Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

A szike és a csavar mögött van egy ember

Szeged – Majdnem mérnök lett, gimnazistaként országos szobrászbajnokságot nyert, ma a Szegedi Tudományegyetem Traumatológiai Klinikájának tanszékvezetője Varga Endre.
– Hogyan és miért választotta az orvosi pályát?

– Szüleim orvosok voltak, édesapám sebész, édesanyám gyermekgyógyász. Óhatatlanul szóba került a munkájuk az esti vacsoráknál, amely hatással volt rám. Nem mindig voltam biztos abban, hogy orvos leszek, voltak kilengéseim más irányba. A mérnöki pályán is elgondolkodtam. Az egyetemen már tudtam, hogy műtéti szakmát választok. Fiatalkoromban szerettem a kézügyességet igénylő elfoglaltságokat: a hajómodellezést, szobrászkodást, rajzolást, barkácsolást. Gimnazistaként országos szobrászbajnokságot nyertem. A szobrászathoz, csakúgy, mint a sebészethez, képzelőerő, kreativitás, kézügyesség kell. Egyetem után aztán a baleseti sebészetet választottam, mert úgy éreztem, ez az igazi kihívás, a mindennapi megmérettetés. A baleseti sebészet az orvoslás legszebb területe. Gyors döntésre, azonnali cselekvésre van szükség. Nincs idő hezitálni, mert az a beteg életébe kerülhet.

Varga Endre: Ha én egy pici sejt vagyok, akkor majdnem mindegy, hogy a vonatkerék tesz tönkre vagy a sebész kése, fúrója. Fotók: Frank Yvette
Varga Endre: Ha én egy pici sejt vagyok, akkor majdnem mindegy, hogy a vonatkerék tesz tönkre vagy a sebész kése, fúrója. Fotók: Frank Yvette


Az ember, és címei

Varga Endre Szegeden született 1956-ban. Iskoláit Szegeden és Nagykőrösön végezte. Egyetemi diplomáját 1981-ben vette át, kitüntetéssel végzett. Feleségét, Kaczvinszky Emíliát az egyetemen ismerte meg, ebben az évben lesznek 30 éves házasok. Szakvizsgát tett sebészetből, baleseti sebészetből, kézsebészetből és ortopédiából. Számos nemzetközi társaság tagja, többek között az AO (120 országot magába foglaló, nemzetközi oktató, kutató és fejlesztő szervezet) idáig egyetlen magyar választott tagja, a német baleseti sebész társaság tiszteletbeli tagja, az Európai Baleseti és Sürgősségi Társaságban Magyarország delegáltja, valamint a Magyar Traumatológus Társaság elnöke. 2011-ben Szeged külkapcsolataiért érdemérmet vehetett át, 2012 novembere óta a Szegedi Tudományegyetem Traumatológiai Klinikájának tanszékvezetője.

– Az előbb a művészethez hasonlította a sebészetet. A sebészet is művészet? Lehet művészi szinten csinálni?

– Igen, a sebészet is művészet, a baleseti sebészet pláne, hiszen összetört emberekből kell munkaképes embereket „kreálni", amely néha nagyon-nagyon nehéz. Ehhez elengedhetetlen a kreativitás. Vannak típusbeavatkozások, de minden sérülés különböző. Ami másképp esik szét, azt másképp kell összerakni. A mai ellátási rendszer nem ugyanolyan, mint 30 éve, amikor csak az anatómia helyreállítására törekedtünk. Ha én egy pici sejt vagyok, akkor majdnem mindegy, hogy a vonatkerék tesz tönkre vagy a sebész kése, fúrója. A nagy föltárással, heroikus beavatkozással járó műtétek sokat ártanak a szervezetnek. Ma már nem az a jó sebész, aki nagy metszésekkel dolgozik, hanem aki minél kisebbel. Matematikában egy fiatal is lehet géniusz. A sebészetben is el lehet érni fiatalon sikereket, de a tapasztalat sokat számít. Ezért tekintettem mindig tisztelettel, elismeréssel és szeretettel a mestereimre.

– Amikor tavaly kinevezték a traumatológiai klinika élére, azt mondta, szeretné amerikai, kanadai mintára átalakítani az oktatást. Ez mit jelent?

– Külföldi tanulmányutaim során azt tapasztaltam, hogy az ottani oktatás készségfejlesztésen alapul. A német típusú szakorvosképzésben le kell igazolnunk egy bizonyos műtéti számot. Ezt minden sebésznek meg kell csinálnia. Az amerikai, kanadai megközelítés annyiban más, hogy ott a készséget nézik és osztályozzák. Ha vezetni tanulunk, egy sofőrnek elég 10-20 óra, míg a másiknak száz is kevés, hogy megtanulja a mozdulatokat. Ez a sebészeknél is így van.

– Számos külföldi tanulmányúton vett részt, dolgozott külföldön, nemzetközi tudományos szervezetek tagja, publikációk szerzője. Mi motiválja?

– A legnagyobb elismerést és motivációt a betegek adják. Mindemellett rendkívül fontosnak tartom az oktatást is. Egy sebész élete során 10-20 ezer beteget operál. De ha ugyanennyi fiatal hallgatót oktat, akik majd szintén 10-20 ezer embert operálnak meg, akkor sokkal értékesebbé válik az üzenet és a tudás, amelyet átad. A nemzetközi fórumokon, konferenciákon folyamatosan tanul az ember, és nem feltétlenül a fejlett országbeli kollégáktól.

Ha vezetni tanulunk, egy sofőrnek elég 10-20 óra, míg a másiknak száz is kevés, hogy megtanulja a mozdulatokat. Ez a sebészeknél is így van.
"Ha vezetni tanulunk, egy sofőrnek elég 10-20 óra, míg a másiknak száz is kevés, hogy megtanulja a mozdulatokat. Ez a sebészeknél is így van."

– Egyre többen mennek el Magyarországról külföldre dolgozni. Önnek soha nem fordult meg a fejében, hogy elmenjen?

– Volt rá lehetőségem, de nem éltem vele. Egy évet dolgoztam Torontóban, Kanadában. Mondták, hogy maradjak. Szeretem Magyarországot és Szegedet. A városból sem mentem el, nemhogy az országból. Nem azért, mert röghöz kötöttnek érzem magam, hanem mert itt akarok tenni. Rendkívül sokat kaptam ettől a várostól, és szeretnék belőle valamit visszaadni. Lehet sikereket elérni Szegedről, de ezért célirányosan kell küzdeni és dolgozni.

– Hogy néz ki egy napja?

– Háromnegyed hatkor kelek, háromnegyed hétre jövök be dolgozni. Héttől fél nyolcig tartunk egy megbeszélést az osztályvezetőkkel, majd a röntgenben beszámoló kezdődik az előző napi ügyeletről, műtétekről, visszarendelt betegekről. Ez egyórányi idő. Utána a saját osztályomon vagy az egész klinikán vizitelek. Ezek után a műtétes napokon elkezdek operálni, máskor szervezéssel kapcsolatos megbeszéléseken, tárgyalásokon veszek részt. Természetesen ügyeletet is vállalok. Dolgozom az éjszakában is, mert úgy gondolom, ezt a szakmát a repülőgép-pilótákhoz hasonlóan csak úgy lehet csinálni, ha benne vagyok a napi rutinban. Ha a telefon végéről intézkedek, az nem biztos, hogy korrekt. Elfelejteni nem lehet a sebészetet, de a gyakorlatból ki lehet esni. Ezt nem szeretném.

Ezt a szakmát, a repülőgép-pilótákhoz hasonlóan csak úgy lehet csinálni, ha benne vagyok a napi rutinban.
"Ezt a szakmát, a repülőgép-pilótákhoz hasonlóan csak úgy lehet csinálni, ha benne vagyok a napi rutinban."

– Felesége is orvos, gyermekei is követték a pályán. Ők hogyan lettek orvosok?

– Hozzám hasonlóan valószínűleg túl sokat hallhattak otthon a családi beszélgetések, vacsorák alkalmával az orvoslásról, és megtetszett nekik. Maguk hozták meg a döntést, mi nem kényszerítettük őket. Mindketten fogorvosok, nagy lelkesedéssel végzik a munkájukat. A fiam implantológiával foglalkozik, a lányom pedig fogszabályzással. Feleségem gyermekgyógyász, gyermekpszichiáter. Sokat tanultam tőle arról, hogyan bánjunk a betegekkel. Mi, baleseti sebészek főleg a testet gyógyítjuk, szögeljük, varrjuk, csavarozzuk, néha feledésbe merül, hogy a csavar mögött van egy ember. A feleségem poszttraumás stresszbetegséggel foglalkozik, számos tudományos előadást tartottunk közösen, amelyekkel díjakat nyertünk.

– Említette, hogy a csavar mögött van egy ember, akkor a szike mögött is van? Hogyan tölti a szabadidejét?

A hét embere

Sorozatunkban olyan közismert vagy épp ismeretlen embereket mutatunk be, akik köztünk élnek, és sokat tesznek környezetükért, életükkel, történetükkel példát mutatnak a közösségnek. Olvasóink segítségét is várjuk ehhez: arra kérjük önöket, javasoljanak szerkesztőségünknek interjúalanyt – a szomszédból, a másik faluból –, ha úgy látják, az illető megfelel ezeknek a kritériumoknak. Javaslataikat e-mailben a szerkesztoseg@delmagyar.hu címre, postai úton a Délmagyarország Kiadó, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címre várjuk.

– Baleseti sebészként nem vagyok horgásztípus, a mozgalmas dolgokat szeretem. Télen síelek, ősszel, tavasszal vitorlázom, túrázom. Hetente háromszor fitneszedzésre járok, de jobban szeretem a társasági sportokat. Az utóbbi tíz évben a vitorlázás vált szenvedélyemmé. Fantasztikus sport, állandó koncentrációt igényel, figyelni kell minden pillanatban.

– A színházat, a balettet is szereti, de ez utóbbi nem mindig jelent csak szórakozást.

– A Szegedi Kortárs Balettől akkor kerestek meg, amikor Juronics Tamás került a társulat élére. A sportolókkal, táncművészekkel való együttműködés az igényes munka visszajelzése. A többi beteget nem tudjuk nyomon követni, nem tudjuk, mi lesz velük, miután elhagyják a klinikát. Meggyógyulnak, hazamennek. Ha látom, hogy egy táncos vagy sportoló esetében sikeres volt a beavatkozás, akkor annak működnie kell a nem reflektorfényben élő, átlagember esetében is. Ugyanolyan igényességgel látunk el mindenkit, mint egy táncművészt vagy egy Pick Szeged-játékost. Torontóban a Maple Leaves-, Charlotte-ban pedig a Charlotte Hornets-játékosok mind odajártak hozzánk a kórházba, ami óriási reklám. A betegek látják a híres emberek képét a falon, akkor azt gondolhatják, ha ide mertek jönni, akkor ők sincsenek rossz helyen. Ez hitelt ad az intézménynek. A balettet gyakran szakmai szemmel nézem: hogyan sikerül a mozdulat egy pótolt keresztszalaggal. Ezért szeretek néha máshova is elmenni színházba, például Budapestre.

* * *

Korábbi interjúink A hét embere-sorozatunkban

Marta Dorin, Vásárhely császára
Akit Jimi Hendrix juttatott rendőrkézre
Keserves gyönyörűség a sebészet

A hét embere: Ribizsár Péter, az autószerelő lovag
Bojtos Ferenc a természet szerelmese
Lelkes, a vásárhelyi polihisztor
Aki mindig színesben látja a világot
Harminc év a törvény szolgálatában
Aki az aszfalton éli mindennapjait
Az örök érdekvédő és a józan paraszti ész
Élet a rács másik oldalán
Egy régi vágású kocsmáros a Diófa árnyéka alatt

Olvasóink írták

  • 5. Qllancs 2013. június 16. 21:40
    „Én is csak felsőfokon tudok róla írni. 4 éve ő műtött, egy baleset után. Egy STADIS programba léptetet be, kísérlet volt még csak akkor és Amerikában folyt a kisérlet. Heti 2 X kellett vissza mennem, térd sérüléssel.Nem saját csontból pótolta..ha nem valami új anyaggal. 1 évig jártam vissza havonta kontrollra.
    1 ft HÁLAPÉNZT sem fogadott el !!!!!

    Ő az orvosok között a LEG---LEG----:LEGJOBB ! A legbecsületesebb, a jó Isten éltesse még SOKÁIG !!!!”
  • 4. mazsolaszolo 2013. június 16. 19:39
    „Okos és tehetséges, elhivatott ember, az nem is kétséges. Egy dolgot hiányolok nagyon: az ALÁZATOT. Nagyon erősen kicseng ebből a szövegből a "zseni-fíling" (holott mégcsak zseniális sincsen), és az önmagától kellően elájult ember.

    A hasonlatai nem stimmelnek: egy jó szobrász kreativitása eredeti, alkotó kretativitás, a tehetsége pedig egészen más jellegű, mint ami egy traumatológus dolga. Az építészek között pedig - a sebészekhez hasonlóan - sokkal erősebb vonás a kényszeresség, ami pedig nem éppen a zsenialitás jele. (Talán nem is véletlen, hogy mindkét gyermeke fogorvos lett.)

    Hogy az orvosi szakma legszebbje volna az, mit ő művel? Nem gondolnám. Azt meg lehet tanulni - azt pl. amit a kedves felesége csinál (ha igen jó szinten csinálja!), arra csak születni lehet. Szép, ha valaki azt szereti, és mivel eléggé jó benne, nyílván ezt tartja a legjobbnak - ezzel is emelve a saját fényén. Egyetemet, de már középiskolát végzett ember számára is igen ismerős lehet eme hozzállás a tanári gárda egyes tagjai részéről: csak az ő tárgya a legjobb, az egyetlen, amit tanulni érdmes és kell stb.

    Elismerem, hogy remek ember, de számomra egy cseppet sem szimpatikus.

    (Szegedet lehet szeretni. De ott csak maradhat, akinek vannak kapcsolatai, és kellő háttere: orvos kölykének születni egészen más mese, mint egy kis falusi házba, a nyomorba, igen-igen tehetséges emberként, mindenféle háttértámogatás nélkül.)

    A kedves doktor úrnak további jó munkát kívánok, és még sok-sok fényes sikert az életében.”
  • 3. tol 2013. június 16. 16:38
    „rendkívül koncepciózus elhivatott ember, bárcsak ilyen szemléletü lenne a SZOTE vezérkara...Hajrá - orvosok!”
  • 2. Atlasz 2013. június 16. 16:21
    „A bemutató alapján sokoldalú, csaknem reneszánsz ember!”
  • 1. MW2012 2013. június 16. 14:05
    „Én is úgy ismerem, mint lelkiismeretes, segítőkész orvos. Remélem még sokáig segít a betegeken, itt Szegeden.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gigi D´Agostino zárta a Deja Vu Fesztivált

Nézze meg kollégánk, Karnok Csaba képriportját a fesztivál utolsó, szombati napjáról. Megtalálta… Tovább olvasom