Délmagyar logó

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -4°C | 1°C

A szorongó hallgatók állomása

Szeged - Töredékére csökkent a teherforgalom, bezárt az utasellátó, de felújították a peronvilágítást a rókusi vasútállomáson, ahol izgatottan szállnak le az egyetemisták, és sok egykori vasúti dolgozó éli életét.
– Ha csak néhány percet késik a vonat, óriási gondot okoz. Múlt héten az orrom előtt ment el a villamos – mondja egy egyetemista lány a rókusi vasútállomáson.

A szétmálló talpfák is a forgalom jelentős csökkenéséről árulkodnak.
A szétmálló talpfák is a forgalom jelentős csökkenéséről árulkodnak. Fotó: Frank Yvette

A neve elhallgatását kérő békéscsabai hallgató Felsővároson lakik albérletben, az 1-es villamossal közelíti meg a lakását, de a gyakori pár perces késés miatt legtöbbször nem éri el az 1-est, amely már csak óránként látogat el erre. A hallgató azt mondja, mindig óriási izgalom, hogy sétálhat-e a megpakolt bőröndjével, vagy eléri a villamost. Találkozásunkkor gyalogosan indult útnak.

Az október 24-én megjelent Újszeged, végállomás című cikkünk után több olvasónk jelezte, vizsgáljuk meg az egykor szebb napokat látott rókusi pályaudvart is. Így találkoztunk az egyetemista lánnyal.

A resti ajtaja régóta zárva a vendégek előtt. Fotók: Frank Yvette
A resti ajtaja régóta zárva a vendégek előtt. Fotók: Frank Yvette

Az utasellátó büfé tavasz óta zárva a pályaudvar mellett, egy felirat szerint még a NAV tett rá lakatot, Szeged így resti nélkül maradt. Belépve a váróba egy felirat fogad, amely arról szól, hogy a bejárat szűk, a babakocsisok ne itt, hanem oldalt tolják be a gyereket. Mellette a nyitvatartási idő, reggel 5.30-tól este 10-ig lehet itt tartózkodni. Egészen jó állapotú zöld padok, a kettőből egy működő jegypénztár. A régi, hűvös épületet rendben tartják, a vécék kulcsait a pénztárnál lehet elkérni. A peronra vezető rozoga kijárati ajtót téglával támasztották ki. Jobbra forgalmi iroda, ahol többen is dolgoznak, felettünk egy gang. A talpfák kezdenek teljesen szétmállani. A peron betonrésze jó állapotban, az azt megvilágító lámpákat nyáron cserélték ki.

Egy férfi nyitja ki az emeleti gangra vezető ajtót belülről, azt mondja, 1990 óta él fent, szolgálati lakásban. Körülbelül 22 lehet ezekből, de a környéken még van néhány. Nem mindegyikben laknak.

Ördög Ferenc otthona a rókusi vasútállomás. Fotó: Frank Yvette
Ördög Ferenc otthona a rókusi vasútállomás. Fotó: Frank Yvette

– 38 évet és 198 napot dolgoztam a vasútnak. Ráment az egészségem, infarktus miatt 2001-ben jöttem el rokkantnyugdíjba. Sajnos hazahordtam a munkát – mondja Ördög Ferenc. A férfi végigjárta a ranglétrát, forgalmi szolgálattevőből közlekedésmérnök és főtanácsos lett. Gyermekkora óta vasút mellett élt, így nem zavarja a vonatok hangja.

A személyszállítással szerinte semmi gond sincs Rókuson, az óránként járó vonatok kiszolgálják az utazóközönsége, így bárki könnyen eljuthat bárhova a Békéscsaba–Orosháza vonalon. A gondot szerinte – ahogy a rendszerváltás óta az egész országban – inkább a teherszállítás jelenti. Algyőre, Vásárhelyre, Makóra még mennek szerelvények, de az autópályák és a közutak építése a vasút szerepét szorítja vissza, pedig sokkal olcsóbb így szállítani, mint gépjárművel.

A fél életét a vasútnak szentelő Ördög Ferenc szenvedéllyel beszél a hivatásáról, arról, hogy az 1960-as években még sok volt a munka, rangja is volt a vasútnak. Háta mögött az épület falán graffiti, néhány helyen omlik a vakolat. Előtte pedig „Vigyázz, vonat!" felirat a sínek előtt.
A nyugdíjas mérnökön látszik, órákat, napokat tudna mesélni a vasútról. De nem teheti, mert siet.

– Elnézést, de mennem kell a MÁV-rendelőbe. Megint kivizsgálnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fűrészes história

Hogyan vált Szeged az alföldi faipar központjává a XIX. században? Minek köszönhették létüket a szegedi gőzfűrészgyárak, és mi okozta lassú pusztulásukat? Tovább olvasom