Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

A szegedi lányoknak a svéd hangulat hiányzik

Két évig élt Svédországban szüleivel a szegedi testvérpár. Ráskai-Kiss Luca iskolába, húga, Orsi óvodába járt a messzi Skandináviában. Élményeikről és a svéd szokásokról kértünk beszámolót a lányoktól.
Ráskai-Kiss Luca iskolába, húga, Orsi óvodába járt. Fotó: DM/DV
Ráskai-Kiss Luca és Orsi két éven keresztül élt szüleivel Svédországban, és mialatt az orvos papa diagnosztizált, a gyerekek is „dolgozni" jártak: Orsi elkezdte az óvodát, Luca egy évig nyelvet tanult, és beiratkozott a negyedik osztályba. A téli szünet első szabad délelőttjén svéd nyelvű mesefilm nézését szakították félbe az élménybeszámoló kedvéért.
Mikulás és Jézuska helyett manó

– Astrid Lindgrens jül, a híres írónő karácsonya – magyarázza Luca a film címét. Astrid Lindgrentől egyébként itthon a Harisnyás Pippi történeteit ismerjük. Amikor a Mikulás-szokásokról kérdezem a lányokat, belebonyolódunk a kultúrák közti különbségekbe. Mikulás ugyanis nem jön a svéd gyerekekhez, helyette „tomte" hoz ajándékot karácsonyra. A hosszú sipkájú mókás pici manó már december elején sertepertél, és főszereplője a Luca-napi ünnepségeknek. Luca nevet, svédül Luciát, kislányoknak nem is adnak, hiszen ez nagy ünnep, Ráskai-Kiss Luca ezért is számított kivételesnek.

December 13-án a gyerekek és a felnőttek a maguk közösségében – akár egy szépségkirálynőt – Luciát szavaznak meg, aki fehérbe öltözik, piros kendőt köt a derekára, és gyertyás koszorúval koronázzák meg. Tomte kíséri, és a fiúk közül csúcsos süveges „stjerngosse", vagyis csillagsrácok szegődnek mellé. Ilyenkor még a mézeskalács-figurák, a „pepparkakák" is megelevenednek, ők is Lucia udvarmestereivé lépnek elő.

Nincs rá magyar szó

– Az advent nagy ünnepnek számít, a svédek is díszítenek fenyőt, rá mézeskalácsot aggatnak – emlékezik Orsi, svédesítve Orsila. Mosolyog, hiszen erről rögtön eszébe jut, hogy a karácsonyi ajándékot , „julklapp"-nak hívják a messzi északon. Orsila megjegyzi, nem csupán a karácsonyfa világít a svéd családoknál, hanem az egész lakást, házat, utcát és várost kifényesítik az ünnepi hetekre. A legszebben a göteborgi vidámpark ragyogott. Szép is és világít is, ez pedig fontos, hiszen Svédországban két órával később virrad, mint nálunk, és egy órával rövidebbek a nappalok. Kell hát a fény és a vidámság. Még a karácsonyfát is először körbetáncolják, és csak azután dobják ki ünnepélyesen január végén. A két szegedi lánykának érezhetően ezek a hangulatok hiányoznak itthon a legjobban.

Ünnepek tűzzel-fénnyel

A hosszú téli hónapok után nem is csoda, hogy a skandinávok örülnek az első tavaszi napoknak – április végén. „Valborg messoafton"-nak nevezik a tavaszköszöntést, amikor mindenfelé óriástüzeket gyújtanak, és vigadva várják a tavasz melegét. Az igazi nagy ünnepet a nyár közepén tartják: a „midsommar", azaz Szent Iván napján is tánccal ünneplik a napfordulót, és a hagyomány szerint – a mi májusfánkhoz hasonló – „midsommarstongot" állítanak.

Hasonló magyar szokások híján Luca és Orsi magyar szavaknak is híján van az élmények meséléskor. Persze magától értetődően eszükbe jutnak a svéd kifejezések, amikor a sokféle helyi ünnepet, ételfélét, bogyó- és halfajtát sorolják. Osztályozásra, feketepontra, felelésre és dolgozatírásra Lucának egyáltalán nem is kellett szavakat megtanulnia, hisz a svéd iskolások csak dicséretet és csillagot kapnak a tanáruktól, egészen hetedikig. A verekedősöknek is legfeljebb annyit mondanak: van még mit javítani!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szegedi közgyűlési frakciók vezetői 2005-ről és 2006-ról

A szegedi közgyűlés kormánypárti képviselői folytatást, az ellenzékiek viszont változást várnak… Tovább olvasom