Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

A szegediek újra birtokukba vették a korcsolyapályát

Ismét róhatják a köröket a szegediek a műjégpályán. A korcsolyapályára már az első hétvégén sokan látogattak ki. Volt, aki unokáját tanítgatta a helyes technikára, más az esti bulit cserélte le a korcsolyacipőre.
Volt, aki már el is feledte, hogy ennyire csúszik a jég. Fotó: Karnok Csaba
– Már el is felejtettem, hogy ennyire csúszik – mondta nevetve Harmath Vivien, miután egy tízpontos esést produkált közvetlenül azután, hogy az idei szezonban először lépett a szegedi korcsolyapálya jegére. A középiskolás lányhoz hasonlóan az első lépéseket többen is a korlátnak támaszkodva, kapaszkodva tették meg. A bátrabbak viszont – nagy esések kíséretében – egyből a jég közepére merészkedtek, hogy a hangszórókból szóló zeneszó mellett minél hamarabb visszazökkenjenek a korcsolyázás tudományába.

– Csak a többiekre várok, ezért nem mentem be még a körbe – mondta Antal László, aki népes baráti társasággal látogatott ki a hét végén a korcsolyapályára. Várnia azért kellett, mert amíg csatos korcsolyáját egy perc alatt felhúzta, barátainak a fűzős hokikorcsolya felvétele jóval több időbe került. – Most itt bulizunk – folytatta tovább Laci, miközben a népszerű figurát, a „koszorúzást" ismételgette a jégpáncélon. – A szüleink is jobban örülnek, ha este nem valamelyik szórakozóhelyre, hanem a koripályára megyünk. Mivel ezen a hétvégén nyitottak ki, egyértelmű volt, hogy a diszkó helyett ezt választjuk – magyarázta a fiú, majd időközben mellénk siklott barátaival együtt már a fogócska szabályait elevenítették fel egymás között.

Időközben egyre nőtt azok száma, akik úgy döntöttek, már a nyitás utáni hétvégén hódolnak e téli sportnak. Ahogy telt-múlt az idő, esést – legalábbis a nagy körben, a profik területén – is egyre kevesebbet lehetett látni. A pálya két széle azonban szokás szerint a tanulóké volt. Itt találkoztunk össze Várnagy Istvánnéval, aki hatéves unokáját tanítgatta a jégen siklás művészetére. A frissnyugdíjas asszony elmondása szerint szinte törzsvendég a korcsolyapályán: nem is emlékszik, mikor hagyott ki egy szezont anélkül, hogy legalább egyszer ne húzott volna korcsolyacipőt a lábára.

– Már akkor idejártam, amikor még az egész nyitott volt – mutatott az egyébként már több éve befedett pálya falaira, miközben fél szemmel unokáján tartotta a szemét, aki inkább csak lépdelt, semmint siklott a jégen. – Már tavaly is voltunk kint, nagyon élvezte. Ahogy kicsit hűvösebb lett az idő, szinte már naponta kérdezgette: „Nagyi, mikor megyünk már újra csúszkálni?"

Bár a kislány még szemlátomást nem tartozott a profik közé, a szezon végére – így beszélte meg nagymamájával – biztos lábakon áll majd a korcsolyapálya jegén.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Késnek a költözések

Az ügyészséghez került már hónapokkal ezelőtt két patinás szegedi műemlék épület – azóta is… Tovább olvasom