, kollégákkal csodálatos produkciókban játszhattam. Most Ascher Tamással a Vesztegzár a Grand Hotelben felújításán dolgozunk.

– Pillangókisasszony, Mimi, Micaela, Liu és Fiorlidigi vagyok az Operaházban, a bécsi Volksoperben pedig Marica grófnő és Liu szerepét énekelem. A kislányom, Sára már tíz éves, épp az iskolai farsangon vagyunk, én csináltam neki a hópihe-jelmezét – mesélte tegnap Frankó Tünde operaénekes. – Szeged családias, összetartó, baráti hangulata máig nagyon hiányzik, ezt a miliőt bármerre énekelek is, sehol sem találom. A szegedi évek alatt olyan alapokat kaptam, amire bátran építhettem a pályám. Szerencsés csillagzat alatt születtem, Berdál Valika, Sinkó György és a többiek maximális igényességre szoktattak. A testvéremék Szegeden élnek, időnként meglátogatom őket. Ha hívnának, örömmel mennék újra vendégszerepelni a színházba vagy a szabadtérire is.

– A szerb Radoslav Milenkovic rendezésében Ranyevszkaját játszom a Cseresznyéskertben, túl vagyunk a Portugál századik előadásán, és most próbáljuk a Hyppolit, a lakájt – sorolja feladatait Müller Júlia, aki egy-két évad alatt a miskolci társulat elismert színésznője lett. Nagyon jól érzem itt magam, úgy érzem, hamar elfogadtak, megszerettek, már három díjat is kaptam. Ugyanakkor számomra egyetlen színház sem tud soha olyan kedves lenni, mint a szegedi. A színészi gyermek- és kamaszkoromat ott töltöttem, különösen az utolsó három év volt csodálatos. Azért jöttem el, mert úgy láttam, az a színvonal nem folytatható. Azóta kevésszer jártam Szegeden, de a barátaimmal folyamatosan tartom a kapcsolatot. Szorítok a Hamletre készülő Borovics Tamásnak, akit nagyon szeretek. Megpróbálok eljutni a jövő heti premierjére.

Müller Júlia Ranyevszkaja szerepében a Miskolci Nemzeti Színház Csehov-produkciójában, a Cseresznyéskertben. Fotó: Horváth Péter

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Borral is emlékeznek a népszerű basszistára

Gregor József nemcsak igazi borszakértő volt, hanem külföldön is szívesen keltette jó hírét a magyar… Tovább olvasom