– A világ megismerése érdekel – jelentette ki a 2011-ben diplomázó fizikus, Csáti Dániel, mikor azt kérdeztük tőle és a szegedi egyetem kísérleti fizikai tanszékének laborjában dolgozó társaitól: miért épp a nem túl népes fizika szakon indult életpályájának.

– Csillagászati könyv, John Gribbin Az idő születése című könyve került a kezembe. Előtte is gondoltam, hogy valami ilyesmivel, a természet megismerésével akarok foglalkozni. Mindez magasztosan hangzik, de amivel foglalkozom, magasztos is. Egyfajta vallás is a fizika, Einstein „kozmikus vallásnak" nevezte – magyarázta Dwornik Marek. A PhD-hallgató elárulta: a szegedi Kőrösy József közgazdasági szakközépiskolából indult, de csak másodéves koráig volt fizika az órarendjében, így aztán viszonylag nagy hátrányt kellett behoznia az egyetemre kerülve.

– Szerencsére mindig vannak olyan tehetséges hallgatók, mint Marek, akik képesek ledolgozni a gyengébb oktatás, a képzés hiányosságait, mert könyveket olvasnak, érdeklődnek, vagy éppen a számítógéppel elérhető világhálót arra használják, amire való: az önképzés egyik forrásának – ellenpontozza tanítványát Szatmári Sándor. Az SZTE Kísérleti Fizika Tanszékét vezető professzor több mint 12 évig dolgozott külföldön, ezért tapasztalatból is tudja: mennyire sokat gyengült az elmúlt húsz évben a közoktatás, csökkent a természettudományos ismeretek iránti társadalmi igény.

Szatmári Sándor fizikushallgatókkal. Évente tízen végeznek Szegeden. Fotó: Segesvári Csaba

A fizika nem egy tantárgy a sok közül, hanem a legszélesebb út a valóság megismeréséhez – véli a professzor. Logikus gondolkodáson alapul, ezért például a matematikatanulást is elősegíti. Hiszen korábban a matematikát és a fizikát alig elválasztva, együtt tanították. Most viszont olyan szintre süllyesztették, hogy csak 7–8., majd 9–12. osztályosoknak tanítják heti 1,5–2 órában. Égbekiáltó aránytalanság ez korunkban, amikor a tudomány egyre többet tud a világról, de az oktatási rendszer a régihez képest kevesebb időt szán a természettudományi tárgyakra. A kísérleteken alapuló, magas óraszámú fizikaoktatást nem helyettesítheti semmiféle ismeretterjesztő show.

– A szakmai utánpótlás problémájára hívja föl a figyelmet a szuperlézer Szegedre telepítése – ismeri el Szatmári Sándor, mikor azt kérdeztük: ki dolgozik majd az Öttömösi úti volt szovjet laktanya területén fölépített szuperlézer körüli laborokban? – Napjainkban a két évtizeddel ezelőtti időszakkal azonos, vagyis húsz fizikus diplomázik évente a fővárosi egyetemen, az SZTE további 10, a többi felsőfokú intézmény ugyancsak tíz specialistát képez. A szakadék abban az értelemben nőtt, hogy az ipar olyan fölkészültségű szakembereket igényel, akiknek képzésére kevés a 3+2 egyetemi év, a PhD-képzéssel megtoldva is. Például a szuperlézernek nevezett ELI kiszolgálásához legalább száz fizikusra lesz szükség. Ott képzeli el jövőjét például Csáti Dániel is.

Jól fizető állásban

Két kézzel kapnak külföldön utánuk, jól fizető állásokra hívják dolgozni a hazai egyetemekről kikerülő fizikusokat. Sajnálatos – véli Szatmári Sándor professzor –, hogy a hazai finanszírozás nem veszi figyelembe – igaz, nem is méri – a minőséget. A végzősök munkaerő-piaci elhelyezkedése jól mutatja: egy névtelen felsőoktatási intézmény oklevelénél mennyivel többet ér az SZTE-diploma. Az ELI támasztotta érdeklődők fogadására, a jelenleginél több fizikus képzésére kész a szegedi egyetem, ahol a Természettudományi és Informatikai Kar fizikus tanszékcsoportjának oktatói közül majdnem mindenki doktori fokozattal rendelkezik, és ebből nagyjából minden tizedik professzor. Lézeres téren nagyhatalomnak számít az SZTE, amelyet – Magyarországról egyetlenként – felvettek e tudományág európai szervezetébe, az úgynevezett Laserlab Europe-ba.