Délmagyar logó

2018. 05. 23. szerda - Dezső 17°C | 27°C Még több cikk.

A tanya örökségünk és álmunk is lehet

Az alacsony mennyezetű, döngölt falú, évszázados tanyában a kényelmet a petróleumlámpa jelenti – az újonnan épített kúria összkomfortja egy nagycsaládot és a turistákat is szolgálja. Három évszázadnyi különbség egy kilométeren belül, Mórahalom határában. A világon egyedülálló településforma a magyar tanya, de jövője a napi politikától függ.
Bencsik Sándor ma is úgy él, mint a nagyszülei és a szülei Fotó: Frank Yvette
– Úgy élek, mint a nagyszüleim és a szüleim. Ásotthalom környékén nevelkedtem, ebbe a mórahalmi tanyába 1959-ben költöztünk. Az épület már akkor is több mint százéves volt, két kemencével, előttünk egy százholdas gazda lakta – tessékel beljebb az udvarra Bencsik Sándor. Vadul csahol és morog a három kutya. Rajtuk kívül hat macska, a gondozott kert és a közeli természetvédelmi terület, a Csodarét madarai, a rádió és a Délmagyarország jelenti a társaságot az egyedül élő férfinak, akit az unokahúga ápol, hetente egyszer látogat. – Az állami gazdaságba is innen jártam dolgozni huszonkét éven át. Akkoriban négyfős volt a család, de lakókat is tartottunk – idézi a legszebb éveket. – Villany nincs, de nem is igénylem. Az újságot délben, ebéd után olvasgatom, aztán megtalál a ház körüli munka. Megterem itt minden – a krumplitól a dinnyéig – mutatja bizonyságul a ládákkal rakott kamrát. – Nagyon szép itt! Harapni lehet a levegőt, állandóan szól a madárdal... A tanya az életem.

A sűrűn lakott Európában az érintetlen puszta sokmillió ember álmát testesíti meg. A világon egyedülálló településforma a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő magyar tanyarendszer, mégis haldoklik – kongatja már sok éve a vészharangot Csatári Bálint geográfus. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások
Pappné Dohány Zsuzsannáék turistákat várnak tanyaházukba Fotó: Frank Yvette
Központja Alföldi Tudományos Intézete igazgatója legutóbb a szegedi közművelődési nyári egyetemen ismételte: ha a tanya mint településforma megszűnik, elvadulhat a táj, elnéptelenedhet az Alföld egy része. A tanyák továbbéléséhez megfelelő infrastruktúra kell, vagyis az utak megléte és korszerűsítése, a villamosítás befejezése, a vízellátás megoldása, továbbá a tervezési és építési szabályozás szigorítása. Ehhez e különleges magyar településmodellt el kell fogadtatni az Európai Unióval is, az ugyanis nem ismeri a tanya fogalmát, így ilyen pénzforrásra csak kerülőkkel pályázhatnak a külterületeken élők.

Fogyatkozva

Az ötvenes évek fordulóján Magyarországon még több mint egymillió ember élt tanyán, az akkori népesség tizede. Az arány az Alföldön a 25-30, a Dél-Alföldön az 50 százalékot is elérte. Napjainkban 200-220 ezer ember él tanyán. Csongrád megyében a tanyák száma 12 ezer körüli. Ezek közül minden harmadikat 1919 előtt építették, 144 lakatlan, 90 összkomfortos, több mint 6 ezer komfort nélküli. A több mint 433 ezer fős Csongrád megyében külterületen – a 2001. évi népszámlálás adatai szerint – több mint 33 ezren élnek.  
– Fűszerpaprikáztunk, de mire 1994-ben Szeged-Alsóvárosról a mórahalmi tanyánkba költöztünk, befuccsolt ez a pénzkereseti forrás. Akkor találtam ki, hogy a tetőteret beépítve szálláshelyeket alakítsunk ki. Ehhez a Széchenyi- terves pályázatunkkal támogatást is kaptunk – sorolja tanyai életük fordulatait Pappné Dohány Zsuzsanna. A nagycsalád nem tudatosan, hanem kicsit kényszerűségből tette élővé a szakemberek fogalommeghatározását, amely szerint a lakó- és munkahely térbeli együttese a tanya. – A földet a férjem a nagyszüleitől örökölte. Gyermekkori emlékei és a család igényei alapján tervezte meg a tanyaházunkat. A földszint a miénk – mutat körbe a tágas nappaliban, a korszerű háztartási gépekkel felszerelt tágas konyhában a négygyermekes családanya –, a tetőtér a vendégeké és a mi családi munkahelyünk. A tájba illő épület, a saját tavunk eleinte vonzotta a turistákat, de az idei vendégforgalommal nem vagyok elégedett. Ezért a férjem és én a tanyán kívül is dolgozni járunk, bosszankodom is eleget, hogy az ingázás milyen sokba kerül, és mennyire döcögős-sáros a bekötőút, de a tanyaházat, az itteni csendet és nyugalmat nem adnám semmiért. Itt szeretnénk elindítani az unokákat is, hogy közel legyenek a természethez.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elbocsátották a pickeseket

Kiadták a papírokat, és kész – mondták azok a tegnap óta már csak volt pickesnek számító… Tovább olvasom