Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

A színidirektor sohasem készít mérleget

Az Egyetemi Színpadon eltöltött időszakot is beszámítva 45 éve kezdte pályafutását Székhelyi József színművész és rendező, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója, aki ma ünnepli 60. születésnapját. Bár magánélete megsínylette, mégis azt mondja, jól döntött, amikor négy éve a várost választotta. Mára szegedivé lett, és úgy látja: az ország egyik legjobban szervezett művészcsapatát sikerült létrehoznia.
Székhelyi József azt mondja, jól döntött, amikor négy éve Szegedet választotta Fotó: Karnok Csaba
– Mit mutat a mérleg a 60. születésnapon?

– Soha, semmilyen évfordulón nem szoktam számadást, mérleget készíteni. Inkább a napi feladatokra koncentrálok. A lelkiismeretem nyugodt, mert a szakmában eltöltött 45 évem alatt megtettem, amit megtehettem. Ebben a 45 évben persze a szakmai előszobám, az Egyetemi Színpad is benne van. Noha még csak középiskolás diák voltam akkor, meghatározónak bizonyultak az ott eltöltött évek. Együtt dolgozhattam Fodor Tamással, Ruszt Józseffel, Kristóf Tiborral, Jordán Tamással, Halász Péterrel, Mensáros Lászlóval, Latinovits Zoltánnal, Sándor Györggyel és Schütz Ilával. Már akkor, a főiskolai évek előtt mélyen „beágyazódtam" a szakmába. Egy ilyen kerek születésnapon persze az embernek mégis muszáj eltűnődnie, már csak azért is, mert sorra keresik meg a különböző médiumok.

Szacsvay Laci műsorvezetésével „emlékestet" tartanak a tiszteletemre pénteken a Fészek Klubban, amelynek alelnöke vagyok. Hatvanévesen csak azt mondhatom: boldogság, hogy épelméjű maradtam, és képes vagyok szerepeket megtanulni, darabokat színpadra állítani, társulatot vezetni. Az elmúlt hetekben, a Tartuffe bemutatója előtt szabadságra mentem, élveztem, hogy minden figyelmemet Orgon szerepére fordíthatom.

A válás nem volt benne a pakliban

– Ma hogy látja, jól döntött, amikor négy éve Szegedet választotta?
– Azt nem tudtam, hogy ez a szakmai döntésem komoly magánéleti fordulatokat is generál. A válásom nem volt benne a pakliban. De ha már így alakult, azt mondom: jó döntés volt. Úgy érzem, a formális színészlétezésen túl többletáldást kaptam a Gondviselőtől azzal, hogy társulatot építhetek, megvalósíthatom azt a programot, amit jó színházi arculatnak tartok. Ha nem pályáztam volna 2003-ban, azt gondolom, akkor is sokat dolgoztam volna Szegeden, mert nagyon megszerettem a Hókirálynő, a Sógornők és a Tizenkét dühös ember kapcsán ezt a csapatot. Bár már akkor is felmerült bennem, hogy nem vagyok-e már túl öreg ehhez a feladathoz. Ez egy másfél milliárdos nagy intézmény, az igazgató felelőssége óriási, ráadásul a politikai mikroklíma és a társadalom helyzete ma nem épp teatrofil. Óvatosságra inthetett volna ez, de annyira ambicionáltam, hogy a pályafutásom végéhez közeledve színidirektorként valamiféle nyomot hagyhassak, hogy bedőltem önmagamnak, és elhittem: jól tudom majd csinálni. A közönség reakcióiból is úgy tűnik, nem döntöttem rosszul.

– A politikai támadások mára megszűntek?
– Elcsitultak. Egyébként is, amikor a rendszerváltás idején komolyabb szerepet vállaltam a politikában, hozzáedződtem az ilyen vitákhoz, támadásokhoz. Nehezebben éltem meg a magánéleti gondokat. A gyerekeimet is megviselte kicsit a változás, de elsős gimnazista kisfiam szerencsére Szeged- és színházfüggő lett. Itt tölti a nyarakat, statisztál a szabadtérin, és évad közben is rendszeresen jár Szegedre előadásokat nézni a nagyfiammal, aki jogászként hamarosan doktorál. Roppant büszke vagyok rá, mert most kaptam egy levelet a szakdolgozata opponensétől, egy tekintélyes professzortól, aki kiemelkedőnek nevezte a munkáját.

A végzet hatalma

– Szegedi új életéről keveset tudni...
– Ötven fölött az ember inkább barátokat veszít, mint újakat szerez. Velem az a furcsaság történt, hogy sok igazi, jó barát lett körülöttem Szegeden. Mindannyian finom, intelligens, értékes emberek. A szakmai baráti köröm a színházban családias. Sikerült új otthont is teremtenem Újszegeden, amit nagyon szeretek. Ízig-vérig szegedi lettem, ez a hazám.

– Kivel osztja meg az életét? 
– Egy nagyon helyes, a civil társadalomban tevékenykedő fiatal teremtéssel, aki nem hatalmazott fel, hogy kiadjam a nevét.

– Mennyire fiatal?
– Épp feleannyi idős, mint én.

– Egy rajongó?
– Nem, nem is a színházban ismerkedtünk meg. Véletlen találkozás szülte a kapcsolatunkat.

– Ez nagyon rejtélyesen hangzik. Hogy történt?
– Nekem jött a kocsijával, karamboloztunk egy kicsit, és ebből az összeütközésből alakult ki mély barátság. A koccanás idején ő már elvált asszony volt egy másfél éves kisfiúval, én pedig akkor kaptam meg a bíróságtól az első válóperi megbeszélésre behívó papíromat. A jóisten úgy szervezte, hogy nekem jött a kocsijával. Ez a végzet hatalma. Amikor leginkább kóbor kutyának éreztem magam, akkor szerettünk egymásba.

A műtétig maradnak a fájdalmak

– Alig több mint egy év múlva lejár az igazgatói mandátuma, kinevel addigra maga mellett valakit, aki követhetné? 
– Nem készülök az utódlás előkészítésére, hiszen nem király vagyok, hanem választott vezető. De azért azt remélem, azok a munkatársaim, akiket magam mellé szerveztem, éreznek önmagukban ambíciót ahhoz, hogy egy művészcsoportként pályázzanak. A színházban boldogan dolgoznék tovább meghatározó rendezőként, színészként, és ha igényt tartanak rá, akkor tanácsaimmal, kapcsolatrendszeremmel is rendelkezésükre állnék.

– Ekkora pörgésben marad ideje arra, hogy az egészségével is törődjön?
– Amíg a funkcióimat le nem teszem, nem tudok az elkerülhetetlennek látszó komoly ortopédiai műtétre vállalkozni, mert akkor hónapokra kivonnám magam a forgalomból. Így amíg igazgató vagyok, elviselem a fájdalmakat. Egyébként mostanában egyre többet gondolok Kennedy elnökre, aki azt mondta: „Nem az a kérdés, mit adott neked a haza, a kérdés az: te mit adtál a hazádnak." Ebben a tekintetben is nyugodt lelkiismerettel szoktam lefeküdni. A Szegedi Nemzeti Színház jelenleg az ország egyik legjobban szervezett művészcsapata, amely minden műfajban igen magas színvonalú szolgáltatással megduplázta a bérlők számát, saját bevételi növekménye is hihetetlenül magas. Az országos számok ismeretében is jelenthetem: a mutatóink rendkívül jók.

Az ünnepi kínálat

„Irgalmatlanul sok munkával az évad kezdetétől mostanáig két szezonnyi teljesítményt nyújtottunk" – indította az ünnepi színházi kínálatot ismertető tegnapi sajtótájékoztatóját Székhelyi József, a szegedi teátrum főigazgatója. A kisszínházban Háló Pál csapata, a Storyville Jazz Band adott ízelítőt a december 30-i, tradicionális nagyszínházi dixie-gálából, ahol a szegedi muzsikusok mellett a Hot Jazz Band is fellép majd.

Decemberben 17 féle produkciót kínál a színház összesen 47 előadásban. A már futó darabokon kívül újdonság Megyeri Zoltán rendezésében a Liliomfi. Szigligeti Ede klasszikus színművének előbemutatóját a nyáron Újszegeden tartotta nagy sikerrel a Megyeri Károly Vándorszínház csapata. A kacagtató produkciót Pataki Ferenc címszereplésével december 7-étől láthatja a közönség a nagyszínházban. A hónap másik premierje Nyikolaj Koljada Spiró György által magyarított végjátéka, a Murlin Murlo lesz, amit Székhelyi rendezésében december 16-ától láthat a közönség a kisszínházban. Az egyik főszereplő, Melkvi Bea szerint első nekifutásra térdcsapkodós vígjátéknak tűnik, de azután kiderül: mély és fájdalmas darab, amely bár két évtizede íródott, ma is aktuális.

A színidirektor a nyíregyházi Vidor Fesztiválon szeretett bele a Fregoli Színészegylet minden díjat besöprő Karnyóné-produkciójába, amit karácsony első napjára meghívott Szegedre. Az egyik főszereplő, Magyar Attila szerint a darab olyan mulatságos, hogy aki a délutáni előadást megnézi, az estire is szeretne majd bejutni. 28-án Szentpéteri Csilla, másnap St. Martin ad ünnepi koncertet a nagyszínházban, ahol szilveszter napján kétszer is műsorra kerül a Budapesti Kamaraszínház vendégjátékában Joe Orton Amit a lakáj látott című fergeteges komédiája. Az esti előadás egyben zenés újévi buli is látványkonyhával, 8-16 ezer forintos jegyárakkal. A Hóra Színház 29-én és 30-án játssza a kisszínházban Zalán Tibor mesejátékát, a mozgássérült kislányról szóló Hi-szen, a guruló madárt. Január 1-jén a hagyományos bécsi újévi gálára, 3-án és 4-én A kék Duna hangjai című Strauss-gálára várják a publikumot.  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy kétségbeesett SMS

Padlóig sújtott és nagyon megrendített! – reagált Pataki Ferenc neves festőművész a pályakezdő… Tovább olvasom