Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

A szegedi Tappancsnál járt vendégségben Popper Péter

Pocok pillantása megmozdított valamit. Mosolyt tudott csalni Popper Péter arcára. A Tappancs Állatvédő Alapítvány meghívására Szegedre jött az ismert pszichológus-író, és kilátogatott a dorozsmai kisállatmenhelyre is. Ott zárta szívébe a gazdátlan ebet. Haza viszont – bármennyire is szerette volna – nem vihette.
Bármennyire is szerette volna, nem vihetett haza újabb kutyát Popper Péter. Fotó: Schmidt Andrea
Különleges látogatója volt tegnap a dorozsmai Tappancs Tanyának: Popper Péter nézett szét a szegedi állatvédő alapítvány menhelyén. A pszichológus-író az Eko-parkban rendezett 5. Tappancs Állatfesztivál vendégeként érkezett a városba. Dedikált, illetve a kutyaszépségverseny zsűrijének elnökeként megválasztotta a legszebb négylábút. Mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy a gazdátlan ebek átmeneti otthonába is ellátogathasson.

Nos, éppen ez a látogatás hiúsult meg majdnem, hiszen a professzor előző éjszaka nem tudott aludni szállodájában – egy ott tartott hangos rendezvény miatt. Meglehetősen ingerülten, és többórás késéssel indult hát el Dorozsmára. A telepre kiérve is egykedvűen, rezzenéstelen arccal sétálgatott a kennelek között, ám egyszer csak történt valami.

„Összenéztünk." Utólag ezzel az egy szóval magyarázta Popper Péter, mi fogta meg az egyik ketrecben fekvő, többi ugató társával mit sem törődő Pocokban. A kilenc hónapos, meghatározhatatlan fajtájú kutya volt az első, mely mosolyt tudott csalni az író arcára. Percekig nézte az állatot, majd már szinte kicserélve sétált tovább. Lelkesen érdeklődött a menhely vezető gondozójától, hány kutyát tartanak, hogyan tartják fent magukat, és legfőképp: hogyan tudják megjegyezni a több száz kutya nevét.

A telepet bejárva Popper Péter egy árnyékos helyen leült, és onnan nézelődött tovább. Figyelemmel kísérte, amint egy család kiválasztott egy kistestű kutyát. – Hová viszik? – kérdezte, miközben eltűnt a szeme elől az állatot kezében cipelő gondozó. Látszott rajta: aggódik az ebért, de megnyugtatták: biztosan jó helyre kerül, hiszen örökbe fogadták. Ekkor tudta meg: ez a telep nem a végállomás a gazdátlan állatok számára, hiszen havonta ötven kutyát vesz magához új, szerető család.

– Nehéz egy kutya lelkébe belelátni – tűnődött a Tappancs Tanya udvarán a pszichológus. – Olyan információs csatornái vannak, melyek az ember előtt mindig zárva maradnak. És van egy csomó tulajdonságuk, melyek belőlünk hiányoznak. Tudják például, ki a jó és ki a rossz, és kódolni tudják még a pillanatnyi lelkiállapotunkat is. Érdemes rájuk hagyatkozni, hiszen ezerszer jobb emberismerők bárkinél. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül tiszták. Sosincsenek hátsó gondolataik. Azt hiszem, sok mindent megtudhat az ember önmagáról, ha jóban van az állatokkal.

Popper Péter a látogatás végén elmondta: szeretett volna hazavinni egy kutyát a telepről, de felesége, Kati beláttatta vele: két saját házőrzőjük, valamint húszéves macskájuk mellett már nem lenne hely egy újabb kedvencnek. – Így hát Pocokot rábízom a sorsra – mondta. – Ha nyerek a lottón, veszek egy nagyobb házat, és visszajövök érte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Thealter és Szassz tizenhatodszor Szegeden

Ez már a tizenhatodik lesz. Hivatalosan úgy kell mondani, hogy a hazai színházi élet egyik… Tovább olvasom