Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

A Tiszavidéki Újságtól a Tiszatájig

A több mint 150 év alatt Szegeden megjelent, a Somogyi-könyvtár gyűjteményében fellelhető időszaki kiadványokból állított össze kiállítást a Somogyi-könyvtár. A ritkaságokat a könyvtár nyitvatartási idejében, 2007. március 8-tól április 4-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
A galéria megnyitásához kattintson a képre!
1848. március 15-én nyomtatták Magyarországon az első szabad sajtóterméket, a 12 pontot és a Nemzeti dalt. Ma a Magyar Sajtó Napját ünnepeljük ezen a napon. Szegeden 1848-ban jelent meg az első folyóirat Alföldi Csaták címmel. Ebből nem maradt fenn az utókor számára, de az egy évvel később induló Tiszavidéki Újság már látható a kiállításon.

Az 1848-49-es szabadságharc idejére alakult ki Szegeden a helyi információellátás szükségessége, a helyi lap igénye. Az első szegedi újság Molnár Pál szerkesztésében a pár hónapig élő Tiszavidéki Újság.

1859-ben megindult az első tartósan és folyamatosan megjelenő a város életét több mint fél évszázadon keresztül figyelemmel kísérő és megjelenítő lap a Szegedi Híradó.

1878. július 28-án indult az első szegedi napilap a Szegedi Napló, amely az elkövetkező évtizedekben a város vezető újságjának számított. Nyíltan és tudatosan ellenzéki lapként jelent meg.

A Szegedi Friss Újság 1900 májusában indult, s közel fél századig, 1944-ig volt jelen a helyi sajtópiacon.

A Délmagyarország a mai vidéki újságok közül a legnagyobb múlttal rendelkező napilap. A Róna Lajos alapította lap első száma 1910. május 22-én jelent meg, s Szeged városának napi információellátását máig szolgálja.

1869 közepén Darázs címmel, a Híradóból ismert munkatársak közreműködésével jelent meg az első szegedi élclap.

A Szegedi Napló melléklapjaként 1889-ben indult a Hüvelyk Matyi című élclap, Gárdonyi Géza szerkesztésében a Szögedi Paprika, a Babszem Jankó címmel pedig irodalmi szatirikus lap gazdagította az élclapok sorát.

A különböző iskolatípusok tanárai számára adtak módszertani segítséget. 1861-ben Iskolai Lap, majd 1872-ben a Tanügyi Lapok indult útjára a korszak neves pedagógusainak szerkesztésében.

Pósa Lajos szerkesztésében ifjúsági képes hetilap a gyerekek számára Jó Barát címmel jelent meg.

1892-1920 között Szegeden megközelítő pontossággal száz, napi-, heti-, havi- vagy negyedévi gyakorisággal megjelenő újság és folyóirat látott napvilágot.

A századforduló idején kiadott lapok csaknem egyharmada kimondottan szakmai profilú ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közgazdasági, közigazgatási szaklap.

Először 1891. január 4-én látott napvilágot Szegeden „Szépirodalmi hetilap a magyar nép számára", a Vasárnap, igen rövidéletű volt, a 2. számmal meg is szűnt. 1894-ben indult az Alföldi Lapok, majd 1895-ben következett a Magyar Alföld, mely prózai írások (Mikszáth Kálmán, Tömörkény István) mellett portrékat is közölt. 1899. október 15-től 1900. január 7-ig jelent meg a Magyar Szó. 1919 októberében a Rivalda már elsősorban színházi orgánum volt. Az irodalmat csupán Juhász Gyula szolgálta verseivel. 1922. április 25-én indult az összesen 5 számot megjelentető Magyar Jövendő. 1923-ban jött a Csönd és 1928-ban a szintén színházi érdekeltségű Homokóra. Móra Ferenc „hónapos eszmekaravánok fehérlő csontjainak" nevezte többek között ezeket a régi folyóiratokat is, melyek „elhullottak a szegedi részvétlenség Szaharájában. Mind úgy, muzsikás szóval vágott neki a pusztának, aztán egyik bírta ebben két hétig, a másik két hónapig, de volt olyan is, amelyik három esztendeig elvánszorgott, de akkor kiadta nagyon elvékonyodott lelkét". Szerencsére az immár hatvanéves Tiszatáj nem jutott elődei sorsára. A tudományos, művészeti és irodalmi folyóirat első száma 1947. március 8-án jelent meg a Kálmány Lajos Kör kezdeményezésére, Madácsy László főszerkesztésében.

Ez a lap ma már a szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb: hiszen megdöntötte a Nyugat által felállított rekordot is. Ez idő alatt sok minden történt, de a kisebb megszakításokat, kényszerű kitérőket leszámítva mindvégig a magyarság és európaiság, helyi és egyetemes értékek szintézisére törekedett. Több mint félévszázados megléte jelentősen összefügg állandó megújulási képességével.

A kiállítás 1986-ig részletezi a Tiszatáj történetét, bemutatva különböző formátumait, egyre színesebb borítóit, a gazdag tartalomról nem is beszélve.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiállítás: Design 24

A Temesvári Képzőművészeti Szövetség (UAP) és a Temesvári Nyugati Egyetem Formatervezés Tanszékének… Tovább olvasom