Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

A tömörkényes szegedi diák papírra vetett ideái

Szeged - Pikó Andrást – bár az átlag tinik életét éli – más gondolatok foglalkoztatják, mint kortársait. A létezésen elmélkedik, s az ezzel kapcsolatos ideákat papírra is veti. A közelmúltban a Megírország diákalkotók szépírói pályázatán második helyezést ért el.
"...Létezik, ahogy én is és a tollam / Ahogy a hegyek, porszemek, planéták, atomok / Mindent bezeng az egy és örök dallam / Alkotok mert élek, élek mert alkotok." – ez az utolsó versszak Pikó András Vallomás című verséből, amellyel második helyezést ért el a Megírország diákalkotók szépírói pályázatán, líra kategóriában.

Nem ez volt azonban a tizenhat éves fiú első sikere. Több versenyen is indult már, hol helyesírását, hol pedig anyanyelvének használatát csillogtatva. Saját bevallása szerint hatéves kora óta veti papírra gondolatait. S hogy mi ihleti meg? – Hangulatok, érzések, egy légy az ablaküvegen, vagy bármi, amire csak ráeszmélhet az ember – fogalmaz a cseppet sem mindennapi fiatalember, aki egyébként az átlag tinik mindennapjait éli. A Tömörkény István gimnáziumban harmadikos, humán tagozaton. Szabadidejében gitározik, olvasgat vagy a természetben sétál. Ilyenkor fogalmazódnak meg benne olyan meglepő gondolatok, mint például az, hogy elkészítse szellemi családfáját.

– Legfőbb példaképemnek Weöres Sándort tekintem. Az ő fő témája is a létezés. Gondolatai, filozófiája, stílusa erősen hatottak rám. Egyik nap fűlocsolás közben jutott eszembe, hogy megrajzolhatnám a szellemi családfámat, amelyben azt vezetném le, hogy az én példaképemnek ki volt a szellemi atyja, az övének ki és így tovább, szépen sorjában. Így lehetséges, hogy megtalálhatnám a mostani gondolataim ősverzióit – magyarázza ötletét.

Nem meglepő, hogy Andrást ilyen dolgok foglalkoztatják – szülei bölcsészek. Édesanyja a legszorgalmasabb olvasója, ő nevezte be a fiút a mostani versenyre is, hiszen András nem szívesen kérkedik művészetével. Ars poeticáját kérdésünkre így fogalmazta meg: „Ugrálni, utazgatni mikro és makro között, szembefordítani a kettőt egymással. Egy harmatcseppbe belelátni a kozmoszt és a kozmoszt belelátni egy harmatcseppbe. Létezni, vagy mi a szösz."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hároméves zsoké

Tizennyolc hónapos korában ült először pónin, kétévesen pedig megnyerte élete első lovasversenyét… Tovább olvasom