Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

A táncháznak sikerült, ami a diplomáciának nem

Szeged - Jövőre lesz negyvenéves a magyar táncházmozgalom – a táncházmódszert az UNESCO november végén felvette a szellemi világörökségek listájára, másodikként az országból a busójárás után. Sebő Ferenc népzenészt és népzenekutatót, a táncházak egyik elindítóját kérdeztük a kezdetekről, nemzetközi sikerről, a módszer lényegéről.

Negyvenedik születésnapját ünnepli 2012-ben a magyar táncházmozgalom, amelyet az UNESCO november végén felvett a szellemi világörökség, a védett hagyományőrző módszerek listájára. Az első táncházat 1972. május 6-án rendezték meg Magyarországon mások mellett Sebő Ferenc, Halmos Béla, Novák Ferenc és Martin György részvételével. A módszer és a mozgalom gyorsan terjedt, először Magyarországon, majd a magyarlakta településen, a külföldi magyarok körében – végül nemzetközi szinten is. Az UNESCO döntése azt jelenti: a szervezet ezen túl ajánja is a módszert a tagországok körében.

A táncházmozgalom nyomában. Fotó: DM/DV (galéria)

Nemzeti jegyzék

A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Bizottsága nemzeti jegyzékben tartja nyilván Magyarország területén szellemi kulturális örökségeit. A jegyzékre közösségek, csoportok és egyének terjeszthetnek fel örökség elemeket, amelyekről a szükséges szakmai és gyakorlati segítségnyújtást követően – a Bizottság közreműködésével – a kultúráért felelős miniszter dönt. A jelenlegi lista: a Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége; busójárás Mohácson - maszkos farsangvégi télűző szokás; a kunsági birkapörkölt karcagi hagyománya; élő hagyományok Kalocsa kulturális terében: hímzés, viselet, pingálás, tánc mezőtúri fazekasság, a magyar solymászat, a halasi csipkevarrás élő hagyománya; matyó örökség – a hímzés, viselet, folklór továbbélése, pünkösdi templomdíszítés Mendén, tikverőzés Mohán – maszkos, alakoskodó, farsangi szokás; emmausz Bólyban – húsvéthétfői népszokás.

Múltidézésre kértük Sebő Ferencet, a magyar táncházmozgalom egyik elindítóját, az énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató és építészmérnök ugyanis népzenészként vett részt az első rendezvényen. Megkérdeztük: hogyan emlékszik vissza a kezdetekre? – A Liszt Ferenc téri könyvklubban rendezték meg az első táncházat, nagy lelkesedéssel indult. Ott voltak a Népi Táncegyüttes táncosai, és a tánckutatók: Martin György, Pesavár, Tímár Sándor... A szakma krémje jött össze, és nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb tudással táncoltunk – idézte fel az első magyar táncházat a Sebő együttes vezetője. Az első három zártkörű alkalomnál azonban az derült ki: nagyon sokan be akarnának jönni a szakmán kívüliek közül is.

Néztek befelé az emberek

– A helyiségnek nagy üvegablakai voltak, ott összegyűltek az emberek és néztek befelé. Látván ezt az érdeklődést, feltámadt bennünk az ötlet: mi lenne, ha beengednénk ezeket az embereket? A szakma egy része élénken tiltakozott, mert zárt körben szerették volna tartani a táncházakat, csak szakmabeliekkel. Mi ellenben azt mondtuk: minket csak akkor érdekel, ha éppen a civilekkel foglalkozhatunk. A Bartók Táncegyüttes táncosaival, Martin Györggyel és Tímár Sándorral megfogalmaztuk azokat a szempontokat, amik alapján érdemes folytatni a mozgalmat: nyitott kapukkal kell csinálni, tanítani kell a táncot, és gondoskodni a zenész utánpótlásról. A módszer lényege: a színpadi néptáncot olyan formában kell feldolgozni, hogy társastáncként lehessen oktatni – ezt a munkát Tímár Sándor végezte el. Nem arról szólt a történet, hogy mi kitalálunk valamit, és ráerőltetjük egy csomó emberre. Egy csomó ember jött, és rávett minket arra, hogy ezzel foglalkozzunk – mesélte a neves zenész.

Csíki táncház Gyimesközéplokon


A székivel indítottak, aztán jöttek a méhkeréki, a mezőségi, kalotaszegi, dunántúli táncok... – Emellett programokat szerveztünk, vendégeket hívtunk különböző népművészeti területekről. Érdekes klubélet alakult ki a Kassákban, ami nagyon sok embert vonzott. Nyáron táborozásokat szerveztünk, ahol erőteljes tánctanítás folyt. Sok szálon futott a történet, de a lényeg, amit elismert az UNESCO is, az a módszer volt, amely a közönséget tekintette amatőrnek, a rendezőséget – a zenészeket és a tánctanítót – próbálta profivá kiképezni – magyarázta Sebő Ferenc. Nagyon fontos volt, hogy Martin György és csoportja korábban ezeket a táncokat alaposan elemezte, és a „táncházasok" rendelkezésére bocsátotta. Filmfelvételeket, táncleírásokat – az egész Kárpát-medencei anyagot áttekintették, típusokba rendezve. – Hatalmas, névtelen háttérmunka volt mögötte, amit gyönyörűen ki tudtunk használni, arról tudtunk röpülni.

A táncházmozgalom nyomában. Fotó: DM/DV (galéria)

Külföldiek is átvették

A profizmus felvetette a zenészképzés igényét, országos tanfolyamok indultak, majd elindult Erdélyben, Nyugat-Európában is a táncház – először a külhoni magyarokkal, aztán külföldiek is átvették. A módszer Magyarországról terjedt el Európa-szerte, de később kiderült: a svédek, a norvégok 50 évvel megelőztek bennünket. Komoly hangszeres mozgalom és táncházak működtek a skandináv országokban, erőteljes állami támogatással.

Busójárás

A mohácsi busójárás 2009-ben került fel az UNESCO szellemi világörökség-listájára. Farsang végén rendezett maszkos, rituális, mai formájában karnevál jellegű felvonulás, áll a www.szellemiorokseg.hu weboldalon, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság holnapján. A hat napon át tartó alakoskodó szokás tánccal, zenével kísért országos hírű népünnepéllyé fejlődött, amelyben a város lakossága, a busócsoportok, az őket kísérő zenészek és táncosok, a maszkokat, eszközöket készítő kézművesek vesznek részt. A busócsoportok egész éven át aktív közösségként működnek. Ehhez hozzá tartozik a hagyományokon alapuló folyamatos készülődés, az eszközök, maszkok megtervezése és elkészítése, a busóruházat felújítása, a sajátos járművek megtervezése, és a megjelenésük hitelességét szolgáló kutatómunka. A mohácsi horvát nemzetiséghez kötődő hagyomány mára a város szimbólumává vált.

Adódik a kérdés: az államhatalom nem tartott attól, hogy az erőltetett internacionalizmus „korában" a fiatalokat a nacionalizmus felé viszi a nemzeti hagyományok ismerete? Sebő Ferenc azt mondja: voltak problémák, de általánosságban nem a népművészettel, inkább a klubokba nem akarták engedni ellenőrzés nélkül a fiatalokat. A táncházmozgalom indulása ugyanis egybekapcsolódott a klubmozgalommal: dzsesszklubok, táncklubok, egyéb kis helyek alakultak, ahol az emberek gyülekeztek. A táncház ezeknek volt egy alternatívája. Sebő Ferenc a mai állapotokhoz hasonlítva az akkori helyzetet, elmondta: akkor jóval több pénz és energia jutott a népzenére és a néptáncra. Az együtteseket az állam fizette, tartotta fent.

Vajon minek köszönhető, hogy a politika sem a rendszerváltás előtt, sem utána nem tudott rátelepedni a táncházmozgalomra? – érdeklődtünk. – Azért, mert a lényegéhez tartozott, hogy nem egy politikai szándék reklámozására használtuk – nekünk egyszerűen tetszett ez a zene, és ezzel akartunk foglalkozni. Nem szervezkedni akartunk, világot megváltani, hanem azt mondtuk: jaj, de szép, csináljuk! Sokszor az az érzésem, más területen is jobb lenne, ha így gondolkodnának az emberek – fejtette ki Sebő Ferenc, aki úgy véli: jól ki kell használni az UNESCO elismerését, hiszen így jóval több pályázati lehetőséghez juthatnak a táncházasok. Hogy hány társaság, kisebb műhely foglalkozhat ezzel ma, nem tudta megmondani: annyi biztos, hogy Budapest mellett minden vidéki nagyvárosban rendeznek egy vagy több táncházat, és akkor még nem szóltunk a kistelepülésekről, falvakról.

A táncházmozgalom nyomában. Fotó: DM/DV (galéria)

Zene mint diplomácia

– A legújabb hír, hogy szlovák fiatalok is elkezdték magyar mintára – ők maguk mondták nekem – osztotta meg velünk örömmel Sebő Ferenc. – Pozsonyban, Besztercebányán, Kassán ugyanezt a módszert alkalmazzák, mint mi, és ezt jó volt látni. Én nem hallottam, hogy 1920 óta a Kárpát-medencében valamelyik utódállamban azt mondják: jó, amit a magyarok csinálnak, vegyük át mi is! Amit a diplomáciának nem sikerült elérnie, a zenének igen. A mozgalomban kezdettől fogva benne volt az a nyitottság, amely a mai napig is megvan, és remélem, meg is marad. Egymás mellett működtek a görög, bolgár, délszláv, román, magyar táncházak.

Csürrentő moldvai csángó táncház


* * *

Sebő Ferenc büszke az UNESCO döntésére

– Nagy sikernek értékelem, főleg azt, hogy már nem nekem kell csak itt helytállni. Felnevelkedett három-négy generáció, akik ugyanolyan mellszélességgel felvállalják az ügyet. A pályázatot már az utolsó generáció dolgozta ki – valami olyasmit sikerült elkezdenünk, amelyhez mások is kedvet kaptak. Miért ne érezném sikernek?
 

Olvasóink írták

  • 1. la-za 2011. december 18. 22:21
    „Vajon a pozitív hírekhez, azokhoz a dolgokhoz, amikre büszkék lehetünk miért nem reagálnak az állandó kommentelők....????”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A zene mindenkié! Mp3-lejátszó nyerhető ma az Ajándékosztásban!

Ha december, akkor karácsonyi ajándékosztás a delmagyar.hu-n. Idén sincs ez másképp. Jöjjön, játsszon, nyerjen minden nap! Tovább olvasom